'Inkább viselem a magam arcát' - Bajor Gizi 120

Bajor Gizi Kossuth-díjas színésznő, a Nemzeti Színház örökös tagja, a múlt század első felének egyik legnagyobb magyar színészegyénisége százhúsz éve, 1893. május 19-én született.

»Minden este meghalok, mint kokott, hogy aztán reggel mint királynő ébredjek fel újra.« Bajor Gizi

Tolnay Klári története Bajor Giziről:

Emlékszem, amikor Bajor Gizivel együtt öltöztünk A kertész kutyájában, egyszer belenézett a tükörbe, végigsimította a bőrét, a ráncait, és felsóhajtott: milyen kár… Amikor most tudnék igazán jól tizennyolc éves lányokat játszani! Én csak nevettem, és azt mondtam: ez ma már nem gond, fel lehet varratni! Bajor Gizi rámmeredt, és megrázta a fejét: dehogy adom ezeket a ráncokat. Ezekben benne van az egész életem! Inkább viselem a magam arcát így, mint egy üres, popsi-sima álarcot.

Gobbi Hilda Bajor Giziről:

A képre kattintva tovább olvashat.

Vajda Miklós író-műfordító Bajor Giziről - interjúrészlet:

- Új könyvében a múlt századi irodalom és művészet nagy alakjairól ír, és rajongással idézi fel Bajor Gizit, aki a keresztanyja volt, édesapjának első felesége, később édesanyjának legjobb barátnője. Miként alakult ki ez a családi sokszög?
- Most rendezem sajtó alá Bajor Gizinek, a Nemzeti Színház ifjú csillagának 1917-ben apámhoz, a frontra írt bűbájos leveleit. Összeházasodtak, de hamar elváltak, apám haláláig testvérként szerették egymást. Bajor Gizinek nem volt gyermeke, talán ezért óvott és kényeztetett annyira engem, bár szüleim is elhalmoztak mindennel, mégis nevelőnőkre bíztak. Ő az életemet is megmentette. A nyilasok 1944 őszén nála keresték a férjét és apámat, de nem találták őket. A tömeggyilkos Kun páter vezetésével helyettük anyámat és engem vittek a hírhedt Városmajor utcai nyilasházba. "Árja" anyám nem tágított mellőlem, másfél nappal később Bajor Gizi a svéd követtel kihozott bennünket.

Gábor Miklós így írt a színésznőről:

„Gizit utolsó alattvalója és hódolója ölte meg. Milyen gyötrelem vezette ezt az őrültet? Szerelme? Vagy a kín, hogy szeretnie kell?...

Nem lehet elhallgatni ezt a kérdést sem: mit tudott a szerelemről a csókoknak e királynője, a szerelemnek e repkedő, bájos tündére, aki nem bírta elviselni, ha pajtásai, munkatársai percenként nem hozzák tudomására elragadtatottságukat – mit tudott ő a szerelemről, ha hosszú évek alatt nem vette észre, hogy a férfi, akivel együtt él, lassan megőrült? Milyen kegyetlen közöny lakott ebben a hízelgőn csicsergő, icipici asszonykában, hogy nem vette észre az orvgyilkos tőrét a hitvesi szobában?...

Ne fájjon túlságosan szívünk ezért az elátkozott, hideg tündérért. Egész életében kísérték olyanok is, akik valóban szerették, egyszerűen és embermódra. Akik koruknál, pozíciójuknál, kapcsolatuk jellegénél fogva védettek voltak bűbája veszélyeitől: rendezők, okos, idősebb férfiak és bölcs asszonyok, mint öreg miniszterek és udvarhölgyek, tapintatosan, gyengéden játszották szerepüket körülötte, mosolygó arccal, mintha nem tudnának a nagy komédia, a virtuóz játék mögött tátogó némaságról… ”

Bajor Gizi Bajor Giziről:

„…hogy ki az őszinte, azt az emberek fantáziája dönti el. Kezdő koromban jó modorom volt, senkiről sem mondtam rosszat, sem a szemében, sem a háta mögött. Ezt afféle főzőcskének minősítették. Amikor a Fehér felhőkben, az angyalt játszottam, Hegedűs Gyula megkérdezte egyik íróbarátunktól: Mit szól ehhez a kislányhoz? - Az író erre azt válaszolta: Vigyázz, ez mindenkit főz! Kétségbeesetten fordultam Hegedűshöz: Mondja igaz ez? Hegedűs az orra alatt dünnyögte: Engem azzal főz, hogy nem főz. - Mindegy mit csinálunk a világ, mégis csak azt hiszi el rólunk, amit akar. Engem nem érdekel, mit gondolnak rólam.”

Bajor Giziről képekben:

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

Forrás: Színház.hu, OSZMI