Méhedbe írták a hadüzenetet - Bejegyzés a Felolvasó-színházi Fesztiválról

A kaposvári Felolvasó-színházi Fesztiválról írt bejegyzést tudósítónk, Szemerédi Fanni.

'Méhedbe írták a hadüzenetet'

A Felolvasó-színházi Fesztivál első napján két ősbemutatót is láthatunk – rögtön egymás után.
Nők körül forog a világ, ők forgatják meg/ki magából a világot. Egy szenvedélyes királynő, egy visszavonultan élő művész, és egy ambiciózus értelmiségi: az első két előadás főszereplői. A kassai Thália Színház a felvidéki költő, műfordító, irodalomtörténész Csehy Zoltán Dido című tragédiájával kezdte a felolvasó-színházi előadások sorát. Majd a szabadkai Népszínház előadásában a színház dramaturgjának, Brestyánszki B. Rozáliának Fanyar ódium (egy hétköznapi történet) című drámájával ismerkedhettek a nézők.

Az egyik darabban a szöveg költőisége, képisége, a nyelv emelkedettsége, a másikban a párbeszédek humora, a nyelv lendülete, íze a legerősebb hatóerő. A kárthágói királynő Aeneashoz fűződő tragikus szerelmi történetének fordulatai a római mitológia nyomán; Sára és Rita, a két teljesen különböző életet élő testvérpár problémái pedig a mindennapokból lehetnek nagyon is ismerősek.

A most negyven éves Csehy Zoltán tizenhét évvel ezelőtt írta meg a királynő történetét, melyet most láthatott-hallhatott először közönség. Az előadás előtt egy gyors mitológiai áttekintést kapunk a dramaturgtól, Forgács Miklóstól, aki a darab szövegébe/szövetébe bele-beleszőtte a szerző Csehy Zoltán alagyái, danái és elegy-belegy iramatai című kötetéből válogatott verseit. A színpadi játék helyzeteit időnként a Royal Opera House Dido és Aeneas-előadásának részletei visszhangozzák, kettőzik. De előtérben mindvégig a szöveg, és annak képisége marad. A képek szinte önálló életre kelnek, és körbelengik a szerelmes királynő tragédiájának sötét történetét.

Csodahúsuk kibontják a percek, és / tündöklő csontjaikat gyalázkodva mutogatják. / Könyörülj Proserpina, alvilág Iunoja, /királynőnk kormos bánatára a Léthe / felejtő vizéből küldj néhány cseppet. / Ahogy te egykor letépted a halálos / szépségű nárciszt, és a megnyílt föld / kürtőjébe Pluto két virágot vitt, úgy tépte / Dido le a bűn virágát, s ragadta pokolra a kín.
Az előadást követő beszélgetésen szóba kerülnek a hiányok, üres helyek – Dido és Aeneas sohasem találkoznak a színen – ki dramaturgiai leleményként magyarázza ezt az űrt (Forgács Mikós dramaturg), ki a zsenge kidolgozatlanságának tulajdonítja (Háy János író).

Lőkös Ildikó dramaturg szerint ezek az üres helyek adják a szöveg titkát, a színpadi játék lehetőségeit, és a néző fantáziájának katalizátoraként működnek. A dráma szövegében és a versrészletekben is mindenképp az érzelmek, indulatok dominálnak. Háy János felveti, hogy most, 17 év elteltével érdekes lenne, ha a szerző beleírna a saját fiatalkori szövegébe – így két Csehy kezdhetne párbeszédbe egymással. A szerzőt azonban mára sokkal inkább az opera műfaja érdekli, librettót szívesebben írna. Felmerül a felvidéki magyar nyelvű szerzők alkotókedvének ösztönzése – drámapályázatok kiírásával. Itt tér át a beszélgetés a szabadkai előadásra.

A szabadkai színház évek óta rendszeresen hirdet drámapályázatot, ami mindig egy felolvasó-színházi napban csúcsosodik ki. Szó esik arról, hogy Brestyánszki B. Rozália is egy drámapályázatra írta négy évvel ezelőtt „hétköznapi történetét”, melyet szintén most láthattak először színpadon. Nem, mint a szabadkai színház dramaturgja írta, nem is a színház repertoárjába szánta, csak saját magának a négy fal között. Mezei Zoltán, a színház igazgatója azonban most úgy érezte, ez az a szöveg, ami kifejez egy számára nagyon is aktuális problémát, amiről beszélni kell: mikor a tempó már rég túlpörgött azon, amit még egy ember képes kibírni, az egyre szürkébb küzdelmek és egyre nagyobb terhelés közben már rég elfelejtette, miért is csinálja az egészet, akkor talán érdemes megállni egy pillanatra. Menekülni az értelmetlen hajszából. Vajon kint a zöldben jobb lesz?

A két testvér, Sára (Kalmár Zsuzsa) és Rita (Erdélyi G. Hermina) egy személyiség két oldalaként két utat mutatnak meg. A jelenetek eleje és vége néha párhuzamosan folyik – míg a városban tárgyalást látunk, addig a háttérben folyik az élet a csöndes házban. A helyzetek – korrupció, politikai feszültség, a nyilvánosság előtti kép és a háttér különbsége – egyszerű eszközökkel, főként a színészi játék által bomlanak ki: erős karakterek, természetes közeg és lendületes párbeszédek által.

A mai napon már elkezdődtek Kerékgyártó István: Rükverc című drámájának próbái, a három társulat tagjai együtt dolgoznak a kaposvári történeten. Ma este Szálinger Balázs Becsvölgye című darabját mutatják be a kaposvári társulat tagjai, majd Rátóti Zoltán Csodalépés című lemezbemutató koncertjét hallhatják a fesztiválozók

.
Írta: Szemerédi Fanni