A Műfordítók IV. Szakmai Hétvégéjén két színházi fordító is tartott előadást; Upor Lászlóval és Nádasdy Ádámmal ennek kapcsán beszélgetett Rick Zsófi a Litera.hu-n. Lapszemle.
A Litera.hu cikkéből:
A kérdésre, miért alakult úgy, hogy Nádasdy Ádám szinte csak klasszikust, Upor László pedig kortársat fordít, Nádasdy Ádám így felelt: "Biztos számít, hogy nyelvész vagyok. Ismerem a nyelvtörténetet, megtalálom az utat egy régebbi szövegben, tudom a régi kiejtést, tudom, hogy mi rímelt akkor, eligazodom a lábjegyzetekben, ismerem a rövidítési stratégiákat… Így talán több merszem van pimaszabbul nyúlni egy klasszikus szöveghez. Az is szöveg volt a maga idejében, azt is emberek beszélték."
Az író elmondta, kortárs darabok lefordítására, nem nagyon kapott megkeresést. "De az is igaz, hogy a modernben nem vagyok eléggé otthon. Ahhoz, hogy fordítani tudjam, sokkal több modern drámát el kellene olvasnom. A mai szlenget sem ismerem elég jól. Ez Laci területe" - tette hozzá.
Fotó: litera.hu
Upor László úgy fogalmazott, a színház felől jön, nem a nyelv felől. A dramaturg elárulta, azzal a céllal kezdett fordítani, hogy bővítse a színházak repertoárját. "Untam, hogy minden színházi értekezleten nagyjából ugyanazok a darabcímek hangoznak el, amelyek három éve, öt éve, hatvan éve. Azt gondoltam, a színháznak feladata, hogy klasszikusokat játsszon - ez világos –, de az is, hogy olyat mutasson be, amit mai emberek írnak. Azok, akik ugyanabban a világban élnek, mint mi, tehát olyat tudnak a világról, amit a négyszáz évvel ezelőttiek nem nagyon tudhattak. Elég nagy a felhozatal, mindig találtam valami izgalmasat."
"Vicces, de a Színművészeti Egyetem dramaturg szakán én vezettem be a kortárs dráma oktatását, mert nem volt kötelező tanagyag az utóbbi évtizedek drámairodalma. Húsz évvel ezelőtt – amikor sok rendező egyáltalán nem olvasott idegen nyelven, sőt, a dramaturgok sem nagyon – rendszeresen csináltam azt, hogy előállítottam egy tűrhető színvonalú szöveget abból a darabból, amit színpadképesnek találtam, aztán elkezdtem vele házalni. Tíz évvel ezelőtt volt tíz ilyen darab a fiókomban, most már egy sincs, mert idővel megtalálták az útjukat a színpadra" - mesélte Upor László.
A teljes interjú a Litera.hu-n olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.