Für Anikó, az Örkény Színház művésze mesélt pályájáról a 168 Órának. Lapszemle.
"Élmény volt az operaház gyerekkórusa, mégsem akartam színi pályára lépni" - mesélte Für Anikó. A színésznő elmondta, miután az Iparművészeti Főiskolára nem vették fel, elvégezte a dekoratőriskolát, majd mozifilmekben statisztált. Ennek kapcsán találkozott a fotóművész Kanyó Bélával, aki reklámokba hívta, ahol még jobban fizettek.
"Valami olyan dolognak akartam a része lenni – ma úgy mondanám: médiuma –, amely összességében fontosabb nálam. Még nem tudtam, hogy ez az alkotás lényege. De már támadtak bennem a vonatkozó gének. A főiskolán egyértelművé vált: homo ludens vagyok" - fogalmazott a színésznő, aki felelevenítette: a Madách Színházhoz Ádám Ottó szerződtette, "egy akkoriban már halványuló, de kicsivel korábban még teljes szépségében mutatkozó színházeszmény képviselője".
Für Anikó a Madách Kamarából Örkény István Színházzá vált teátrumban folytatta pályafutását. "Általában az okozott fejtörést, hogyan osszam be az energiáimat a komolyabbnál komolyabb feladatok között. Tízévente így is eszembe jutott: talán frissítene a váltás. De ha az ember lát a pályán, észreveszi: ahová menne, ott hasonló habitusból nincs hiány. Különben a Madáchnál is megéltem érdekes periódusokat. Például amikor az Ádám Ottót követő Kerényi Imre megpróbált progresszívebb színházat létrehozni. A 'keményebb tápot' az akkori közönség még nem akarta megemészteni. Évekkel később Mácsai Pálnak is csak óvatosan, apránként sikerült átszoktatnia a publikumot a reflektívebb színházra" - hangsúlyozta Für Anikó.
A kérdésre, a saját hétköznapjaiba nem karcol-e bele, hogy közéleti, szakmai történések kapcsán az ország jelentős részét rosszkedv jellemzi, Für Anikó úgy válaszolt: "Árvíz idején beszélgetünk, az ilyen helyzetek bennem is erősítik az empátiát, szolidaritást. Ahogyan az aggodalmat is, hiszen nálunk hatalmasabb erőkkel kerültünk szembe. De az általános közéleti rosszkedv, a mifelénk tradicionális búsongás kicsit sem érint. Még számítógépem sincs. Megszűröm a világot. Nem foglalkozom azzal, ami csak idegesítene, ám nem tudom megváltoztatni. Ilyesmire nincs időm. Hiszen csak egy életem van".
A teljes interjú itt olvasható.
fotó: foto.szinhaz.hu
leadfotó: Bazánth Ivola/ 168ora.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.