Egy sziget lakója vagyok (mint köztudott). Körül és belül is tekintélyes vizek áramlanak arrafelé: folyamok, tavak, patakok, folyók, csatorna, csermely, ér és persze mindenütt a tenger. Írok is róluk gyakran.
De nem képzeltem soha azt, amit a síkvidéki gyulai vár melletti bezöldült kis csatorna partján láttam, amikor Hamletet játszani érkezett egy csapat diák. A hírük megelőzte őket, most épp piros sipkás mesterükkel már ismertük egymást: volt jó és rossz ötlete is. Megbeszéltük akkor.
A próbát nem láttam, bár tartottak kettőt is a verőfényben. Szerintem nem mertek szólni nekem, mert tudták, hogy csak estére áll össze és csak a fények teszik teljessé az előadásukat. Ráadásul a vérből is csak egy adagot hoztak, anélkül meg ne nézzem meg, ugyebár...
Volt 24 órájuk, hogy megtanuljanak vízi biciklizni, árkot ugrani, nyakig vízben kapálózva dikciót tisztán megtartani, mederből markolt sárral célba dobni, csónakot irányítani, lapáttal bánni.
A helyi vizeseknek is volt ezzel munkájuk, a kacsák, a békák, szúnyogok estére elhallgattak és bámulták, mi történik. Csak a lepkék próbálkoztak egy darabig.
Milyen lett az én vizes Hamletem? Bravúros. Fiatal. Lázadó. Őszinte. Vad. Szerelmes. Okos. Lírai és drámai. Gyengéd és durva. Szőke és barna. Vékony és testes. Inas és húsos. Magas és alacsony.
Pont, amilyennek írtam, éreztem, de még sosem láttam. Nem is fogom többé, de te sem, kedves Olvasó! Hélas...Egyetlen este volt, amikor számlálatlanul csobbant, zuhant, esett, ugrott, toccsant Hamletem a Várcsatornában.
Mindig kijutott, mindig győzött. De meg kellett halnia és „...aztán a csend."
Szerdán a Makrancos megzabolázása nagy eső után, igen hideg szélben zajlott. Teljes teltház, még az erkélyen is ültek, álltak a népek.
Rég volt, hogy ezt írtam, fiatalon és bohón. Úgy tapasztalom, hogy szelídebb nem lett a nép, de volt, aki jót nevetett. Ma már másképp nézem a nőket. Meg a férfiakat. Hallottam, ahogy az egyik páros a gender szót emlegeti. Utána kell néznem, hová fejlődött a nyelv és a házasság.
Makrancos hölgy, avagy a hárpia megzabolázása - Jelenetek az előadásból (fotók: Kiss Zoltán)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.