Immár 6. alkalommal adták át a Kaszás Attila-díjat, amely a színművészek méltó szakmai és emberi elismerésén túl, Kaszás Attila szellemi hagyatékának ápolását szolgálja. A díj szervezői Kaszás Attila személyét és munkásságát bemutató kiállítást rendeznek a POSZT-on, amelynek jelmondata – a díjhoz hasonlóan – „Embernek lenni nem szerep”.
A kiállításon a Nemzeti Színház, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, a Vígszínház, valamint a színésztársak, barátok fényképei és tárgyi emlékei láthatók, az összeállításban eddig még nem látott személyes fotók és egyéb különlegességek is helyet kaptak. A tárlaton egymás mellett szerepelnek a Kaszás Attila munkásságát bemutató képek, valamint a magánéleti fényképek, melyeket a barátok, kollégák és a család visszaemlékezései egészítenek ki.
A kiállítás a Nappali Kávézóban megtekinthető. Összeállításunkat annak ajánljuk, akinek nincs módja megtekinteni, vagy aki még többet látna, olvasna.
Kaszás Attila pályájáról:
Kaszás Attila az egykori Csehszlovákiában, Vágsellyén született, de gyermekkorát Vágfarkasdon töltötte, ahol szülei a helyi iskolában tanítottak. A komáromi Selye János Gimnáziumban végzett, majd 1979-ben felkerült Budapestre a Színház és Filmművészeti Főiskolára, amit 1983-ban végzett el Horvai István és Kapás Dezső tanítványaként. 1984-től tizenöt éven át volt a Vígszínház társulatának tagja, majd négy évig szabadúszó színész volt. 2003 óta volt a Nemzeti Színház tagja. Játszott a Katona József Színházban, az Új Színházban, a Budapesti Kamaraszínházban, a Rock Színházban, valamint Győrben, Kecskeméten, Sopronban és Szegeden.
Első komoly sikerét 1990-ben, Georg Büchner Leonce és Léna című darabjában Leonce megformálásával érte el, amiért megkapta a legjobb férfialakítás díját. Pályája során mintegy ötven darabban játszott főszerepet, televíziós és mozifilmekben szerepelt, különleges muzikalitása, kitűnő hangi adottságai révén számos zenés darabban és musicalben is remek alakítást nyújtott.
Színésztársa, Trokán Péter elmondása szerint már napokkal kórházba kerülése előtt erős fejfájásra panaszkodott. 2007. március 19-én a Tizenkét dühös ember című darab kezdete előtt hirtelen összeesett. A mentőben újraélesztették, és az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet intenzív osztályára szállították, ahol agyvérzést állapítottak meg nála. Négy napon keresztül kómában feküdt, életét a március 22-én éjszaka elvégzett tehermentesítő koponyaműtét sem tudta már megmenteni, március 23-án 19 óra 40 perckor meghalt.
Kaszás Attiláról saját szavaival:
A képre kattintva nagyobb felbontásban érheti el a cikket.
Kaszás Attiláról képekben:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.