20 éven át volt a József Attila Színház igazgatója, e két évtizedet most könyvben örökítette meg. Léner Péter pályájáról mesélt a Szabad Földnek. Lapszemle.
A Szabad Föld cikkéből:
"Papp Laci jellemezte úgy az ökölvívást, hogy az egy olyan sport, ahol a győztest is megverik. Igen, a színigazgató is olyan mesterség, ahol a sikerest is többször bántják, megalázzák, néha bizony kiütik. Engem is jó néhányszor kirúgtak öt évtized alatt ilyen-olyan indokokkal. Ezt a pályát nem lehet megtanulni - ezt csak tanulni kell" - fogalmazott a lap interjújában Léner Péter. A József Attila Színház egykori igazgatója elmondta, kezdetben sérülékenyebb volt, aztán hozzáedződött az idegrendszere a pályához, "mint a terepszínűvé lett állatok a természethez."
Léner Péter arról is beszélt, hogy került a színház közelébe. "Egy középosztálybeli polgári családba születtem, ahol a kultúra része volt a mindennapjainknak. Apám jelentékeny könyvtárral bírt, színházba, operába jártak, neves művészemberek társaságát élvezhették. Valahol innen eredeztethető a színház iránti rajongásom. A háború után egyszer az anyámmal sétáltunk, és összefutottunk Ajtay Andorral. A színészrendező kedvesen érdeklődött, minek készül a gyerek. Színésznek, vágtam rá. Ekkor az anyámhoz fordult: beszélje le! Nem sikerült, én nekifutottam. Sztankay Istvánnal együtt jártunk gimnáziumba, jó barátokként együtt jelentkeztünk a színművészeti főiskolára. A vizsga előtt ültünk a Margit híd pesti hídfőjénél egy padon és egymásnak szavaltunk. Akkor és ott átfutott rajtam: ha Sztankay így mond verset, nekem nincs helyem ezen a pályán! De azért rendkívül meghatódtam, ahogy a felvételin Ady Finita című versét mondtam. Básti Lajos csak ingatta a fejét, magához intett és azt tanácsolta, jöjjek vissza a következő évben - rendező szakra. Így lett, kétezer jelentkezőből választottak ki hetünket" - mesélte Léner Péter.
Fotó: Reviczky Zsolt, nol.hu
Ezek után több "svédcsavar" után került a Tháliába, amelyet Kazimir Károly igazgatott, aki kevésnek találta, ha valaki "csak" rendező, az egész napot a színházban kellett töltenie és mindenben részt kellett vennie. "Tudatosan, de észrevétlenül formált vezetővé. Úgy harmincéves lehettem, amikor egyszer váratlanul, az irodájából kifelé menet utánam szólt: te jó igazgató leszel. Nem értettem, de nem is érdekelt különösebben. Én akkoriban az igazgatást művészetidegen káderpozíciónak véltem" - mesélte.
"A nagyon okos Ádám Ottó azt mondta: ez egy irracionális pálya. Ezt vállaltam, rózsástól és tüskéstől. A színházcsinálás ettől titokzatos, félelmetes és élvezetes. Ha már a derű szóba került, hadd osszam meg az egyik színdarabválasztó elvemet: egy olyan országban, amely ennyi kudarcot és tragédiát hordoz, megnő a humor szerepe. Elviselhetőbbé és talán kicsit jobbá teszi az életet, a szégyent is könnyebb túlélni. És mi vígjátékban erősek vagyunk, Kisfaludy Károllyal, Szigligeti Edével, Csiky Gergellyel. A XX. századi vígjáték csúcsán pedig Molnár Ferenc trónol. Ha választhatnék, hogy a túlvilágon melyik magyar íróval találkozhassak, Ady után Molnárt kérném" - árulta el Léner Péter.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.