Schilling Árpád "Kultúrkampf?" címmel írt a XIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó elé a Revizoron.
Részlet Schilling Árpád írásából:
"2013-ra egyértelművé vált, hogy a magyar színház – valójában a teljes előadó-művészet – érdekeit egyedül a Magyar Teátrumi Társaság, illetve a delegáltjai által vezetett Színházművészeti Bizottság képviselheti érdemben a kormány felé. Az előbbi egy látszólag demokratikus, vagyis transzparens civil szervezet, az utóbbi egy felülről (miniszter által) kinevezett, és csak általa számon kérhető, tanácsadó szerv.
Mindebből értelemszerűen az következne, hogy aki hatékony módon akar részt venni a szakmapolitikai kérdések megvitatásában és a problémák megoldásában, annak elsősorban felvételét kell kérnie a Magyar Teátrumi Társaságba. A jelenlegi politikai környezetben egyedül ennek a szervezetnek a belső átformálásával érhető el, hogy a Színházművészeti Bizottság körültekintőbben járjon el ajánlásai megfogalmazásában, vagy még inkább: fenntartható és szakmailag vállalható kormányzati döntéseket készítsen elő. A másik lehetőség a szakmai szempontok következetes és megalkuvásoktól mentes, vagyis független képviselete. Ez utóbbi álláspont képviselői számára egyre nehezebb lesz az állami forrásokhoz való hozzáférés. Az államszocialista időkhöz képest annyi az eltérés, hogy ezt a kettéosztottságot most már maga a szakmai elit is támogatja, nemcsak a kormánypárt.
Meglehetősen naiv álláspontot képvisel az, aki szerint Vidnyánszky Attila (az előbb említett szervezetek elnöke 2010 és 2013 között) nem tehető felelőssé azért, hogy a kulturális finanszírozás rendszere egyre átláthatatlanabb, a pályázati úton elnyerhető projekttámogatások összege csökken, az intézményvezetők pályáztatásának gyakorlata megszűnik, a fiatal tehetségek kivándorlása fokozódik, a homofób közbeszéd virul, és hogy Magyarországot egyre nehezebb elhelyezni a nyugati civilizáció térképén.
Mielőtt a jobboldali médiumok a szívükhöz kapnának, most azonnal szeretném visszautasítani, hogy nekem Vidnyánszky Attila világnézetével, ideológiai meggyőződésével, politikai elkötelezettségével bármi problémám volna. Épp ellenkezőleg, tisztelem Attila karakán egyenességét ezekben a kérdésekben (leszámítva a melegek megbélyegzéséhez és kirekesztéséhez való asszisztálását). Számomra az is teljesen irreleváns, hogy milyen minőségű és célzatú művészetet valósít meg ő mint rendező. Engem egyetlen dolog érdekel: a magyar kultúra jövője. (...)"
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.