Eddig két írás jelent meg a Burgtheater igazgatójának a magyar kultuszminiszternél tett látogatásáról: egy a Magyar Nemzetben és egy a Heti Válaszban. Jászay Tamás kritikus a Revizoron írta meg mi történt valójában Balog Zoltán miniszter irodájában.
(...) A megbeszélésen szóba került a Nemzeti Színház igazgatóváltása: Balog a szokásos lemezt tette fel Alföldi Róbert mandátumának lejártáról és a négy pályázó közötti demokratikus versenyről. Figyelem, meglepő fordulat jön: a miniszter a kísérletező kontra hagyományos színházeszme közötti választással indokolta az új direktor pozícióba juttatását. (...)
A következő kérdés a független színházak katasztrofális pénzügyi helyzetére vonatkozott. Hartmann a magyar színházi kultúrát a nemzetközi porondon szinte egyedüliként képviselő függetlenek 2009 óta tendenciózusan és tragikusan csökkenő finanszírozásáról érdeklődött, mire a szemmel láthatóan felindult Vidnyánszkytól megtudtuk, hogy a függetleneknek soha ennyi pénzük nem volt, mint idén (!), köszönhetően a társasági adó kedvezménynek. A számok mintha mást mutatnának: a 2009-es, valóban kiemelkedő 1,3 milliárdos támogatási összeg Vidnyánszky és hűséges fegyverhordozói kitartó aknamunkájának köszönhetően tavalyra előbb 420 millióra olvadt, végül a zárolás feloldását követően 660 millió lett, amit idén – Vidnyánszky szerint – a tao-kedvezmény hizlal 880 millió forint környékére.
Néhány apróság azonban kimaradt a számításból, így például az, hogy a függetlenek a 2012. évi támogatásukat csak 2013. május 15-én (!) kapták meg, az idei pénzüknek pedig június közepén még híre-hamva sincs. Ennek okát firtató kérdésemre a miniszter elmondta: valóban így volt, de a 2013. évi támogatások ügye már rendben van – ezt akkor vehetjük ígéretnek? A kormány szócsövei megfeledkeztek arról is, hogy a színházi törvény legújabb módosítása után már boldog-boldogtalan beletartozik a független kategóriába: míg Hartmann elsősorban és természetesen Schilling Árpád, Bodó Viktor, Mundruczó Kornél vagy Pintér Béla színházát sorolja a függetlenek közé, a valóságban olyan hivatalos haknibrigádok happolják el a jegybevétel után számított tao-t, mint az Experidance, a Fogi Színháza vagy a Turay Ida Színház. Az előadó-művészeti szervezeteket érintő tao összege ennél persze nagyságrendekkel nagyobb, milliárdokról beszélünk, tehát az sem világos, Vidnyánszky ehhez képest eltörpülő számai honnan származnak, és milyen körre vonatkoznak. (S hogy a fantomcégek által felmarkolt tao ügyét Vidnyánszky maga is súlyos problémának látja, csak a miniszter színe előtt valahogy megfeledkezett erről, ahhoz ld. a témában a POSZT-on zajlott szakmai beszélgetést.)
Végül jött Vidnyánszky végső „érve”: más országokban – és itt színes felsorolás következett Portugáliától Romániáig – még ennyi támogatást sem (!) kapnak a függetlenek, nem érti hát, miért nem tudnak kevesebb pénzből színházat csinálni. (...)