Kezdődik a Zsámbéki Színházi Bázis 30. évada, amelynek első előadásaként Marivaux a 2. váratlan szerelem című művét láthatja a közönség pénteken.
Mi vár Zsámbékon?
Az idei programot a Zsámbéki Színházi Bázis nemrégiben elhunyt igazgatója, Mátyás Irén emlékének ajánlják - közölték a szervezők. Az idei nyári szezonban többek között Jámbor József, Horváth Csaba és a Fortedanse, Vidnyánszky Attila, valamint Rusznyák Gábor munkáit láthatja a közönség. Új előadással jelentkezik a Kompánia Színházi Társulat, a K2 színház és két előadással érkezik a Manna Kulturális Egyesület.
A határon túlról vendégül látják a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhelyt, valamint újra megrendezik a Határon Túli és Hazai Amatőr Színjátszók Fesztiválját, a Zsámbéki Szombatok alapítója, Bicskei Gábor emlékének ajánlva.
A Zsámbéki Színházi Bázison az évad első előadása Marivaux a 2. váratlan szerelem című darabja Kováts Kriszta rendezésében. Az előadást pénteken és szombaton láthatja a közönség. A Kovátsműhely produkciójában Nagy-Kálózy Eszter, Lengyel Ferenc, Kálid Artúr, Sipos Vera, Kovács Ádám és Cserna Antal játszik, a zene Szirtes Edina Mókus, a koreográfia Bodor Johanna munkája.
Június 30-án, valamint július 6-án és 7-én Németh Ákos Definíció című darabját játsszák, amelyet Jámbor József állított színpadra.
Vásárhelyi Nóra, a Zsámbéki Színházi Bázis új vezetője korábban elmondta: Mátyás Irén szellemében folytatják a munkát, megtartva a kísérletező, a fiataloknak teret adó szemléletet. A 30. évadban több előadás foglalkozik a fiatalokat érintő problémákkal és a kisebbség helyzetével. Szólt arról is, hogy az idei évad célja új közönségréteg megszólítása és színházra nevelése, elsősorban a középiskolás korosztályt szeretnék bevonzani a színházba. A Zsámbéki Színházi Bázis varázsát az adja, hogy új előadások születnek, az idén tíz bemutatóra készülnek.
Ezek közül két előadást emelt ki, amelyeket a MaNNa Kulturális Egyesülettel közös produkcióként mutatnak be. Az egyik az Osborne Dühöngő ifjúság című művéből Dühöngő címmel készülő előadás, amelyben a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Kaposvári Egyetem Művészeti Kara és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem végzős hallgatói együtt dolgoznak. A másik előadás Mark Ravenhill Állampolgári ismeretek című darabjából készül Tengely Gábor rendezésében. Az előadást osztálytermi változatban is bemutatják.
A k2 Színház Az isten és a részegek című, Fábián Péter és Benkó Bence rendezte előadással érkezik Zsámbékra, a Kaposvári Egyetem hallgatói a Rusznyák Gábor rendezte Kabaré (avagy az elveszettek) című előadást adják elő, Simon Balázs rendezésében pedig a Pinokkiót láthatja a közönség.
Az Ellenfény így írt Mátyás Irén munkásságáról:
"(...) Mátyás Irén nem egyszerűen csak előadásokat szeretett volna teremteni Zsámbékon (amelyek mindig táplálkoznak a hely szelleméből is), hanem a nyári szűkös körülmények között is igazi műhelymunka menedzselésére vágyott. A Bleont-korszakban magyar és román színészek találkozására helyezte a hangsúlyt, arra volt kíváncsi, hogy az eltérő színházi nyelvet beszélő személyiségek miképp képesek egymásra hatni. De későbbi munkája során is a magyar színházi gondolkodás megújítása vezérelte. Ezért keresett izgalmas formákat, különleges vállalkozásokat, érdekes találkozásokat. Ezért hívott jó néhány vendégelőadást is (többek között Purcarete Phaedráját vagy Vlad Mugur utolsó rendezését, a kolozsvári Hamletet. (…)
Mátyás Irén mindig is úgy emlegette a készülő színházi törvényt, mint a zsámbéki színház végzetét. Így történt, hogy – önkormányzati fenntartó híján – kikerültek az intézményes finanszírozásból, és csak a „hatos kategória” pályázati pénzeire számíthattak. De az utóbbi években nyárra sosem derültek ki a pályázati döntések, és minden évben újabb és újabb zárolások sújtották a már elnyert pénzeket is. Így minden újabb szezon egy-egy újabb halálugrás volt Zsámbékon.
Amikor Mátyás Irén egyszer arról beszélt, hogy neki nem tud fizetni a zsámbéki színházi bázis, viszont saját maga fizeti a bázis villanyszámláját és egyéb rezsijét, akkor megértettem, hova jutottunk: a 2000-es évek végén, a 10-es évek elején Magyarországon egyedül azok személyes erőfeszítése tartja fenn a kultúrát, akiket a kultúrának kéne eltartania. Sötét idők járnak, nem tudjuk magunkat mivel hitegetni. Mátyás Irén halála azt is bizonyossá tette, hogy abba halunk bele, amiért élnünk kellene".
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.