Állva ünnepelték a 60 éves Hegedűs D. Gézát

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező kedden ünnepelte születésnapját. A Vígszínház művésze azt mondta, teljesnek érzi az életét.

Hegedűs D. Gézáról - Radnóti Zsuzsa írása:

Több mint harminc éve egy lobogó szőke hajú, lázas tekintetű, kitűnő énekhangú főiskolás debütált a Víg színpadán a Harmincéves vagyok című musicalben. Ő volt Hegedűs Géza. Igen, akkor még D. nélkül. De ez a fiatalember tudta az illemet, azt, hogy nem szabad olyan nevet bitorolni, amit már egy idős és tekintélyes alkotó (Hegedűs Géza író, tanár, színháztörténész) lefoglalt. Azóta ő a Hegedűs D. Géza, rövidebben a Hegedűs D. vagy még rövidebben a D.Géza.

Mint minden szerencsés külsejű fiatal színész, ő is sokáig romantikus, tiszta tekintetű fiatal hősöket alakított. Nem tudom, hasonlították-e őt valaha is Gérard Philippe-hez vagy a lengyel Czibulskyhoz. De ő is, mint világhírű, egykoron volt pályatársai, tehetségükkel, külsejükkel, és sugárzó fiatalságukkal koruk hőseszményét testesítették meg, és alakításaikból idealizmust és hitet nyerhetett a néző.
Aztán múltak az évek, és következtek a súlyosabb, összetettebb karakterek, s egyre nyilvánvalóbb lett, hogy tehetsége bonyolultabb és gazdagabb élettartalmak kifejezésére is képes. Mélyen emlékezetbe vésődő alakítása volt Kleist Homburg hercegének melankolikus,veszteségre kárhoztatott fiatalembere, a Kőműves Kelemen bűnössé vált idealista akarnoka, a csupa iróniával és gyengédséggel teli Barrabás B. Barrabás meg a Révész A Padlásból vagy a tragikus igazságokkal szembesített Fiú Nádas Péter Találkozásából.

És következett a pálya meghatározó szerepe: Ibsen Nórájában Torvaldot, Nóra férjét játszotta Marton László rendezésében. Sokkal jobb és igazabb kifejezés azonban erre az alakításra, hogy tökéletesen azonosult a szereppel. A fiatal, hősi alkatok és a bonyolultabb, vétkekből és áldozatokból összegyúrt karakterek után a mély bűnök világát is bátran felszínre hozó személyiségábrázolások következtek. Sok alkotóművész azért nem tudja kiteljesíteni önnön képességeit, mert nem meri, nem vállalja a személyiségében rejtőző sötétebb, ellenszenvesebb, bűnösebb erők napvilágra hozását, felmutatását. Mert nagy a kísértés, nemcsak a jóra, hanem az örök szimpatikusságra, önmagunk és a szerep folyamatos felmentésére. És D. Géza képes volt nem illusztrálva, nem távolságtartó kritikával ábrázolva, hanem saját, legbensőbb énjéből felhozott bátor vállalással élni az autoriter, önző férj és állampolgár sorsát, aki csak a saját maga által érvényesnek kikiáltott világot és világlátást tekinti mérvadónak, s minden más élet-megközelítést elutasít, sőt csírájába fojt.
A színész külsejében is átalakult; divatjamúlt, simára hátrafésült haja segítségével erőszakos és szögletes lett az arca, s a szerep kedvéért szándékosan több lett majdnem tíz kilóval, és ezáltal egy tohonya kinézetű, de erőszakos fellépésű személyiséggé változott át. Ez az átalakulás mintha Nádas Péter évtizedekkel korábban róla írt sorainak intenciójára történt volna: "Az álla és a szája környékén azonban van valami diszharmonikus: ha tehetsége mélyülne, kitűnően el tudná csúfítani magát. Mondanám, akkor lesz igazi színész, ha már felcsúfult önmagához." S ez az óhaj Torvald szerepében valóban megvalósult.

És következett az Úrhatnám polgár erőszakos családi diktátora, és az Eszenyi Enikő rendezte Az ünnep és az Augusztus Oklahomában pedofíliával "fertőzött" karakterei. Mindhárom szerep hiteles életre keltése még szélsőségesebb alkotói bátorságot igényelt. A két utóbbi alakítás attól is emlékezetes, hogy nem szörnyetegeket látunk a színpadon, hanem hétköznapi, sőt szimpatikus embereket, akikben - ahogy gyakran az életben is - ott lappang, s adott szituációban felszínre tör a Gonosz.
És nemcsak nagy színésszé érett, hanem egyre jobb rendező is lett. Levehetetlen a repertoárról A dzsungel könyve, nagy siker a Körmagyar, és legutóbbi munkája a Katharina Blum elvesztett tisztessége.
Erre mondjuk, hogy sokoldalú művész, de azt kevesen tudják, hogy egy ilyen megállapítás elnyeréséhez mennyi tehetség, energia és elszánás szükségeltetik.

Forrás: Vígszínház