Sajtóközleményt adott ki a Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház leendő igazgatója.
Vidnyánszky Attila sajtóközleménye:
A Nemzeti Színház új társulatával és a teátrum munkatársaival készen állunk arra, hogy július 1-el megnyissuk a Nemzeti Színház új korszakát. Érezzük az előttünk álló munka súlyát és felelősségét.
Azoknak a művészeknek, akik nem a Nemzetiben folytatják pályafutásukat, sok sikert és nézői szeretetet kívánok.
Most kezdődő művészeti munkánkhoz kérjük a közönség bizalmát és a színházi szakma figyelmét és együttműködését.
Megtisztelő, hogy első bemutatónkra az összes jegyet eladtuk, megható volt a figyelem és az érdeklődés, ami felénk áradt, amikor pár hete az új társulat tagjaival árusítottuk a jegyeket Tamási Áron Vitéz lélek című drámájának premierjére a Vörösmarty téren. Köszönjük, hogy magyar nyelvet és irodalmat tanító pedagógusok százai, Szabadkától Kassáig, Szombathelytől Kőbányán át Mátészalkáig jelentkeztek első bemutatónk főpróbájának megtekintésére.
Szeretettel és izgalommal várjuk nézőinket, az új évad jegyeit és bérleteit augusztus közepén kezdjük árusítani.
Vidnyánszky Attila
A Színház.hu interjújából Vidnyánszky Attilával:
(...) A Kaposvári Egyetem újonnan alakult Színházi Intézetének vezetését, osztályfőnökséget, bizottsági munkát, Teátrumi elnökséget, igazgatást, rendezést vállaltál, közben a Nemzetibe készülsz, pedig úgy nyilatkoztál, kerülöd a konfliktusokat és nem vagy igazgatói alkat...
Vidnyánszky Attila: Ügyekért dolgozom, nem azért, hogy hatalmat szerezzek, vagy elismerést nyerek. Képviselek egy metaforikus színházat, ami nem az intellektust és nem a provokáció szintjét célozza, ami igyekszik emelni a nézőt, nem lehúzni, ami a valóságábrázolás költői formáját valósítja meg. Tettem bizonyos felismeréseket, elköteleztem magam egy értékrend mellett, ez motiválja a tetteimet. Vannak utak, amelyeken az ember nem torpanhat meg, még akkor sem, ha nem számított arra az elképesztő össztűzre, ami rá irányul a tevékenysége kapcsán. De aki ringbe száll, könnyen kap pofonokat. Vállaltam, hogy teszek azért, hogy a torz ésigazságtalan előadó-művészeti törvény módosítására sor kerüljön, hogy ne egy behatárolt ízlés, színházi, illetve ideológiai irányvonal érvényesüljön a szakmában, hogy a színházi vérkeringés frissüljön. A színházi strukturát érintő tevékenységemre büszke vagyok, mert szakmai szempontok szerint jártam el. Addig, amíg nem létezett a Teátrumi Társaság és nem vált mérvadó szakmai képviseletté, a szakma egy része úgy tett, mintha csak azok a vélemények léteznének, amelyek többek között egy elhibázott törvény létrejöttéhez vezettek. Ezen sikerült változtatni. A művészeti munkát pedig kifejezetten élvezem. A munka öröme megmaradt a sok teendő közepette is. Az ember egy víziónak megfelelően próbál rátalálni azokra a darabokra, amelyeken keresztül meg lehet valósítani az álmaiban létező színházat, közben társakat keres, akik értik a szándékait, hiszen nélkülük nem megy. Ez a folyamat komoly vajúdás, de rettentő izgalmas, még akkor is, ha heteket ülök a szereposztáson, ha matematikai mutatvány összeállítani a műsort, a dramaturgjaim meg gyötörnek, variációkat adnak, számonkérnek, én meg az idegeikre megyek … Egyébként ez az alaposság, ami lassúsággal párosul a beregszászi múltamból fakad, ugyanis a társulatnak úgy kellett darabot választanom, hogy tudtam, 15 évig együtt élünk majd vele, mert ha megcsináljuk luxus levenni a repertoárról.
A Nemzeti repertoárját részben a beregszászi rendezéseiddel töltenéd fel... Folytatást itt talál.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.