"Méltósággal teli volt" - Hegedűs D. Géza emlékezik Bárdy Györgyre

"Bárdy György büszke és méltósággal teli volt, örülök, hogy 40 éven át együtt dolgozhattam vele a Vígszínházban" - nyilatkozta Hegedűs D. Géza színművész elhunyt kollégájára emlékezve. Bárdy György életének 93. évében hétfőn hunyt el.

„Gyilkosságot eddig pontosan 274-szer követtem el... Ezenkívül alakítottam már padot, tengert, reflektort, farkast és peronoszpórát..." (Bárdy György)

Bárdy György pályájáról:

Bárdy György, az elmúlt évtizedek egyik legnépszerűbb magyar színésze 1921. május 26-án született Kispesten. Tizenhárom évesen már a helyi református templom kertjében lépett fel saját színjátszó csoportjával. Várkonyi Zoltán, a neves színész és rendező véletlenül látta meg a 16 éves fiút egy előadásban, és megígérte: le fogja szerződteti majdani társulatához. Bárdy észben tartotta az ígéretet: miután 1945-ben elhallgattak a fegyverek, és ő is felépült a Don-kanyarban szerzett sérüléséből, máris kopogtatott Várkonyi szobájának ajtaján a Művész Színházban. Rövid felvételi vizsga következett, aztán szabályos szerződés. Elsőnek Grumio szerepét kapta a Makrancos hölgyben, Petrucchiót Jávor Pál játszotta. A színészbálvány annyira megkedvelte az ifjú Bárdyt, hogy (mivel nem volt lakása) befogadta pasaréti villájába.

A színházi előadások után rendszeresen fellépett a pesti Broadway intézményeiben, óriási sikerrel parodizálta Csortost, Latabárt, Jávort. A Művész Színház után a Vígszínház, majd a Vidám Színpad és a Madách Színház tagja volt, 1958-ban a Nemzeti Színházhoz igazolt. Az ország első társulatánál csak egy évadot tölthetett: 1959-ben a szocialista erkölcs elleni vétség vádjával örökre eltiltották a színi pályától. Három esztendeig erdészként élt, aztán 1962-ben Kecskeméten újra színpadra léphetett. 1964-ben térhetett vissza a fővárosba, a Vígszínházhoz.

Markáns, férfias, ironikus alkata főként intrikus szerepekre predesztinálta, de komikusként is népszerű volt. Emlékezetes szerepe volt Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Lucifer (Madách: Az ember tragédiája), Bicska Maxi (Brecht-Weill: Koldusopera), Ficsúr (Molnár Ferenc: Liliom), Oscar (Neil Simon: Furcsa pár). Számos filmben is játszott, csak néhány mutatóba: Valahol Európában, A csodacsatár, A tettes ismeretlen, Ripacsok, Retúr. Az egyik legnagyobb sikere Jumurdzsák volt az Egri csillagokban, sőt, néhány éve a Magyar vándorban saját alakításának paródiáját is elvállalta. Sokat szinkronizált, az ő hangján szólalt meg Máris szomszéd a Mézga családban. Egyetlen szerepre nem emlékezett szívesen, a rádiókabaré óriási népszerűségű Gugyerákjára. Amikor már annyira azonosították a figurával, hogy előadás közben a színpadra is felkiabáltak neki, szakított az általa kitalált alakkal.

Kora ellenére sokáig kitűnő egészségnek örvendett, amit a tenisznek köszönhetett, egykoron a Vasas igazolt versenyzője volt. Kondíciójához az is hozzájárult, hogy soha nem ivott, nem élt éjszakai életet, előadás után sietett haza, mert aludni viszont nagyon szeretett. Évtizedekig szivarozott, majd áttért a pipára. Utoljára az Egy csók és más semmi előadásán lépett fel 2008-ban.

Bárdy, aki fiatalabb korában veszedelmes nőcsábász hírében állt, kétszer nősült. Második feleségére hatvanévesen talált rá, hatvannégy évesen lett apa, Anna lányát az élet nagy ajándékának tartotta.

Bárdy György művészi munkáját 1958-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1983-ban érdemes művész, 2000-ben kiváló művész lett, 2003-ban megkapta a magyar filmszemle életműdíját. 1991-ben a Magyar Köztársaság Zászlórendjével, 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.     Amikor 2006-ban, 85 évesen megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét a csillaggal, arra a kérdésre, hogy mi az, amin változtatna életében, így válaszolt: minden úgy van jól, ahogy történt.

Hegedűs D. Géza emlékezik:

Hegedűs D. Géza felidézte, hogy éppen 40 évvel ezelőtt, 1973-ban, még főiskolás korában került a Vígszínházhoz, amelynek Bárdy György akkor már vezető művésze volt. "Nekem megadatott, hogy 40 éven keresztül vele lehettem, még idén karácsonykor vele örülhettem" - fogalmazott a színművész. Elmondta: karácsony és újév között meglátogatta Bárdy Györgyöt, aki szellemileg friss volt, jó humorú, igazi "bárdygyuris". "Bár már nehezebben mozgott, a világgal teljesen tisztában volt, hihetetlen eleganciával ült otthon a dolgozószobájában. Együtt teáztunk, beszélgettünk színházról, világról" - idézte fel a találkozást Hegedűs D. Géza.

Beszélt arról is, hogy Bárdy György pályájának indulása közös nagy mesterüknek, Várkonyi Zoltánnak köszönhető. Ő volt az, aki a háború után megalapított Művész Színházban felfigyelt a színész tehetségére, majd amikor Várkonyi Zoltánt 1962-ben kinevezték a Vígszínház főrendezőjének, szerződtette. Bárdy György pályája innentől teljesedett ki, a színművész élete végéig hűséges maradt a Vígszínházhoz.

Hegedűs D. Géza személyes élményeiről szólva elmondta, hogy fantasztikusnak tartja Bárdy György alakítását a Bolha a fülbe című darabban, és kiemelte még az Eljő a jeges című O'Neill-művet, amelyet még főiskolásként látott. "Az is megadatott, hogy rendezhettem" - fűzte hozzá az Egy csók és más semmi című darabról, melyben a színész utoljára állt színpadra. "Amikor belépett, mindig kitörő örömmel fogadta a közönség" - emlékezett Hegedűs D. Géza.

Azt is elmondta, jó barátság fűzte Bárdy Györgyhöz, szerette derűjét, életszeretetét, és azt, hogy színészként méltósággal viszonyult a pályához. Férfiként is nagyon igényes volt, egyfajta angol elegancia jellemezte. Mint mondta, Bárdy György egyik szenvedélyének, a tenisznek köszönhetően szorosan kötődött az angol kultúrához, sportélethez. Amíg aktív volt, nem múlhatott el wimbledoni döntő úgy, hogy azt végig ne nézze.

A pipázás és szivarozás szenvedélye is összekötötte a két művészt, akik a Vígszínházban ugyannál az asztalnál öltöztek. "Ha nem játszottunk egy előadásban, mindig hagytunk egymásnak a fiókban ajándékképpen egy-egy szivart" - árulta el Hegedűs D. Géza, aki eárulta, van egy pipatóriuma, amelyet Bárdy György mintegy stafétaként adott neki tovább. Ő Várkonyi Zoltántól kapta, aki szintén pipázott. A pipatartó ma is ott van Hegedűs D. Géza dolgozószobájában, "ahogy ránézek, mindig eszembe jut Gyuri".

Forrás: MTI, Színház.hu