„Minden az energiáról szól" - Villáminterjú Frenák Pállal

Hosszú idő után ismét hazatalált a Frenák Pál Társulat darabja - az InTimE. Június 6-án, új helyszínen, az Átrium Film-Színházban lesz látható az emberi kapcsolatok sokrétűségét boncolgató előadás. 

A Trafóban 2008 decemberében bemutatott táncmű az évek során bejárta fél Európát, meghódítva többek között a francia, belga, olasz, lengyel és a dán közönséget is. Az InTimE koreográfusát Frenák Pált kérdezte Hegedűs Claudia, az Átrium munkatársa.

Utoljára négy éve, a Seven bemutatójának idején beszélgettünk. Látva az azóta elkészült munkáidat, úgy érzem, semmit sem változtál! Továbbra is az a nyughatatlan alkotó vagy, aki a felmerülő kérdésekre kérdésekkel válaszol… 

Valószínűleg ez azért van így, mert tetszik, nem tetszik, a jelenben próbálok élni. Nem az a fajta koreográfus vagyok, aki még mindig abból akar újra meg újra megvalósulni, amit harminc éve csinált. A munkáimban mindig arról beszélek, ami engem itt és most érdekel. Az új darabjaim - beleértve az áprilisban bemutatott x&y című koreográfiát -, nagyon erősen reflektálnak azokra az alapvető emberi összetevőkre - lelki, szellemi, fizikai, zsigeri tartalmakra -, amelyek engem a hétköznapokban is foglalkoztatnak. A munkáimban tehát olyan alapkérdéseket érintek, amelyek az emberi létezés kardinális pontjait feszegetik. Az évek során az újabb és újabb előadásaimban azt a kaotikus helyzetet próbáltam megfogalmazni, ami maga az élet, és amiben én magam is benne kavarodom. Tudod, sokszor arra gondolok, hogy olyan vagyok, mint egy dugó, ami a tengeren hánykolódik. S bár az elég nagy baj, hogy ott hányódom, abban az esetben nem süllyedek el, ha azt teszem, ami a legbensőmből fakad. Aki ismeri a munkáimat tudja, hogy azokban mindig volt valami oda nem illően „revolúcionális” hatás, egyrészt a darabok organikus és lüktető mozgásvilágának köszönhetően, másrészt azért, mert ezek a koreográfiák a megélt valóságon keresztül kialakult spontán - lelki, szellemi, erotikus – projekciók megvalósulásai. Ha elkezdenék olyan előadásokat készíteni, amelyek csak egy-egy aktuális problémára adnak lehetséges válaszokat, az már valószínűleg nem az én táncnyelvem lenne. Szerintem ugyanis minden az energiáról szól, ami pedig a jelenlétből, a figyelemből, a libidóból táplálkozik.

Korábban azt mondtad nekem, hogy ha úgy érzed, valamit befejeztél, attól megijedsz. A darabjaidat még mindig átgondolod, újraértelmezed időről-időre?

Igen, mert az ember megalkot egy darabot, de mindig jelen időben lép interakcióba a közönséggel. Érdekes, hogy sokan azt mondták az x&y kapcsán, nem vagyok hű önmagamhoz, mert ez az előadás nem olyan pulzáló, mint az InTimE. Erre csak azt tudtam nekik válaszolni, hogy de könyörgöm, nem is arról szól, mint az InTimE! Az új darab esetében volt egy kézzelfogható tematika: Ádám és Éva. Belőlük indultam ki, ami egyébként elég banálisan hangzik. Engem viszont izgatott, hogy ebben a lehetetlen mai korban, ez a nő és ez a férfi hogyan lenne képes rezonálni egymásra. Az x&y egy picit futurista projekt lett, amelyben nem tudni, hogy Ádám és Éva isten teremtményei, vagy emberi bőrbe bújt robotlények. Úgy érzem éppenhogy közelebb kerültem magamhoz a munka során. Olyan lényegi kérdésekben tudtam elmélyülni, amelyek már nagyon hosszú ideje fogalalkoztattak, de csak most tudtam átszűrni őket magamon. Az InTimE esetében is megvolt annak idején a feszítő kiindulópont, ami inspirált, majd a próbák során, - ahogy az sokszor előfordul nálam - , elvesztem a történetben, az alapmotívum átértelmeződött, és valami új fogalmazódott meg végül.

Mi is volt az eredeti kérdés, ami ennél a darabnál feszített?

Az InTimE-ban az emberi kapcsolatok rétegzettsége, sokszínűsége, bonyolultsága volt a kiindulópont, a hasonlóság, a másság kérdése, a találkozások minőségé, amikor nő-nővel, férfi-férfival lép kapcsolatba. A darab azokat a lehetőséget, organikus rendszereket próbálja kiélezni, amelyek a hiperenergikus testek „csapódásából” létrejöhetnek. Ennél a táncműnél az foglalkoztatott, hogy ezek a férfiak és nők hogyan hatnak egymásra, és mi történik akkor, ha bekapcsolódik egy harmadik fél. Amikor a három test fuzionál, már nem tudod, hogy melyik a férfi, melyik a nő, egyáltalán mi van?! Sokszor én is csak egy nagy kompozíciót látok, egy hatalmas polipot, ami ebben az egységben életre kel.

Míg az InTimE-ban több ember kapcsolatrendszerét boncolgatjuk, az x&y-ban csak a férfi-nő reláció bomlik ki. Persze az számít igazán, amit a közönség lát bele a történeteinkbe. Globálisabbá és átfogóbbá válik ugyanis a mondanivaló azáltal, hogy az alkotó személyisége beleolvad a létrehozott mű teremtett világába. Azt remélem, hogy ezek a táncművek lényegi dolgokról beszélnek, amit bárhol, bárki megérthet, és szabadon értelmezhet.

Az interjút készítette: Hegedűs Claudia