Száz éve, 1913. június 19-én született Gyurkovics Mária Kossuth-díjas énekesnő, a múlt századi magyar operajátszás kiemelkedő koloratúr szopránja. Az évfordulón a Magyar Állami Operaház előadáson emlékezik meg születésének centenáriumáról.
Gyurkovics Mária Budapesten született, hangjára már középiskolás korában felfigyeltek, sikeresen felvételizett a fővárosi Felső Zeneiskolába. Nem készült énekesnőnek, magában sem volt biztos, így énektanulmányait, sőt még az operatanszak első évét is munka mellett végezte.
Végzése után, 1937-ben lett az Operaház tagja, ahol Verdi Rigoletto című operájában Gildaként mutatkozott be, e szerep élete végig az egyik legkedvesebb maradt számára. A következő évben Gara Máriát énekelte Erkel Ferenc Hunyadi László című operájában. Gyurkovics Máriát Hollywoodba is hívták, ő azonban hű maradt hazájához és visszautasította az MGM filmstúdió által felajánlott szerződést. Az Andrássy úti társulatnak három évtizedig volt tagja, és olyan karmesterek dirigálásával énekelt, mint Ferencsik János és Otto Klemperer, a hazai mellett az európai közönséget is meghódította.
Nem kis szerepe volt a Donizetti-operák budapesti reneszánszában, felejthetetlen alakítást nyújtott Lammermoori Luciaként. Tóth Aladár, az Operaház igazgatója az operát negyven év után újította fel az ő kedvéért, a címszerepet a Rádió első teljes operafelvételén is elénekelte. Híresebb alakítása volt a Don Pasquale Norinája, a Szerelmi bájital Adinája, Richard Strauss Rózsalovagjának Sophie-ja, Delibes Lakmé című operájának címszerepe, Rossini A sevillai borbélyának Rosinája, Mozart Szöktetés a szerájból című művének Constanzája és A Varázsfuvola Éj királynője. Érdekesség, hogy ezt a szerepet nem szerette, azt mondta róla, hogy "Az egy jégcsap, hideg nő".
Gyurkovics Mária a tökéletességre törekedett, soha nem volt elégedett magával, még pályafutása csúcsán is lámpalázzal küszködött fellépései előtt. Egyaránt hiteles volt drámai és lírai alakításokban, kiváló énekhangja mellett kitűnő színészi képességekkel is rendelkezett, és remek humora volt. A legnagyobb koloratúrszoprán szerepeket alakította, de fellépett operettben, daljátékban (többek közt a János vitézben a francia királykisasszony szerepében), oratóriumban, énekelt megzenésített verset, sőt nótákat is. Számos rádió- és lemezfelvétele készült, szerepelt 1952-ben az Erkel, 1955-ben a Díszelőadás című filmben, 1952-ben a Dérynében Tolnay Klárinak, három évvel később a Gábor diákban Krencsey Mariann Leilájának kölcsönözte hangját.
1962-ben, pályafutása negyedszázados évfordulóján a Lammermoori Lucia címszerepében ünnepelte a közönség. Röviddel azután már nehezére esett minden fellépés, bár betegségéről sokáig sem a szakma, sem a közönség nem tudott. 1967. december 25-én lépett utoljára színpadra, az Erkel Színház Három a kislány előadásán Tschöll mama szerepében, közönség előtt a Zeneakadémián 1970 januárjában énekelt utolsó alkalommal. Lukács Miklós, az Operaház egykori Kossuth-díjas karnagya mondta róla: "Az Operaház úgynevezett nagy korszakának egyik legnagyobb művésze volt... Az ő énekében volt valami olyan melegség, valami olyan emberi hang, amit úgy nevezünk: vox humana, a lélek kivetülése...".
A múlt század egyik legnagyobb magyar operaprimadonnája 1978. október 28-án halt meg Budapesten. Művészeti munkáját érdemes és kiváló művész címmel ismerték el, 1953-ban megkapta a Kossuth-díjat. Gyurkovics Mária férje Forrai Miklós karnagy volt, a házaspárnak két lánya született. A Farkasréti temetőben álló szobrát Borsos Miklós szobrászművész készítette, 1991-ben az Operaház posztumusz örökös tagja lett, néhány napja lépcső viseli nevét Budapest II. kerületében, egykori lakóhelye közelében.
Forrás: MTVA Sajtó- és Fotóarchívum