Június 8-án nyílt meg a 13. POSZT keretében a fesztivál díszvendégének, Bodrogi Gyulának tisztelgő kiállítás, Gajdó Tamás színháztörténész válogatásában. Közzétesszük a kiállítás képeit.
Bodrogi Gyula így nyilatkozott a POSZT ideje alatt:
"Haptákban kell állnom tíz napon át, mégsem érzem fárasztónak díszvendégi kötelezettségeimet. Nagyon örültem a felkérésnek, igencsak megtisztelő, bár ha körülnézek, úgy látom, én vagyok itt a legidősebb, így hát érthető... Minden POSZT-on itt vagyok, s noha előadásokat csak elvétve látok, azt nagyon élvezem, hogy a mindennapi ismerősökkel, a nagyon ritka ismerősökkel, s a már szinte elfelejtett ismerősökkel is találkozhatok. Hangulatos a Király utca, szeretem a Színház teret. Jó itt lenni nyáron.
- Emlékezetes alakításait idézi egy fotókiállítás. Melyik lenne az a három előadás, melyet kiemelne közülük?
- Nehéz, sőt, lehetetlen bármelyiket is. Nagyon szép válogatás, jó így együtt látni a képeket Az ügynök halálából, a Holdbéli csónakosból, a Kutya testamentumából.
- Volt olyan szerepe, amiről első pillanatban azt gondolta, nem tudja eljátszani?
- Hiába vagyok ötvenöt éve a pályán, mégis mindegyikről úgy érzem, nehéz lesz jól eljátszanom - s ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy tizenöt mondatos vagy hatvanoldalnyi a szövegem. Én ugyanis nem eljátszani akarom a szerepet, hanem azzá akarok válni. Nálam fordítva működik, nem úgy, ahogy tanítják, hogy a színész bújjon bele a szerepébe. Én addig dolgozom a figurán, amíg az nem bújik belém. S amikor úgy érzem, hogy ezt a szerző direkte nekem írta (s akik eddig játszották, azok tévedésből játszották), akkor már otthon vagyok.
- Példaképe van?
- Az egyszerű, természetes színészet a példaképem. A színházban azt szeretem, hogy a közönséggel állandó párbeszédben lehetek. Ha én pontosan érzem, ők mire gondolnak, és ők is pontosan érzik, én mire gondolok, akkor egy olyan közös játék születik, ami egyetlen másik művészeti ágban sincs meg. Az élő színház ezért nem pótolható semmivel. Mert az előadás megszületik, él és el is múlik azon az estén, s ugyanúgy már soha többé nem is jön létre. Viszont akár ötvenszer is el lehet játszani, újabb estéken. A színház: csoda. Annyira örülök, hogy a sors erre a pályára vezérelt! Mert nagy izgalom, nagy drukk, sokszor nagy feszültség, de óriási élvezet is! A színpad nem olyan, mint a parlament, hogy egyik erre húz, a másik meg arra. Ez olyan játék, hogy bár egyik színész Jágót játssza, a másik meg Othellót, de mély haragban nem lehetnek, csak mély egyetértésben". Forrás: pécsma.hu
A kiállítás képeiből:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
forrás: poszt.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.