A Moradokmai Színházi Központ két fiatal színésze, Wongwai A Tawirak és Sukkaew Bas Phanuwat egy fél éven keresztül erősítették az Osonó csapatát. A két thai fiatal önkéntesként érkezett Sepsiszentgyörgyre és részt vettek a Színházműhely minden projektjében. A két társulat közti kulturális-oktatási együttműködést erősítő programról a thai társulat vezetőjét kérdezte Erdély András.
Hogyan született meg ez a különleges kulturális-oktatási projekt?
Egy évvel ezelőtt, az árvíz után voltak nálunk az osonósok, akik azért jöttek, hogy segítsenek bennünket. Akkor Fazakas Misi megkeresett ezzel az ötlettel, és én azt mondtam „Tyűha, ez egy nagyszerű projekt. Megtiszteltetés, hogy részt vehetünk benne”. Az, hogy egy olyan együttműködésben vehettünk részt, amelyben két diákunk külföldön szerezhetett tapasztalatot, nagyszerű lehetőség volt Moradokmainak. Különösképpen örülünk annak, hogy ezt az Osonóval tehették, hisz így rengeteg mindent megfigyelhettek.
Milyen tapasztalatokkal és lehetőségekkel tud gazdagodni egy ilyen projektben egy színházat tanuló thai fiatal?
A diákok turnéztak Olaszországban, Németországban és eljutottak megannyi európai országba, így lehetőségük volt más megvilágításban látni saját magukat. Nálunk csak egy évszak van. Áldottak vagyunk e föld által, mert itt egész évben van termés, nem úgy, mint Európában. Az európai embernek fel kell készülnie a télre. Mi nem aggódunk a tél miatt. Ha más a klíma, a környezet, az életmód, akkor a művészet is más módon reflektál. Mi rengeteget tanulhattunk az Osonótól a hat hónapos együttműködés alatt: figyelmet, koncentrációt, azt, hogyan tudjuk belső energiáinkkal mozgósítani az érzelmeinket. A diákok képességei lenyűgözően gyarapodtak. Úgy vettem észre, hogy jobban tudnak összpontosítani. Azt szoktuk mondani, ha Thaiföldön elszalasztasz egy nyulat nem baj, mert hamarosan fog jönni egy másik. Thaiföldön enyhe szétszórtságban élnek az emberek. Viszont Európában képesek egy dologra fókuszálni, könnyebben készülnek fel a feladataikra.
Hogy látja, alakult a fiatalok személyisége is?
Folyamatos kapcsolatban voltunk velük és az egyikük, Wongwai A Tawirak angolul írt nekem. Azt gondoltam: „Ó Istenem, a fiunknak sikerül elérni valamit a színészeten túl is”. Elérte azt, hogy tudjon kommunikálni, hogy nyisson az emberek felé. A mieink nyelvet tanulhattak és rácsodálkozhattak az európai kultúrára. Amikor hazatértek, Wongwai odajött hozzám, és megkérdezte, hogy megmutathat-e egy székely néptáncot. Aztán nagyon komoly tekintettel azt kérdezte, gond lenne-e, ha csak ő táncolna, mert ehhez a tánchoz külön cipő kell, és abból csak egy pár van, így a másik fiú, Sukkaew Bas Phanuwat nem tud táncolni. Természetesen azt mondtam neki, semmi gond, hadd lássam! Ami ebből a történetből fontos, az az, hogy rögzítették a részleteket is. Igényesebbé váltak. Az itteni fiataloknak példaképre van szükségük, azt hiszem, ők már lehetnek példaképek.
Az osónóval való találkozás egyszeri alkalom volt, vagy lesz folytatása a projektnek?
Igen, az Osonóval abban maradtunk, hogy lesz folytatás. Jövő évadban is küldünk két fiatalt, majd a rákövetkező évben a saját fiamat szeretném elküldeni hozzájuk. Ez egy csodálatos projekt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.