Kulka János, a Nemzeti távozó művésze a Magyar Narancsnak és a Fidelionak beszélt arról, hogy válik meg mostani színházától.
Kulka János az Egyszer élünk című darab utolsó előadása előtt nyilatkozott. "Valószínűleg ez volt az elmúlt évek legharmonikusabb, legszeretettelibb és talán a legfontosabb előadása" - fogalmazott a színész, aki szerint az Egyszer élünknek kötelező tananyagnak kéne lennie. "Hiszek abban, hogy tanít, nevel, szemet nyit és úgy beszél valamiről, amiről nem szoktunk beszélni, ahogy a színház csak nagyon ritkán tud. Közérthetően és egyszerűen mesél olyan történeteket, amik szerintem minden második-harmadik magyar családdal megtörténtek, de nagyon szeretünk nem beszélni róluk – és erről is szól a darab, erről az egész hazugságról, ahogy megpróbáljuk elhazudni, letagadni a múltunkat, a saját, személyes történelmünket. Talán ezért az előadásért a legnagyobb kár, azért, hogy ez eltűnik" - tette hozzá Kulka János.
Arról is beszélt, Kálomista Gábor szerződésajánlatára nemet mondott, de szívesen szerződik a Katonához, hiszen vágyott a színházba. "Sokunknak Kaposvárról egyenes út vezetett a Katonába. Nekem ez kimaradt, pedig 20 évvel ezelőtt nyilván abban reménykedtem, hogy befejezem az inaséveimet Kaposváron, aztán megyek én is a Katonába. Rajongva szerettem azt a társulatot. De nem kellettem, és akkor ez fájt. Aztán soha többet, de akkor nagyon. Később jöttek ezek az iszonyú jó évek a Radnótiban és a Nemzetiben. Furcsa ez és szép, hogy húsz év után valahogy rám talál az, amire régen vágytam. Nem tudom, nem vagyok semmilyen ezotéria híve, de mégis, mintha lenne valami rendezőelv az életben… Döntesz valahogy, azt mondod, hogy elmész innen, miközben fogalmad sincs a jövődről – és akkor az élet ad egy olyan lehetőséget, ami továbbvisz. Mintha ezt kapnád cserébe a bátorságodért – de ezt a bátorságot azért tedd idézőjelbe" - nyilatkozta Kulka János a Magyar Narancsnak.
A Fidelio interjújában arról is beszélt, a Nemzetiből a legjobban a társulat fog neki hiányozni. "Az emberek, köztük az öltöztetőnőm, és ez a közeg, amelyet megszoktam. Ha visszatekintek az életemre, azt gondolom, mindenben volt valami törvényszerűség, és ez se véletlen. Nem véletlen, hogy pont tíz év, nem véletlen, hogy pont most történik mindez, és nem vagyok hajlandó az itt eltöltött időszak végét a saját szakmai pályafutásom végének tekinteni. Amikor eldöntöttem, hogy a Nemzetiből eljövök, az felszabadító érzés volt" - fejtette ki Kulka János.
Forrás: Magyar Narancs, Fidelio
fotó: Dobos Tamás