Fekete Ernővel készített interjút a Kultúrgengszterek blog. A Katona József Színház társulatának tagja többek között Színművészetis felvételijéről és a Katonában eltöltött éveiről mesélt, valamint arról, hogyan készül az előadásaira. Lapszemle.
A Kultúrgengszterek blog cikkéből:
"Arra biztosan emlékszem, hogy először Szombathelyen a Sportházban voltam színházi előadáson, ahol a Savaria táncverseny is szokott lenni. Talán nem is próza volt, inkább valami zenés" - mesélt Fekete Ernő a kezdetekről, majd hozzátette: a közeggel való találkozásra viszont erősen emlékszik.
Fekete Ernő csak másodjára nyert felvételt a Színművészetire, erről így mesélt: "Szerintem még túl éretlen voltam, nagyon izgultam. Azt nem tudom, hogy másodjára jobb voltam-e, de az a könnyebbség már megvolt, hogy aki az osztályt indította, Kapás Dezső, látott engem korábban Veszprémben. Ő volt ott a főrendező abban az évben, amikor odakerültem. A következő évben Horvai Istvánnal osztályt indítottak, és többünket felvettek az akkori veszprémi csapatból. Sosem kérdeztem, hogy ez volt-e mögötte, de úgy gondolom, mindenképpen szerepet játszott a felvételemben, hogy nem csak egy félelmetes vizsgahelyzetben láttak, hanem hétköznapi színházi helyzetekben is."
A kérdésre, mennyire jellemző, hogy saját ötleteivel egészíti ki a szerepeit, a Katona József Színház művésze elmondta, az emberek sokszor úgy gondolják, hogy a színész csak megtanulja a szerepet, megcsinálja azt, amit a rendező mond, holott ez egy sokkal kollektívebb műfaj. "Az én szerepemről a rendezőnek van egy elképzelése, de nem is elsősorban a szerepről, magáról az előadásról, amit létre akar hozni. Ezen belül a szerepem milyensége az nagyon is az én dolgom. Szerintem ez minden színésznek nem is csak a lehetősége, hanem a kötelezettsége. Folyamatosan azon gondolkozol, hogyan tudsz ötleteket hozni, magadból, az emlékeidből meríteni, és ha a rendező koncepciójával ez egyezik, akkor belekerül a szerepbe" - mondta Fekete Ernő.
Fotó: Schmidt Barbara (Rana)
A színész arról is beszámolt, hogyan készül fel az aktuális előadásra: "Ha nehezebb előadást játszol, az egész nap a fejedben van. Persze nem úgy kell elképzelni, hogy folyamatosan ezen jár az agyad, de valahogy érzed ott hátul, hogy mindjárt jön valami, ami nyomaszt. Évek alatt kialakul a rutinod. Sok különböző felkészülés létezik közvetlenül az előadás előtt, ezt színésze válogatja. Én olyankor korábban jövök valamivel, és elmondom a szöveget vagy egyedül, vagy a súgó segítségével. Nehezebb darabnál nem jó beesni fél hétkor úgy, hogy hétkor már előadás van, inkább korábban itt vagy. De nem mondogatod egész nap magadnak, hogy Hamlet vagyok, Hamlet vagyok, ezt nem így kell elképzelni. Az utolsó tíz percben van egyfajta magamra maradás, olyankor szeretek egyedül lenni" - árulta el a színész.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.