Gálvölgyi János mesélt az nlcafe.hu-nak rengjelzésekről, klikkekről és díjakról. Lapszemle.
A Nők Lapja cikkéből:
"Kálmán György mondta egyszer, hogy lehet valakiből sztárt csinálni vagy mellőzni, a szakma egyértelműen besorol mindenkit. Mi egymás közt pontosan tudjuk, hogy ki közülünk a szakaszvezető és ki a tábornok. Mi szakmán belül lelkünkben hordjuk a rangjelzésünket. A színpadon pontosan kiderül, hogy ki mennyit ér" - jelentette ki Gálvölgyi János az interjúban.
A színművész elmondta, a klikkekből mindig, egész pályafutása alatt kimaradt. "Soha nem voltam az a bratyizó, jókat mondó ember. Inkább amolyan kedélytelen, unalmas savanyújóska. Pályám első húsz évében Rátonyi Robival öltöztem együtt. Ő tanított pontosságra, fegyelemre, és ez számomra felért egy akadémiával. A halála óta eltelt negyedszázadban viszont, ha tehetem, egyedül öltözöm. Olykor átjön Hernádi Judit vagy Szervét Tibor néhány szóra, egyébként készülök az előadásra. Szeretem is ezt a magányt" - árulta el Gálvölgyi János.
Fotó: nlcafe.hu
A nemrég 65. életévét betöltő színész a díjakhoz való viszonyáról is mesélt:
"Néhány, viszonylag sikeres év után vágytam már egy szakmai díjra, és senkinek nem jutott eszébe, hogy adhatnának. Kicsit csalódott voltam, amikor az igazgatóm, Kazimir Károly megkérdezte: Apuskám, tudja, hogy milyen díja volt Kabos Gyulának? Honnan tudnám? De miért volna érdekes? Na, látja! Ő attól még Kabos Gyula. Maga meg legyen a Gálvölgyi! Ez tanulságos volt. Vagy amikor Hofival álltunk drága Márkus Laci temetésén. Vitték a koporsó után akárhány párnán a kitüntetéseit, Géza pedig odadörmögte: nem mindegy, hogy hány párnát, plecsnit visznek majd utánunk? Igaza volt. Ami fontos lenne, hogy még az életben néhányszor simogassák meg a kobakunkat, vagy mondjanak nekünk néhány jó szót… De mindez fabatkát sem ér, ha az előadás után nem zúg a taps. (...) Egy drámai színész áltathatja magát a csendesebb fogadtatás után, hogy annyira meg voltak rendülve az emberek. Komédiánál viszont nincs ez a menedék. Abban nem lehet bízni, hogy majd a villamoson meg lefekvésnél fog rájönni a nevetés. Ha a helyszínen nem csattan a poén, az bukás. Minden este ítélet hirdettetik, és nincs fellebbezés. Ez a lényeg!" - fogalmazott a színész, aki évad elején a Játékszínben fog rendezni.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.