Az Újvidéki Marat a Nemzetiben látható

Május 13-án a Gobbi Hilda Színpadon vendészerepel az Újvidéki Színház. Peter Weiss: Marat the Sade című darabját láthatja majd a közönség, Görgey Gábor fordításában.

Ajánló:

Peter Weiss legendás politikai darabjában színielőadásra készülnek a charentoni elmegyógyintézet ápoltjai. A színház terápia. A színház ártatlan játék, móka, kacagás. Még jó, hogy a betegek között ott ücsörög botjával de Sade márki, aki fáradhatatlan tolla hegyére tűzi a történelmet. Mindenki okulására. Az igazgató beszédet mond, az ápolók és az apácák lelkesen rohangálnak, a betegek uralkodni próbálnak önmagukon, a szövegen, a történéseken.

Nem lehet. Merthogy ki fogja eldönteni, hogy Marat vagy Sade? Hogy vér vagy verejték? Hogy ölni vagy dögölni? Hogy szablya vagy szó? Ki mondja meg, hogy jobb vagy bal? Hogy fentről vagy lentről? Hogy Robespier vagy Napoleon? Hogy lázadás vagy behódolás? Hogy ki élvez, és kit fenyítenek? Vagy hogy mely lyukba kell, hogy becsusszanjon a forradalom fallosza?
A prot és kontrát, forradalmat és lassú változást, háborút és békét, múltat és jelent ütköztető előadásban nincsenek győztesek. Csak az ékszerek csilingelnek, a gyomrok korognak, a vásznak suhognak és a cigaretták parazsa fénylik föl a sötétben.

Urbán András, rendező a darabról:

Az Újvidéki Színház ebben az évadban olyan darabokat állít színre, amelyeknek a címében valamilyen név van. Korábban már gondoltam rá, hogy megrendezem a Marat/Sade-ot. Ezt megemlítettem Gyarmati Kata művészeti igazgatónak és ő fellelkesedett. Mivel erről az ötletről még korántsem mondtam le, annak ellenére, hogy nincsenek ún. kedvenc darabjaim, a választás adott volt. Egyébként Szabadkán nemrég állítottam színpadra a Julius Caesar című darabot, amely egy merényletről, egy kivégzésről szól, amiről a Marat/Sade is…

Érdekelt, hogy milyen szinten van a tudatunk, illetve „nemtudatunk” azokról az eszközökről és hatótényezőkről, amelyek befolyásolják a társadalom változásait, hogyan kell hozzányúlni a változást igénylő problémákhoz, hol vannak a társadalmi akció határai... Érdekelt, hogy mennyire vagyunk tudatlanok ezekben a kérdésekben. Érdekelt az erőszak, a gyűlöletbeszéd. Persze, a humor is. Mindent összevetve, természetesen a költészet és azok az emberek, akikkel dolgozom. Elégedettség, lojalitás, hűtlenség, álomittasság… Mindezt hogyan szétzúzni, pontosabban hogyan ezt úgy értelmezni, mint a társadalmi lét általános magatartásformáját. A népi bölcsesség azt diktálja, hogy az embernek fel kell találnia magát, alkalmazkodnia kell. A mi sajátos hozzáállásunk pedig, hogy szétverjük a fejünket, a „saját fejünket”. „Forradalom”? What is this? Minden egyén egy külön sejt, hasonlóan a terrorista szervezetekhez. A tevékenység engedélyezett. A koncepció ösztönöz…Ez az első magyar nyelvű rendezésem, amelyet nem a Kosztolányi Színházban készítek. Az együttműködés az Újvidéki Színházzal lenyűgözően nagyszerű. Az emberek nyitottak, próbáljuk megérteni egymást. A színésznők és színészek odaadóak. A realisztikus hagyomány az ellenségünk! Az előadás csak színház! A „Romboljatok le mindent!” társadalmi akció első foka.