Május 24-én az Átriumban Dés Mihály pár hete megjelent regénye, a Pesti barokk kulcsfontosságú jelenetei elevenednek meg. A hat hangra és képi illusztrációkra komponált élőzenés előadás közreműködői színészek, muzsikusok, és maga a szerző. Az esten szerepet vállalt Molnár Piroska is, aki a rendhagyó könyvbemutatóról mesélt.
A könyv ismeretében egy vicces-ironikus előadásra számíthat a közönség. Dés Mihály regénye - nagyon röviden szólva -, játékos humorral és csiklandó nyelvi erotikával idézi meg a nyolcvanas évek pesti bohémvilágát. A szerző jelölte ki azokat a részeket, amelyek majd elhangoznak, vagy Önöknek, fellépő művészeknek is volt beleszólásuk abba, hogy milyen jelenetekből épül fel az est?
Molnár Piroska: Teljes mértékben Dés Mihály döntött arról, hogy mit szeretne a művéből látni, hallani a színpadon. Az előkészületek praktikusan úgy zajlottak, hogy megkaptuk a könyvet, természetesen el is olvastuk, majd Dés Mihály e-mailben átküldte azokat a regényrészleteket, amelyek elhangzanak május 24-én. A könyv alapján én keltem életre a nagymamát, Udvaros Dorottyával is lesz majd közös jelenetünk. Arról nem sokat tudok mondani, hogy a zenei rész miként fog zajlani, de magától értetődőnek gondolom, hogy a két Dés - László és András - gondoskodik majd arról, hogy a regény hangulatához illő muzsikával egészüljenek ki a prózai részletek. Úgyhogy én is izgatottan várom az estet!
A regény számos önéletrajzi elemet tartalmaz, mi több, van egy olyan rész, amelyben a főszereplő (Koszta János) találkozik a szerzővel - Dés Mihállyal. Amikor Ön olvasta a kötetet, visszagondolt-e a saját negyedszázaddal ezelőtti énjére?
Molnár Piroska: Kétségtelen, hogy hasonló életkorban vagyunk a szerzővel, közeledünk a hetven felé... Valóban ugyanazokat a hangulatokat éltem át, amelyeket a regényben megjelenít. Tehát nem volt idegen számomra a Pesti barokk világa, beleértve a hangsúlyos szerephez jutó Fiatal Művészek Klubját is. Hozzáteszem, én nem ott éltem a mindennapjaimat, de természetesen megfordultam az FMK-ban néhányszor, ami egy igen felkapott helynek számított.
Őszintén szólva, Önről nehezen is tudnám elképzelni, hogy egy bohémtanya törzsvendégeként vigye a prímet…
Molnár Piroska: Nem, nem, valóban nem, mivel nem is értem volna rá! (Nevet.) A színészet egy olyan mesterség, ami befogja az embert reggeltől estig, úgyhogy ilyesmire nem nagyon jut az embernek ideje a próbák, előadások és még mi minden más között. Azt kell mondanom, hogy a mi életünk tulajdonképpen a színházban telik el. De ez semmiképpen nem panasz. (Mosolyog.)
Rengeteget dolgozik. Jól sejtem, hogy ezen a nyáron sem sokat fog pihenni?
Molnár Piroska: Így legyen ötöse a lottón! Éppen most tudtam meg, hogy folytatjuk a Munkaügyek - IrReality Show-t, ami már három éve megy a televízióban, nyáron lesz a következő epizódok forgatása. Előtte még lezajlanak a vizsgák a Színház-és Filmművészeti Egyetemen, ahol tanítok, és június végéig játszom a Nemzetiben is. Tehát ez a kora nyári időszak nagyon sűrűnek ígérkezik. Azután, ahogy említettem, folytatjuk a Munkaügyeket, június 17-től szinte minden nap dolgozunk. Augusztus 20-ra pedig már elfogadtam egy meghívást Pannonhalmára. Az a megtiszteltetés ért, hogy a restaurált kápolna avatásán én mondhatom el a magyarság egyik legszebb szövegét, Szent István intelmeit. Utána sincs megállás, mert rögtön próbálni kezdek a Thália Színházban, ahol úgy néz ki, hogy három bemutatóm lesz a jövő évadban. Az első egy könnyedebb vígjáték, amelyet régen Leszállás Párizsban címmel játszottak, s amelyben a főhős házvezetőnőjét alakítom majd. Hamvai Kornél fordítja újra (Boeing, Boeing címmel – a szerk.) ezt a Marc Camoletti komédiát, s gondolom szokása szerint, bele is dolgozik picit. Utána Bereményi Géza új darabja – Kincsem, avagy a csodakanca - következik, évad végén pedig Molnár Ferenc Liliomját mutatja be a színház. Mivel életkorban már eljutottam az öregasszony figurákig – lásd a Pesti barokk nagymamája –, ebben az előadásban Hollunder néni szerepe vár rám.
Jó eséllyel indulhatna egy színészmaratonon...
Molnár Piroska: Szeretem, ha sokszínű az élet. A sokszínűség kihívást is jelent, amelynek jó, ha eleget tud tenni az ember. Szerencsésnek gondolom a pályámat, mert ilyen rengeteg műfajban kipróbálhatom magam. Hálás vagyok például az Operettszínháznak, hogy annyi éven keresztül musicalekben, operettekben is foglalkoztatott. Gondoljon bele, hogy már annak is 19 éve lesz karácsonykor, hogy bemutattuk a Bors nénit! Csak a Kolibri Színházas, székhelyi előadásokból megünnepelhettük a 350-et! Az Orlai Produkciót is említhetem – A nagy négyest, ahol szintén a 100. előadás felé közeledünk... Nagyon remélem, hogy a Thália Színházban nemcsak vígjátékok, hanem komolyabb darabok is várnak majd rám. Előtte azonban még Pesti barokk, vizsgaidőszak és hosszú, forró Munkaügyekkel teli nyár következik.
Szerző: Hegedűs Claudia
Szerkesztette: Színház.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.