A május 10-re tervezett Szputnyik-HOPPart közös koncertszínházi előadás, a Kottavető az Átrium Film-Színházban betegség miatt ELMARAD. Bízva a gyors felépülésben, olvassák Róbert Júlia interjúját Matkó Tamással, az előadás zenei vezetőjével, és Koblicska Lőte színésszel.
Mi volt az első gondolatod, mikor a felkérést megkaptad?
Matkó Tamás: Az, hogy ez kemény lesz. Az előadásban színészek zenélnek, tudtam, hogy egy ilyen próbafolyamat mivel jár: sok örömteli pillanattal, de végtelenül sok munkával. De nagyon érdekelt, abszolút optimistán álltam a dologhoz.
Koblicska Lőte: Én például egyáltalán nem játszom semmilyen hangszeren, nem képzett a hangom, soha nem énekeltem, sőt mindig is tartottam tőle, és akkor egyszercsak kiderült, hogy egy koncertet fogunk csinálni. Az esélytelenek nyugalmával mentem be az első próbára. Aztán kinyílt egy világ.
Mit tanultál a próbafolyamatból?
Koblicska Lőte: Egyrészt izgalmas találkozás volt a HOPPart-tal, másrészt azt tanultam, hogy nem kell félni, hogy csinálni kell a dolgokat és nem rettegni.
Matkó Tamás: Nekem a legnagyobb kihívást a próbálás maga jelentette. Nagyon szeretek próbálni, de a fegyelmezést nem szeretem. Az például nagy tanulság volt, hogy hogyan lehet a fáradtsággal megküzdeni mondjuk egy négy órás próba negyedik órájában. Meddig lehet egy napon belül elmenni, mennyi terhet lehet a színészekre rakni...
Hogyan zajlottak a próbák?
Matkó Tamás: A konkrét számok megtanulása és gyakorlása előtt sok ideig zenei készségfejlesztéssel foglalkoztunk, a színészek kaptak mindenféle gyakorlatot, mint például ritmustartás. Ezen kívül többen nem tudnak kottát olvasni, tehát minden számon hangról hangra át kellett mennünk, csak ezután következhettek a számok. Minderre nagyon kevés idő jutott, de mivel gyorsan tanultak és kíváncsiak voltak, összeállt. Persze gyakorolni mindig kell még, de olyan lelkesedést, odaadást, akarást tapasztaltam, ami például profi zenészeknél ritka. 
Számodra mi az előadás legfontosabb része?
Koblicska Lőte: Amikor a Perfect dayt énekeljük Jankovics Péterrel, a közös számunkban zene is van, színház is van, helyzet is van. A dal egy olyan állapotot teremt, amiben nagyon jó jelen lenni.
Matkó Tamás: Zeneileg sok kreatív rész van, például a három számból összetákolt Mutáns című dal, de számomra mégsem ez a leglényegesebb rész. Két olyan dalról tudok beszámolni, ami nagyon mélyre megy, az egyik Herczeg Tamás dala, a Where are we now David Bowie-tól, a másik meg Kiss Dia dalának a vége, amikor a négy lány kiáll, és csak megy a gitárszóló. Ezek zeneileg nem számítanak csúcspontnak, de színházilag mégis erősek. És én ezt a produkciót színházként nézem. 
Szerintetek miért tekinthetjük színháznak is ezt a koncertet?
Matkó Tamás: Szerintem azért, mert minden számot egy színházi szituációba helyeztünk. Akad, amelyikben az a felvetés, lehet-e zenélő csövekkel kánont előadni? Kíváncsiak voltunk rá, hogyan működik az ötlet, miként tud hatni, ezért kerestünk hozzá egy számot. De ebben az esetben nem maga a dal az elsődleges, minden részlet számít.
Koblicska Lőte: Amúgy meg egy sima koncert is színház valójában, nem? Emberek vannak a színpadon, akik közölni akarnak valamit.
Az interjút készítette: Róbert Júlia
A Kottavető május 10-ei előadása az Átrium Film-Színházban ELMARAD !!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.