'Felvillanyoz az első közönség' - Schell Judit válaszolt

Jacobi Viktor Leányvásár című nagyoperettjével pénteken kezdődik a Szegedi Szabadtéri Játékok idei műsora. A darab kapcsán adott villáminterjút Schell Judit.

Miért vállaltad Harrisonné szerepét a szegedi Leányvásárban?

Nem akartam nyáron munkát vállalni, de ez a kis szerep még belefért az életembe a pihenés előtt. Ráadásul csábító volt a Szegedi Szabadtéri Játékok ajánlata azért is, mert olyan partnerekkel léphetek színpadra, akikkel eddig nem volt alkalmam együtt dolgozni, így például Nagy Ervinnel, Keresztes Tamás vagy Ujlaki Dénessel, akinek a felesége vagyok a darabban.  

Csupán három előadást tartotok a darabból... 

Igen, de azt a három előadást optimális esetben 12.000 néző látja.Nagyon készülünk rá, már csak azért is, mert a körülményeink nem megszokottak: szabadtéren egészen más dolgozni, mint kőszínházban. A sok munka mellett azonban kellemes is a megszokottól eltérő munkarend, mert így két próba közt van időm biciklizni, várost járni, pihenni a szállodában. Kicsit olyan érzés, mintha nyaralnék is közben. Persze a munka itt is kemény: az ember próbálja azt a maximumot nyújtani, amit önmagától elvár. És amit a rendező, jelen esetben Gothár Péter megkövetel tőle. Nagyon bírom azt a humort, amit ő képvisel.  

Mi jellemzi a munkamódszerét?

A munkamódszeréről talán az árul el a legtöbbet, hogy nagyon asszociatívan rendez. Nem határozott és rendíthetetlen elképzelésekkel érkezik, és mi sem végrehajtóként vagyunk jelen az előadásában. Terel minket, de épít a kreativitásunkra.Továbbszövi a gondolatainkat, ha a próbálkozásainkról, gesztusainkról eszébe jut valami – akár egy történet is –, elmondja, és ilyenkor kapunk egy sugallatot, ami alapján újabb próbálkozást teszünk.  

Egyszer úgy fogalmaztál, sose vágysz arra, hogy próbálj még néhány hetet, mert nagyon várod a bemutatót. A Leányvásár esetében is így van?

Engem mindig felvillanyoz az első közönség, felőlem jöhet a bemutató. Már biztosan tudom a mondataimat, jól tudom viselni a jelmezem. Bordás Barbara és Nagy Ervin, a két főszereplő áll nagy megpróbáltatás előtt, én, ebben a kisebb szerepben tulajdonképpen csak szépen belesimulok az ő történetükbe. Barbara egyébként az én lányomat játssza: mi vagyunk a sovány család, aki megérkezik a kövérek szigetére. Ebből aztán komoly bonyodalmak adódnak. Az eredeti Leányvásár-történetet szinte teljesen átdolgozta Vinnai András, szóval aki ismeri a darabot, annak is meglepetés lesz az új koncepció. Nem egy hagyományos operett készül, Péter igyekezett a műfaji konvencióktól eltekinteni. Ennek köszönhetően a primadonna például nem tündökölve, hanem csurom vizesen lép színpadra.  

Mi vár rád a Leányvásár után?

Nyaralás a családdal, tehát abszolút kikapcsolódás.

Azt mondtad nemrég, az utóbbi harminc éved táncról, mozgásról, zenéről, színházról, kultúráról szólt. “Ezekkel kellene kezdeni valamit, hasznosítani valamiben, valahol. Kicsit kezembe venni a sorsomat. Nekem is lenne kedvem egy kicsit körülnézni a világban” - nyilatkoztad...

A megvalósítás még várat magára. Egyelőre arra törekszem, hogy kicsit tudatosabban éljem az életemet, hogy beosszam az időmet. Nem akarok beszállni a mókuskerékbe, nem akarom mélyen beleásni magam a munkába, hogy ki se lássak belőle, mert fontosabbá vált számomra, hogy egyensúlyt teremtsek. Valószínűleg a korral jár, hogy ezek az érzetek előtörnek belőlem. Az idősebb kollégák szerint, az a felismerés, hogy szeretnénk átvenni a kontrollt, szeretnénk rácsodálkozni új dolgokra, elkerülhetetlen.

Ez az érzet mennyire függ össze az elégedettséggel?

Szerintem általában összefügg. Az én esetemben viszont ahhoz köthető, hogy az elmúlt években a családra koncentráltam, két gyereket szültem, így egy kicsit eltávolodtam a munkától, kívülről is ráláttam a hajtásra, amiben részt vettem. Szerencsém van, mert azt kértem a Thália Színházban, hogy jövőre csak két új produkciónak legyek részese, és ezt ők támogatták.  

Nem bántad meg, hogy egy éve eljöttél a Nemzetitől?

Nem.Többek közt azért sem, mert borzalmas döntéskényszerbe kerültek sokan az ott dolgozó kollégáim közül az igazgatóváltás miatt, és nem bánom, hogy ebből kimaradtam.

Neked mit hozott a váltás?

Többek közt egy nagyon jó előadást. Az Esküvőtől válóperig állandóan teltházzal megy, már megérte az ötven előadást egy évadban, ami szép szériának számít.

Mit szóltál ahhoz, hogy Csányi Sándor lett a művészeti vezető?

Mivel közelebbi kapcsolatban állunk, sokat beszélgettünk a Tháliáról, és én bátorítottam őt. Örülök, hogy elvállalta a feladatot, mivel ő is a társulat tagja, rálátása van mindannyiunk munkájára, tudja képviselni a színészek érdekeit is.  

Színház.hu