Végéhez ért a Színigazdaság.hu sorozata, amelyben dr. Venczel Sándor gazdasági igazgató mesélt a kaposvári színház hétköznapjairól. Jönnek az utolsó egypercesek.
Megússzák a tanfolyamot
A gazdasági igazgató már a harmadik évad végének örült, amikor Babarczy igazgató úr összebeszélt Vajna Palival és leültek beszélni a gazdasági igazgatóval. (Talán a Mecsek vendéglőben ebédeltek.) Babarczy elkezdett beszélni. Soha még ilyen körülményesnek és szemkerülő nem volt. – Az a helyzet Sanyikám, hogy szeptember elején vár valami rád. A gazdasági igazgató kérdőn nézett csak rá – korán megtanulta, hogy a szótlan nézésnek mekkora az ereje. – Szóval valamelyikünknek be kell vállalnia. – mondta, az utolsó szót szinte suttogva Babarczy. – A gazdasági igazgató most már megszólalt: - Mit? – Hát, tudod, már régóta húzom az időt, de… - mondta Babarczy és meg sem várva a gazdasági igazgató reakcióját gyorsan folytatta: - És te vagy köztünk a legfiatalabb és nincs is családod. – Nem értette a gazdasági igazgató, de inkább hallgatott. – Szeptemberben a párt indít egy tanfolyamot a kulturális vezetőknek, és te veszel részt rajta. – fejezte be gyorsan Babarczy a színház igazgatója. A gazdasági igazgató erre csak annyit tudott mondani: Na, ne! (Megúszta a tanfolyamot, mivel szeptembertől behívták katonának, melynek során egy dunántúli kisvárosban okleveles meteorológus lett.)
Fotó: egykor.hu
A párttitkár följelent
Egy esős novembervégi délelőtt Babarczy igazgató úr feldúltan érkezett vissza a városi tanácsról. Berontott a gazdasági igazgató szobájába, majd szinte köpve a szavakat, így szólt: - Csak, hogy tudd. A D. Sanyi följelentett. – Engem? Miért? – kérdezte megdöbbenve a gazdasági igazgató. – Hát azért, mert ahelyett, hogy az irodádban dolgoznál, egész nap a próbákon ülsz! Erre már mosolygott a gazdasági igazgató – tudta nincs nagy baj. Babarczy azonnal magához rendelte a párttitkárt, aki ijedten meg is érkezett. (A párttitkár egyébként mindig ijedt volt.) Babarczy magukra zárta az ajtót. A gazdasági igazgató néhány percig Babarczy különleges suttogó ordítását hallotta, majd D. Sanyi kullogott ki megszégyenülten az irodából. Soha többé nem jelentette föl a gazdasági igazgatót.
A utolsó beszélgetés
A gazdasági igazgató már tudta, hogy családalapítás a körülmények miatt nem lehetséges Kaposváron, ezért úgy gondolta, az a tisztességes, ha bejelenti igazgatójának leendő távozását. A négy évvel korábbi felvételi beszélgetés – ajtóval szembeni sarokban dohányzóasztal fotelokkal - helyszínét foglalták el. A gazdasági igazgató hármas érvrendszert épített fel: elpanaszolta, hogy mennyire fáj neki, hogy nem mehetett a társulattal a Nancy-i Fesztiválra. (Babarczy közbevágott: Nem tudtam, hogy ez ilyen fontos neked.) Elpanaszolta, hogy leendő felesége nem talál állást Kaposváron. És végül utolsóként a nagy érv: És gyermekem fog születni! Babarczy rezzenéstelen arccal annyit mondott: De hát nincs is állás Pesten! Aztán még hozzátette: Nem tudnál lejárni Pestről, mint mi? Néhány hét múlva a gazdasági igazgató egy leselejtezett könyvespolccal, egy vízipálmával és néhány száz könyvvel Budára költözött.
További Egypercesek a Színigazdaság.hu-n.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.