Pénteken temetik Mátyás Irént

Május 31-én, pénteken, a zsámbéki temetőben helyezik örök nyugalomra Mátyás Irént, a Zsámbéki Színházi Bázis igazgatóját.

A Romtemplomban búcsúztatják a Zsámbéki Színházi Bázis igazgatóját:

A gyászolók 14 órától róhatják le kegyeletüket a Romtemplommal szembeni sírkertben, a megemlékezés 15 órakor kezdődik.

Az alkotó életének 61. évében, május 22-én hunyt el hosszú betegség után.
Mátyás Irén férjével, Bicskei Gáborral 1983-ban hozta létre a Zsámbéki Szombatok kulturális fesztiválsorozatot, amely 1995-től hivatalos nyári színházként működött.

Nevéhez fűződik az évente megrendezendő határon túli és hazai amatőrszínjátszók fesztiválsorozatának megszervezése, a magyar és román színházművészek rendszeres közös alkotóműhelyének megteremtése és a határon túli amatőr rendezőképző kurzusok szervezése.
Mátyás Irén alapítója és létrehozója volt a Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis és Légvédelmi Múzeumnak. Munkásságát több díjjal is elismerték, az idei színházi világnapon vehette át a Szabadtéri Színpadok Szövetsége által odaítélt Amfiteátrum-díjat.

Az idei lesz a Zsámbéki Színházi Bázis 30. évada.

Zappe Lászó így írt Mátyás Irénről:

(...) Folytonos veszélyhelyzetben, abszurd finanszírozási körülmények között, általában az anyagi ellehetetlenülés szélén a puszta fennmaradás is csodának számít. De az igazi eredmény mégis a hely szellemének, stílusának, egyedi jellegének megteremtése volt. Termékenynek, hiánypótlónak bizonyult az a gondolat, amellyel férje, Bicskei Gábor a Játékszín igazgatásához is hozzáfogott még a nyolcvanas évek elején, s amelyet aztán Zsámbékon sikerült kibontakoztatni. A kiindulás igen egyszerű volt: „...a kőszínházak mellett szükség van egy olyan helyre, amely más jellegű, alternatív előadásoknak ad otthont” – ahogyan az említett interjúban Mátyás Irén fogalmazott. Ebből fejlődött ki az évtizedek során olyan nagyvonalú koncepció, amely ma is a színházi világ nélkülözhetetlen helyévé teszi Zsámbékot, amikor már éppen nincs hiány alternatív előadásokból. Merészség és főképp biztos érzék kellett ahhoz, hogy sokakat vonzó sikerprodukcióktól egészen ezoterikus kísérletekig terjedő skálán minden nyárnak meglegyen a különlegessége, a sajátos vonzereje. (...) Mátyás Irén nemcsak a hiányt hagyta maga után, de súlyos örökséget is. Csak legyen, aki gazdálkodni tud vele. A teljes írást a Népszabadság oldalán olvashatja.