Valaki jön majd - Fosse premier a Rózsavölgyiben

Az idei évad utolsó premierjére készülnek a Rózsavölgyi Szalonban. Az új Ibsenként is emlegetett Jon Fosse norvég író darabja a Valaki jön majd magyarországi premierjét május 23-án tartják Rák Katival és Balikó Tamással a főszerepben, Léner András rendezésében. Az alkotók meséltek az előkészületekről.


Milyennek találjátok ezt a drámát?

L.A.: Fosse az ezredforduló környékén vált Európa szerte ismertté, és bár első színműve, az 1993-as Valaki jön majd mind a mai napig az egyik legtöbbet játszott darabja, Magyarországon csak 2012-ben jelent meg kötet formájában, színpadon pedig most láthatja először a hazai közönség.  Ez egy remekmű. Olyan, mint egy pohár kristálytiszta víz. Alapvetően más, mint az eddig általunk ismert vagy látott szerelmi történetek. Két múlt nélküli ember jelenik meg előttünk. Nem tudjuk, honnan jöttek, nem tudjuk, miért vannak együtt. Egyet tudunk az elejétől fogva, hogy ez a két ember küzd, kapar, vergődik egymásért és próbálják a saját démonaikat kizárni a kapcsolatukból. Sejtjük, hogy valami elől, feltehetően a külvilág elől menekülnek, amelyben nem tudják a saját életüket élni. Arra keressük a választ, hogy ez a külvilág miatt, vagy a bennük rejlő démonok miatt van így, és azt is vizsgáljuk, mennyiben választanak el minket egymástól a szorongásaink.

 

valaki jon majd rozsavolgyi
B.T.: Ez egy elképesztően jól megírt, rejtelmes darab. Olyan, mint egy matek példa: rengeteg ismeretlenes, hihetetlen tudatossággal megszerkesztett egyenlet. Kevés szót használ, ezeket variálja, a szöveg mégsem tűnik írói ujjgyakorlatnak vagy trükknek, hanem borzasztó sűrű, feltárja mi zajlik az ember belső világában.

L.A.: Igen, körülbelül 250 szót használ Fosse, de ez a repetitív szöveg nem ugyanazt ismétli, mint mondjuk egy zenei tétel, vagy egy dal refrénje, hanem egészen más jelentéshalmazokat hoz létre. Ahhoz, hogy a közönség számára is érthető és magával ragadó legyen ez a végtelenül bonyolult darab, nagyon erős és intenzív színészi játékra van szükség. Amikor készültünk a próbákra rengeteg mindent találtunk ki Zsíros Linda főiskolás koreográfus kollégámmal. Rengeteg attrakciót, varázslatot,színpadi masinériát, és folyamatosan, ahogy haladunk előre, ezek kopnak ki a produkcióból. Itt maga a szöveg az akció.

R.K.: Olyan ez a darab, mint egy hagyma, több rétegű. Mindenki a saját életét láthatja viszaköszönni benne. Én, aki 30 éve élek házasságban tudom, hogy egy kapcsolat néha megtorpan, hogy csomópontok nélkül nemigen zajlik az élet. Amikor az egyik elárvul, elgyengül és megnehezednek a dolgai, akkor a másik rángatja tovább, aztán meg fordítva. Számomra a darab is erről szól. Nekem a próbafolyamat során az jelenti a legnagyobb feladatot, hogy az én életemet meghatározó élményeket tudjam transzponálni.

 

valaki jon majd rozsavolgyi2
Szerintetek mennyit tud Fosse a férfi – nő kapcsolatokról? 

R.K.: Meglepően sokat tud. Szerintem halál pontos, amit ír. Minden mondata emberből van.

B.T.: Figyelem, hogy mennyire gazdagon ábrázolja a nőiséget egy figurában, mennyire tömörít vagy sűrít, milyen ismeretanyaggal kínálja a női- vagy a férfilét reakcióit, a belső tartalmakat. Figyelem, mennyire férfi vagy nő párti. Egy darabig azt hittem, hogy férfi párti, vagyis jobban ismeri a férfi lelket, meg élethelyzeteket és annak következményeit. De lassan rájövök, hogy nem. A férfi - nő libikókát megállítja középen. Egyformán, nagyon gazdagon és mélyen ír mindkét nemről és erről az örök problematikáról, hogy ki birtokol kit, hova lehet bújni, mikor van önfeladás, önáltatás, mi a szuverenitás, mi a párkapcsolat. Nagyon nagy lehetőségeket ad mindkét fél számára. A darabnak ezer féle olvasata lehetséges. A szerző szabadságot ad. Ez a mi verziónk lesz. 

L.A.: Azért is remekmű ez a dráma, mert nagyon sok mindent nyitva hagy, nem ad konkrét válaszokat. 

R.K.: Szerintem a végső következtetés az, hogy ketten is egyedül vagyunk. Vagy mégsem?

 

www.rozsavolgyi.hu

süti beállítások módosítása