Horváth Csaba koreográfus-rendezővel, a Forte Társulat vezetőjével Artner Szilvia beszélgetett két, a Zsámbéki Színházi Bázison július 11. és 14. között bemutatásra kerülő előadása kapcsán.
- Mikor és milyen előadással jártál először a Zsámbéki Bázison? Hogyan történt, hogy a ti előadásotokról nevezték el a fő hangárt Passiónak?
- A Passió című volt az első előadásunk Zsámbékon, akkor nyílt az a Hangár, mi nyitottuk még a Közép-Európa Táncszínházzal. Antall Csaba zseniális teret álmodott, nagyon szerettük minden pillanatát a munkának Irénnel együtt. Néhány év múlva felújítottam ezt a darabot a frissen alakuló társulatommal, a Fortéval Evangélium címmel.
- Milyen munkáid voltak később Zsámbékon és milyen volt visszatérni ide?
- Mindig hazajöttünk, de nem volt az a nyári üdülőtelep művészeknek, ahol jókat lehet korzózni délutánonként. A Bázison a körülmények nagy kihívásokra késztettek, dolgoztunk keményen, Irénék is, mi is. Játszottuk itt a Tavasz ébredését, az Evangéliumot és a Ne kíméld akit szeretsz című darabot, amit Hajdú Szabolcs rendezett.
- Azóta lett egy osztályod is, akikkel bemutatjátok a Toldit július 11-én és 12-én. Hogyan jellemeznéd ezt a társaságot és miért a Toldira esett a választásotok?
- A Színház- és Filmművészeti Egyetemen a fizikai színházi szakos osztályom egyaránt részesült mozgás, zene és prózai színészi oktatásban. Néhányan koreográfusként és néhányan rendezőként is dolgoznak. A Toldi-val szerettem volna Arany János csodálatos nyelvezetét kortárs színházi milliőben hallatni, leporolni azt, amiről maximum.annyi jut az emberek eszébe, hogy "hé paraszt,melyik út megyen itt Budára?"
- A nagy füzet közönségsiker volt és most Zsámbékon is látható lesz 13-án és 14-én. Miért esett a választásod erre a műre legutóbb?
- Úgy éreztem, a Nagy Füzet nagy lehetőség, hogy egy olyan színpadi nyelven legyen adaptálva, amelyen mi beszélünk.
- Mi a legjobb emléked és mi a rémálmod Zsámbékkal kapcsolatosan?
- Jó élmény rengeteg van. A rémálom: a Passió olyan színpadon játszódott, ami liszttel volt felszórva és fertőzést kaptunk, az egész társulat velem együtt. Az utolsó előadás után, másnap reggel utaztam Athénba egy három hónapos munkára, na az rémálom volt.
- Szerinted milyennek kellene lennie a szabadtéri színháznak itt?
- Mátyás Irénhez, az ő rendületlen és következetes munkájához méltó helynek kéne lennie, komoly támogatással. Irénnel egyébként volt egy dédelgetett tervünk, hogy a Forte Zsámbéki székhelyű társulat lesz, ami sajnos, mint annyi minden más, nem sikerült.
Az interjút készítette: Artner Szilvia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.