Jövőre, veled, itt - Kecskeméten rendez Szerednyey Béla

Működhet-e úgy egy szerelem, ha évente csak egyszer találkozunk? Nevezhetjük-e ezt egyáltalán kapcsolatnak? Erre a keresi a választ Bernard Slade és Stan Daniels története: a Jövőre, veled, itt. A darab prózai változatát júliusban, a kecskeméti Udvarszínházban láthatják először a nézők, majd ősztől a bérletes előadások között szerepel. A próbák már javában folynak, ennek kapcsán klszült Szerednyey Béla rendezővel villáminterjú.

- Ezúttal egy színészházaspár jutalomjátékát állítja színpadra. Mennyiben segíti vagy nehezíti a munkát, hogy a két szereplőt megformáló színész – Danyi Judit és Hegedűs Zoltán – az életben is egy párt alkot?
- Annyiban megkönnyíti a feladatom, hogy nekik nyugodtan mondhatom: ezen a jeleneten otthon még dogozzatok. Szoktak is, ahogy ez a próbák során kiderül. Ugyanakkor nagyon érdekes, hogy az együtt élő színészpárok bizonyos megélt szituációk, vagy elképzelt kapcsolati problémák terén mindig szemérmesebbek. Tehát az, hogy egy házaspárt rendezek, éppen annyival teszi könnyebbé, mint amennyivel nehezebbé a feladatot – nyilatkozta honlapunknak Szerednyey Béla rendező. - Nagyon érdekes látni, hogy a két pár – azaz a darabban George és Doris, illetve a való életben Hegedűs Zoltán és Danyi Judit – hogyan viszonyulnak ehhez az élettörténethez. Hiszen itt egy különleges kapcsolatról van szó: egy férfiról és egy nőről, akik mindketten házasok, de találkoznak, majd huszonöt éven át mindig ugyanakkor újra összejönnek. Amerikában kifejezetten nagy sikert aratott a darab, ez a frivol dolog mindenkinek megmozgatta a fantáziáját.

Szerednyey Béla

- Szerelemnek nevezhető, amit George és Doris éreznek egymás iránt?
- Az elején nyilván egy nagy vágyból, egy nagy hiányérzetből fakad minden. Amit otthon nem kapnak meg, az testet ölt egy másik emberben, valakiben, aki egészen máshogy reagál dolgokra, mint a házastárs. Ha „csillagászatilag” nézzük, akkor ez egy nagy találkozás Doris és George életében, ám mivel mindkettejüknek megvan az otthoni, családi élete, és egyikük házassága sem annyira szörnyű, vagy elviselhetetlen, a köztük lévő szerelem nem tud igazán kibontakozni. Nagyon jól van megírva a darabban, hogy hol az egyik, hol a másik szeretne többet ebből a titkos kapcsolatból, de mégsem lépnek tovább: marad az egyetlen találkozás minden évben. Talán éppen az a szép ebben a történetben, hogy soha nem fejtik ki igazán ezt a szerelmet, ezt a vágyat, mert lehet, hogy akkor elkopna, elhamvadna, ahogy annyiszor megtörténik ez az életben is.

- Milyen térben játszódik majd az előadás?
- A díszletet most is én tervezem, és sokat törtem rajta a fejem, hogy milyen legyen annak a kis kaliforniai szállodai szobának a berendezése, ahol találkoznak. Ugyanis ennél a darabnál szinte kötelező, hogy építészeti szempontból stílustalannak kell lenni. Huszonöt évet ölel át a sztori, a jelenetek között öt év telik el, ennyi idő alatt sokat változik a világ – általában a hotelek berendezését, stílusát is áthangolják. Végül a családi nyaralásunk tervezgetése közben, egy olaszországi szállásokat bemutató katalógusban bukkantam rá a megoldásra. Bemutattak egy olasz természetvédelmi területen álló ki szállót, ahol le is írták, hogy a berendezés közel negyven éve ugyanaz. Kovácsoltvas bútorok álltak abban a szobában, és ez nagyon megtetszett, hiszen a kovácsoltvas bútorok időtállóak, minden korban jól mutatnak. Nagyon ügyes a színház lakatosmestere, aki már a Doctor Herzben is fantasztikus munkát végzett – ő fogja ezeket a bútorokat elkészíteni. Találtunk egy szép tapétát is, ami nagyon hangulatossá teszi majd ezt a szállodai szobát. A tér fontos eleme, hogy szinteltolások lesznek. Így több helyre lehet leülni, változatosabb lesz a díszlet, ami egy kétszemélyes előadásnál mindig lényeges szempont.

- Öregednek majd a színészek?
- Igen, jól látható lesz az idő múlása a színészi játékban és a külsőségekben is, szerintem ezt a nézők is nagyon élvezni fogják. Nagyjából egy hónapunk van még az udvarszínházi elő-bemutatóig, azután ősztől várjuk a közönséget a Kelemen László Kamaraszínházba. Cseke Péter igazgató azt is megígérte nekem, hogy ha időben elkészülnek a Városi Mozi átalakítási munkálataival, ezt az előadást ott fogjuk majd játszani – tette hozzá a rendező.