2013. július 3. és 10. között kórusworkshopot tart Budapest lakói számára Salam Yousry egyiptomi színházi rendező, író és képzőművész, az Al-Tamye Theatre Company alapítója a Pneuma Szöv. nyitott hálózat, a német Mobile Albania művészcsoport és a Tranzit.hu közös szervezésében. Rövid interjút közlünk a rendezővel.
A Kórusprojektről:
A mindenki számára nyitott kórusworkshop résztvevői együtt zenésíthetik meg a várost, közös kórusművet komponálva hétköznapi történeteikből, vágyaikból és a közbeszéd hírértékű aktualitásaiból. A Kairóból indult Kórusprojekt együttalkotásra hívta már Alexandria, Amman, Beirut, London, München, Berlin, Párizs, Isztanbul és Graz lakóit is.
A budapesti workshopot lezáró nyilvános akció július 10-én a VIII. kerület macskakövei közé és tereire kalauzolja majd a résztvevőket és az érdeklődőket. A műhelymunka, a kreatív írás és zenei órák helyszíne a Corvin Áruház III. emeletén működő MÜSZi – Művelődési Szint inspiratív terei lesznek. A projekt a budapesti közterekkel foglalkozó 20 forintos operett című folytatásos utcafantázia második állomásaként, a Vándorló Utcaegyetem keretében valósul meg a tavaszi Nyolcadik Tenger kiállítástábor (MÜSZI) folytatásaként.
A 2010-ben kirobbanó Arab Tavasz körüli felfokozott társadalmi hangulatban panaszkórusként induló nemzetközi Kórusprojekt-sorozat célja, hogy az egyes országok társadalmának legkülönbözőbb rétegeihez tartozó embereket összehozza és együttgondolkodásra hívja, lehetővé téve a közös véleménynyilvánítást és közösségi önkifejezést. A módszerekről és eddigi tapasztalatokról Salam Yousry a Tranzit.hu Király utcai irodájában tart nyilvános előadást július 1-én, 19 órától.
Regisztráció és jelentkezés a workshopra 2013. június 30-ig: Berecz Zsuzsa, info@pneumaszov.org
A részvétel ingyenes.
Interjú Salam Yousry-val:
Hogyan kezdődött a Kórusprojekt, milyen körülmények között és milyen céllal?
A Kórusprojekt 2010 májusában kezdődött. A nemzetközi Panaszkórus-mozgalomból nőtt ki, amit két finn művész kezdeményezett azzal a céllal, hogy „azt a hatalmas energiát amit a panaszkodásba fektetünk, átalakítsák valami mássá”.
Az első workshopunk után a csoport úgy döntött, hogy folytatjuk a közös éneklést más témákkal, immár Kórusprojekt név alatt. Ez kezdetektől fogva egy kollektív projekt, amely a társadalom különböző rétegeiből származó embereket hoz össze, hogy megosszák egymással, majd később a közönséggel is gondolataikat és a dalokat, amiket közösen létrehoznak. Szeretnénk azt is megmutatni, hogy azok is ki tudják fejezni magukat művészi módon, akik nem gyakorló művészek.
Mi a fontos számodra ebben a munkában?
Számomra a kollektív élmény a fontos, ami soha nem válik unalmassá és mindig valami újat kínál. A workshopok soha nem ismétlik önmagukat, nagyon izgalmas különböző csoportokkal különböző városokban dolgozni.
Hogyan vélekedsz a munkád politikusságáról?
A munkám sok szempontból politikus, de számomra a legbecsesebb szempont nem feltétlenül azoknak a daloknak a politikussága, amiket a Kórusprojekt a forradalom közben és után hozott létre. Ennél fontosabb szempont, hogy hálózatot alkotunk a világ különböző városainak különböző háttérrel rendelkező lakóiból, akik ugyanazon kollektív élményben illetve folyamatban osztozhatnak. Soha nem csak a közös dalírásról van szó, hanem arról, hogy felfedezzük, teljesen eltérő érdeklődéssel rendelkező egyének is találhatnak egy közös diskurzust, ami mindannyiukat képviseli.
Mi a művészet funkciója a társadalomban?
A művészetet befolyásolja a mindennapi élet és ez természetesen fordítva is megtörténik. Olyan ez, mint egy folyamatos párbeszéd, melynek nincs határozott célja.
Vannak-e utópiáid és ha igen, azok milyen kapcsolatban állnak a munkáddal?
Az utópiám egyszerűen az, hogy azt csinálhassam, amit akarok és úgy, ahogy akarom, mindenféle korlátozás nélkül. Ez jelen van a munkámban, hiszen immár évek óta ezt csinálom – függetlenül dolgozom, semmilyen intézmény vagy rendszer nincs a munkámra befolyással. Megalkottam a saját produkciós modellemet, ami ezt a célt szolgálja, és szabad teret nyit számomra és mások számára, akik csatlakoznak a hálózatomhoz. Nemcsak a Kórusprojektben, hanem a tanításon keresztül is a színházban, illetve az Al-Tamye Theatre Company társulaton keresztül is, amit 2002-ben alapítottam.
Milyen okból jössz most Magyarországra?
Sarah Günther [performanszművész, Mobile Albania, Pneuma Szöv. – a szerk.] hívott meg, akivel Grazban találkoztam a Steirischer Herbst fesztivál Truth is Concrete című programján, ahol egy 3 napos workshopot és egy prezentációt tartottunk. Sarah csatlakozott és úgy gondolta, jó lenne ezt az élményt Budapestre is elhozni. Engem pedig mindig is érdekelt Magyarország és az, hogy itt dolgozzak.
Milyen élményekkel gazdagodhatnak a workshopod résztvevői és milyen lehetőségeket fedezhetnek fel?
Szerintem mindannyian fel fogjuk fedezni, hogy az kínálja a legtöbb lehetőséget, ha nincsenek elvárásaink. Semmit nem tervezünk meg előre. A folyamat minden alkalommal más, a résztvevők számától, korától, nyelvétől, hátterétől függően.
Abban biztos vagyok, hogy ebből a közös tapasztalatból mindig sok pozitív energiát tudunk meríteni. Nagyon várom a workshopot és biztos vagyok benne, hogy teljesen más lesz, mint a Kórusprojekt korábbi workshopjai.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.