A Fantom titkairól - Kulisszák mögé kalauzolt Kentaur

A 10 éves Az Operaház Fantomja, a jubileum kapcsán a Madách Színház játékra hívta a musical rajongóit. Az Operaház Fantomja alkotói és szereplői a héten vendégül látták a három kategóriában indított játék nyerteseit, akiket Kentaur, a Fantom díszlettervezője vezetett a kulisszák mögé.

Vendégségbe várták a Fantom rajongókat

Három játékot is hirdetett a Madách Színház Az Operaház Fantomja jubileum apropóján. "A Fantom, ez a titokzatos lény rég bennem él"  pályázatra a rajongóknak Fantom-maszkkal kellett fotót készíteniük magukról, minél érdekesebb helyszínen és helyzetben, illetve keresték Az Operaház Fantomja musical legnagyobb magyarországi rajongóját, aki jegyekkel tudta igazolni hányszor látta az előadást. A nyertes egyébként 76 Fantom előadás belépőjét őrizte….  

A harmadik játékban a történet folytatására voltak kíváncsiak a darab alkotói. Szirtes Tamás, a színház igazgatója a nyerteseknek tartott közönségtalálkozón elárulta, annak ellenére, hogy maga a darab szerzője, Andrew Lloyd Webber is éveken át ellenállt annak, hogy a Fantomhoz folytatást írjon, a Madáchban úgy gondolták, hátha valamelyik magyar rajongó fejéből és tollából kipattan egy újabb zseniális ötlet a történet továbbfűzéséhez.

A játékok nyertesei, akik ott lehetnek majd a csütörtöki, jubileumi Az Operaház Fantomja előadáson, találkozhattak a musical szereplőivel és alkotóival, majd Kentaur „tárlatvezetéséban” a darab titokzatos díszleteit is megismerhették.

„Sok fantasztikus darab van a világon, de olyan, mint a Fantom csak egy. Nehéz racionális magyarázatot adni arra, hogy pontosan mi az, amitől ilyen különleges hatással bír, mitől „más”, mint a többi musical, de tény, hogy ellenállhatatlan őserő lakozik benne, amit színészek és alkotók egyaránt tapasztalnak az előadások során” – mesélte a Fantom rajongóknak Szirtes Tamás, akinek a gondolataival egyetértettek a szereplők is.

Fonyó Barbara szerint egyfajta kiváltság, ha valaki szerepelhet Az Operaház Fantomjában. „Minden egyes Fantom tud valami újat nyújtani. Ez a musical az életem részévé vált, amikor eltelik 3-4 hónap úgy, hogy nem játszom benne, alig várom, hogy újra jöhessek, és eljátszhassam Christine-t ” – mesélte a színésznő.

Mahó Andrea, aki szintén Christine-t alakítja, pályája meghatározó darabjának tartja Az Operaház Fantomját, hiszen 10 évvel ezelőtt, színészi karrierje kezdetén került a produkcióba. „Tulajdonképpen belecsöppentem egy mesébe, és nagyon sokáig a felhők fölött lebegtem, mindez a Fantomnak köszönhető. Rengeteget adott nekem ez a darab, a produkció kapcsán sok mindenkit megismerhettem, és közben fel is nőttem – ami nem egy utolsó dolog” – árulta el Mahó Andrea. A színésznő szerint a musical zenéje csodálatos, valami megmagyarázhatatlan varázslatot is rejt, Webber egyik legszebb munkája.

A Fantom és a Hamlet viszonyáról

„A Fantom szerepe a zenés műfajban, kicsit olyan, mint Hamlet szerepe a prózai műfajban” – vélte Posta Victor, aki szerint a két szerep között talán annyi a különbség, hogy Hamletet fiatalon kell eljátszani, a Fantom pedig kortalan.  „Abban a furcsa helyzetben voltam, hogy egy darabig én voltam a világ legfiatalabb fantomja, amit a Madách Színháznak köszönhetek” – árulta el a rajongóknak a színész.

„Ha Victor a világ legfiatalabb Fantomja, akkor én vagyok a legcsinosabb”  – vette át a szót Csengeri Attila, nagy derültséget okozva. „Nekem a Fantom zenéje olyan, mint egy Puccini mű – ami nem meglepő, mert mint tudjuk Webber és Puccini gyakorlatilag ugyanaz” – utalt a Fantomot alakító Csengeri arra, hogy Webber Puccini reinkarnációjának tartja magát. „Gyakran megkérdezik, mi a szerepálmom. A Fantom után mit válaszolhatnék? Azzal, hogy tíz éve játszom ebben a produkcióban, gyakorlatilag úgy érzem, mindent elértem a pályámon, amit lehetett” – vallotta be a jelenlévőknek a színész.

Sasvári Sándor kollégái gondolatmenetét folytatva elmondta, ha már a „leg”-ek jegyében folyik a beszélgetés, szerinte ő a „legöregebb Fantom”, hiszen ennyi év után még mindig övé a szerep –  viccelődött a színész, hozzátéve, hogy imádja ezt a figurát, és szeretné még hosszú évekig magára ölteni a Fantom maszkját.

Arról, hogy szerette meg a Fantom új otthonát

„Nekem a többiekkel szemben az az előnyöm, hogy tudom mi van a tükör mögött "– vette át a szót a színészektől a Fantom díszleteinek megálmodója, Kentaur. „A Fantom jelentőségét az egész magyar zenés színház szempontjából fontosnak tartom. A bemutató óta nem volt ilyen nagy költségvetésű, ilyen hosszú előkészületekkel járó musical előadás Magyarországon, amit ráadásul egy nagyon szórakoztató kutatómunka is megelőzött volna” – fogalmazott Kentaur, aki szerint Az Operaház Fantomja volt az első lépés ahhoz, hogy a Madách Színházban nagy volumenű előadások születhessenek. „Mély betűkkel lesz majd belevése a színház falába, hogy még 2200-ba is olvashassák: itt játszották először Magyarországon Az Operaház Fantomját” – mondta Kentaur, aki vállalta, hogy körbevezeti a rajongókat a kulisszák mögött.

Mielőtt azonban Kentaur és a Fantom rajongók elmerültek volna a díszletek világában, Szirtes Tamás búcsúzóul egy érdekes történetet osztott meg a jelenlévőkkel. Elmesélte, hogyan tudta meg, hogy Az Operaház Fantomja játszási jogaiért pályázó színházak közül a Madáchot választotta Andrew Lloyd Webber produkciós cége.

„Három komoly színház versengett annak idején a játszási jogért, három, szakmailag kiváló pályázat jutott el Webber cégéhez, amelyről tudni kell, hogy igen alapos, jól megnézi hol és milyen feltételek közt állítanának színpadra egy-egy művét” - kezdte a történetet az igazgató-rendező, hozzátéve, hogy miután Webberék a Fantom kapcsán Budapesten is felmérték a lehetőségeket, hosszú időre eltűntek. „2002-ben meghívtak Londonba, a Macskák utolsó ottani előadására, amelyet 21 év után vették le műsorról. A záróelőadás szünetében, amikor mindenki Macskák lázban égett, odajött hozzám egy Patric Muphy nevű úr, Webber cégének  produkciós igazgatója , és csak úgy mellesleg azt mondta, azt hiszem a Madáchban most sokan örülnek annak, hogy ti csinálhatjátok a Fantomot. Ez volt az a pillanat, amikor megörülhettem annak, hogy mi nyertünk, és meg kell mondanom, ez a pillanat igen hosszúra nyúlt” – folytatta Szirtes, aki bevallotta, ott és akkor nem igazán fogta fel, ez mit is jelent.

„Mire megértettem, mi történt, itthon már komoly előkészületek zajlottak. Akkoriban a Madáchban még nem játszottunk ilyen nagy zenés darabokat, ezért nemigen tudtuk elképzelni, hogy ez valójában mivel jár, hogy egy ilyen produkció a színház minden egyes szintjét megmozgatja, a teljes színpadi tárakat, az adminisztrációt, a szervezést, a gazdasági hivatalt – rájöttünk, hogy mindent kicsit másként kell csinálni, mint eddig. A Fantom folyamatosan követelt valamit, ám a portástól az igazgatóig a színházban mindenki tudta, hogy egy csodálatos lehetőség van a kezünkben, amihez hozzá kell tennie a magáét. Ennek az intenzív előkészületi folyamatnak a vége volt a bemutató, ami technikai gondok miatt félbe is szakadt” – idézte fel a 10 évvel ezelőtti peremiert Szirtes Tamás. A Fantom azonban a kezdeti „lázadás” ellenére megszerette új otthonát, immár tíz éve remekül érzi magát a Madách Színházban, ahol minden egyes előadásnál a színpadon és a kulisszák mögött több mint száz ember dolgozik azért, hogy a közönség is élvezze az előadást. Ebbe a nézők által ismeretlen világba kalauzolta el a Az Operaház Fantomja játék nyertesei Kentaur a produkció díszlettervezője.

A díszlet titkairól

Kentaurtól a kulisszajárás során, számos érdekességet tudhattak meg az érdeklődők, többek közt azt, hogy Budapesten a Madách Színházban található a legnagyobb forgószínpad, és az egyetlen, amiben több fajta süllyesztő van. Ezeket például a Fantom előadás során ki is használják. Kiderült az is, hogy a színpad előterében mindent mechanikus úton irányítanak, a hátsó színpadon viszont már az elektronikáé a főszerep, amely a süllyesztőket, hidakat mozgatja. „ A Madách Színház az egyik legnagyobb oldalszínpaddal rendelkezik. Talán az Operaháznak van még ilyen nagy színpadtere” – árulta el Kentaur a csodálattal nézelődő csapatnak, aki előtt feltárult a musicalben szereplő operaház is, azaz egy nagy, kézzel festett függöny.

„Ahhoz, hogy ez a háttér megkapja azt a fajta sejtelmességet a színpadon, amit a darab megkíván, kézzel kellett megfesteni a függönyt. Így előadás közben a néző nem látja, csupán érzékeli, hogy ülnek az operaházi páholyokban – de pont ez a cél” – magyarázta a díszlettervező. A történet az eredeti regény szerint is a párizsi operaházban játszódik, így a díszlet is annak prosceniumát igyekszik imitálni. A kupola szintén a párizsi Garnier Opera kupolájának kicsinyített mása, aminek a tetején egy szoborcsoport is van, ám az a színpadi kupola belsejében „lakik”, ahonnan egy lift emeli ki a megfelelő pillanatban. „A párizsi operaház az egyik leggazdagabban díszített neoklasszicista épület. Ezt vettük alapul a látványelemeknél. A díszletek kialakításánál igyekeztünk korhűen gondolkodni, és megtartani az autentikus stílust, hiszen egy XIX. század közepén játszódó műről van szó. A díszletek a korra jellemző technológiával készültek, a színpadi szobrokat például ugyanabban a műhelyben csinálták, négy hónapon át” – mondta Kentaur.

Arról, hogyan is zuhan le a párizsi opera csillárja?

Az Operaház Fantomja egyik kultikus „kelléke” a kristálycsillár természetesen kiemelt figyelmet kapott a kulisszajárás során, minden apró részlet és trükk kiderült.  „Álperspektivikusan készítettük el a csillárt, ellipszis formára alakítottuk. Ez azt jelenti, hogy a klasszikus barokk színházakhoz hasonlóan, mi is arra törekedtünk, hogy a tárgyak elférjenek egymás mögött, de mégis megteremtsék annak az illúzióját, hogy a színpadon egy teljes csillár van. Ezt úgy oldottuk meg, hogy a csillárt különböző rétegekből raktuk össze, így azok egymásba csúszhatnak és a színpadon a csillár teljesen összecsukódik, mint egy kempingpohár. Ettől a nézőknek az az érzése támad, hogy a csillár szinte kinő a padlóból” - magyarázta a Kentaur, aki hozzátette, a hírhedt csillár több száz kiló, ezért el kellett találni azt a maximális sebességet is, amelynél az érzékelhető a nézőtérről, mintha zuhanna. Ezt az ideális tempót hosszú kísérletezés után sikerült csak beállítani. „A csillár zuhanását pirotechnikai - és hang effektek is kísérik, illetve alkalmazunk még egy trükköt, hogy a zuhanás gyorsabbnak hasson: esés közben kicsit fölfele mozdítjuk a hátsó falat. Ebben a csillárban jó pár munkaóra és jó pár izzó van”- foglalta össze Kentaur, majd a csapat saját szemével is meggyőződhetett arról, hogyan is zuhan le az a bizonyos csillár a színpadon.

A díszletek közti séta az előadás másik meghatározó díszleteleme, a tükör előtt ért véget. „Ezt a színházi tükröt, a krimik kihallgató szobáiból is ismerhetik a nézők, olyan fajta foncsorozása van, amitől az egyik oldala áttetsző, a másik nem. De ha meggyújtunk mögötte egy fényforrást mindkét oldalról áttetszővé válik. Ez a bizonyos tükör az előadás egyik alapmotívuma, hiszen a Fantom mindig ebben jelenik meg” – mesélte Kentaur, aki a díszlet-túra végén kiemelte azt is, hogy Az Operaház Fantomja előadás alatt, a színpadon és a kulisszák mögött a színészekkel, a 22 díszítővel, 8-9 öltöztetővel és 5 fodrásszal együtt több mint 100 ember dolgozik teljes erőbedobással azért, hogy a nézőknek tökéletes élményben lehessen részük.

Csütörtök este a Fantom ismét feltűnik a tükörben. A Madách Színház azt ígéri, hogy a nézőtéren ülő Fantom-játék nyerteseinek is tartogat majd néhány meglepetést a jubileumi előadás.

Szerző: Kodova Michaela / Színház.hu