Zágon István nagy sikerű darabjából, a Hyppolit, a lakájból 1931-ben forgattak filmet, amely azóta is visszatérő darabja a Magyarországi színpadoknak. A közismert történet Nóti Károly adaptációja, azonban a Belvárosi Színházban az eredeti, Zágon István-féle színdarabból készül előadás, amelyről Mohácsi István dramaturg mesélt. Az Orlai Produkció interjúja.
Hogy találkoztatok az eredeti Zágon-darabbal? Miben más ez a darab, mint a közismert mozi forgatókönyve?
Mohácsi István: Már fogalmam sincs, egy biztos: ebből készült a film forgatókönyve is. Ha megkérdeznéd, hogy miben más ez ahhoz képest, szintén nem tudnám a választ, mert most direkt nem néztem meg a filmet, emlékem meg nem nagyon maradt róla. A darab egyébként vicces, korrekt, nagyon helyes, itt-ott kissé avíttnak érzem, de nagyon meglepődtem rajta, milyen kedves és ügyes szereplők vannak benne. Az egész cselekmény is nagyon kedves. Alaposan felépített karakterek lépnek színre benne. Gondolom, ezért csaptak le rá a filmesek is.
Adtatok a darabnak egy alcímet is: "A nagypolgári villa mellé jár az ezüst kiskanál". Miért?
Mohácsi István: Az alcímet nem én találtam ki, hanem szerzőtársam és munkatársam, Róbert Gábor, akivel együtt dolgozunk a darabon. Valahogy ragaszkodtunk hozzá, hogy legyen alcím és ez adta magát, mert jól hangzik...
Ezúttal is átdolgozzátok az eredeti darabot?
Mohácsi István: Igen, persze. Szeretem, ha sok szál fut egy darabban, lehetőleg több, mint általában. Ez a nézőknek is jobb, serkenti a fantáziájukat, az éberségüket és izgalmasabbé teszi a történetet. Feldúsítottuk az eredeti sztorit, tettünk bele néhány plusz cselekményszálat és új szereplőt, főleg azért, hogy a végét kicsit megerősítsük. Az eredeti műben rengeteg kettős jelenet van, ezeket úgy szövi tovább az író, hogy kiküldi a szereplőket, és behoz helyettük két másikat. Ez ma már nem működne.
Testvéreddel, Mohácsi Jánossal a próbafolyamat alatt hozzátok létre a szövegkönyvet, így az olvasópróbára még nem érkeztek kész darabbal. Most mennyire dolgoztatok előre?
Mohácsi István: Ahhoz a típusú munkához, amit szoktunk csinálni, sok idő kell, ám most rövid lesz a próbaidőszak. Viszont volt időnk előre dolgozni a darabbal: a cselekmény lényegében kész – azért lényegében, mert a végét nem érdemes összerakni, az úgyis változik a szövegírás közben.
Mit találtatok izgalmasnak a Hippolytban?
Mohácsi István: Azt gondoltuk, hogy tulajdonképpen ma is játszódhatna ez a történet. Menet közben persze kiderült, annyira nem mai, hogy nem lehet kortársra igazítani. De mondok egy érdekeset: van benne egy hölgy, Mancinak hívják, aki lecsap az egyik szereplőre és azt mondja ez a Manci, hogy szeretné, ha kitanítaná énekesnőnek, de persze bármi mást is elfogad tőle, egy kis boltot vagy egy trafikot. Biztos, hogy nem kapsz trafikot – mondja a férfi, mire Manci azt feleli, hogy ó, persze, tudom, hogy csak a megfelelő felső kapcsolatokkal rendelkezők kaphatnak trafikot. Mulatságos a felismerés, hogy e tekintetben azóta semmi nem változott.
Forrás: Színház.hu, Orlai Produkciós Iroda
Fotó: Tiszeker Dániel
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.