Lezárult a IX. Nemzetközi Shakespeare Fesztivál Gyulán. A több mint egyhetes seregszemle középpontjában a Hamlet című dráma és a Shakespeare szonettek álltak.
A fesztivál 12 napja alatt több mint negyven produkciót láthatott a közönség. A fesztivált Mándy Ildikó Társulatának Szonettek című produkciója, Szalontay Tünde előadása nyitotta. A szonettek három koncerten - két kontratenor, Birta Gábor és az angol Nicholas Clapton, a W.H. együttes, valamint Caroll Vanwelden belga dzsesszénekesnő fellépésén - is fő szerepet kaptak.
A Hamletet július 5-én a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatával közös produkcióként mutatta be Bocsárdi László rendezésében a Gyulai Várszínház, és a Hamlet két másik előadását is meghívták: a Színház- és Filmművészeti Egyetem Zsótér Sándor rendezte vizsgaelőadását és a Miskolci Nemzeti Színház Kiss Csaba rendezte produkcióját.
A július 4. és 15. között zajló rendezvényen a moszkvai Vahtangov Színház Szeget szeggel című előadását is láthatta a közönség.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Makrancos hölgy avagy a hárpia megzabolázása című, Sorin Militaru rendezte előadását is meghívták. A közönség összeállítást láthatott Shakespeare szövegeiből Emil Boroghina román színész előadásában, továbbá műsorra tűzték Steven Berkoff angol színész előadását is, amely Shakespeare ármánykodóiról szólt. A fesztivál keretében Lenni vagy nem lenni címmel konferenciát rendeztek, amelyen azt vizsgálták, hogy a Shakespeare-darabokban miért oly fontosak a monológok. Shakespeare és Nádasdy Ádám címmel pedig beszélgetést tartottak a költő, műfordítóval. A fesztivál záró előadása a lengyel-angol Song of the Goat Theatre Lear dalai című produkciója volt.
Tarján Tamás a bárkaonline-ra írt a fesztivál programjairól:
Sötét sikoly - A Vahtangov Színház vendégjátéka: Szeget szeggel
(...) A formanyelv termékenyen eklektikus. Jurij Butuszov fedetten látomásos rendezése enged a gogoli fantasztikus realizmusnak (vagy a színház névadója, a rövid alkotói pálya után, 1922-ben elhunyt Jevgenyij Vahtangov többek közt szintén – másként – a fantasztikus realizmust zászlajára tűző ars poeticájának), érződnek áthallások az ezerkilencszázhúszas–ezerkilencszázharmincas évek szovjet irodalmi és képzőművészeti ikonográfiájából, a múlt század derekának orosz filmjeiből s a mai orosz mindennapokból. A hangaláfestés sikolyszerű, akár az egyházi zene zászlókat úsztató surrogása, akár az óceánmély örvénylő susogása, akár pengetős hangszerek jaja vagy a populáris tömegzene zúdulata ihleti meg a komponista Fausztasz Latenaszt. Edvard Munch híres festményei, Sikoly-variációi egyértelmű mögöttesei az elkerekült, nyitott szájjal rettegő, némán kiáltó, fejüket kétfelől fogó egyes szereplők arcjáték-megoldásainak. (...)
A legszebb rózsa a kertben - Konferencia a Shakespeare-darabok monológjairól
(...) A remekül sikerült rendezvényt – melynek különös hiány-mozzanata volt, hogy a monológ mibenlétét egyetlen felszólaló sem határozta meg; valószínűleg a pódiumon és a széksorokban mindenki tudottnak vette, nem egészen indokoltan – csupán a szervezői maximalizmus dicséretes vétkében kell elmarasztalnunk. Nagy Andrással együtt kilenc tudós literátor és színházművész díszvendég: a lenyűgöző mezőny saját maga (nem mindig akceptált) húsz perces megszólalási időtartamával és a kitartó közönség idejével futott versenyt. A kérdésekre-válaszokra nem is jutott idő, pedig többen már a szünet előtt jelezték hozzászólási szándékukat (részint a maszk, maszkosságper monológ ügyben). Kiss Csaba nézetével (rossz helyen van-e a drámairodalom leghíresebb monológja) az ő Hamlet-rendezése láttán ismételten szembesülhetünk (július 14.), Berkoff előadóestje is újra szíthatja a kérdéseket, más dolgokról bizonyára szűkebb körben lehet(ett) disputálni az előadókkal, mégis kár, hogy a monológról nem indulhatott be nagyobb sugarú dialógus.
Rendelkezz velem…? - Makrancos hölgy Marosvásárhelyről
(...) A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház hosszabb idő óta sikerrel műsoron levő, korábban már budapesti vendégjátékon is őszinte tapssal díjazott Makrancos hölgy avagy A hárpia megzabolázásacímű előadása (Nádasdy Ádám fordításában) nem tartozik a vígjáték pszichologizáló megközelítései közé. Illik rá a közhely: „vérbő reneszánsz komédia”. A téglavárhoz igazított jelzéses díszletnél sokkal több munkát adott Alina Herescu tervező számára a tarkabarka, csíkos-kockás-pettyes jelmezek sokaságának (s hozzá az özvegyek kara árnyalakjaira szabott dominóknak) a kiötlése. Egy 16. század körüli itáliai vándortrupp jár-kel-rohangászik szemünk előtt, clownosan elrajzolva, vastagon fogó zsírkrétával színezve, orcáját alaposan kipingálva. A cirkuszi utalások, felhangok könnyeden átvezetnek a mába, a rockos, diszkós zörej- és jelvilághoz. A végére pedig – erről a színészek körbe keringő tapsfogadása sem hagy kétséget, Vlaicu Golcea verkliszerű muzsikafutamaival aláhúzva – mintha vurstliban lennénk, ahol a vígjátéki ringlispíl figurái még egyszer ránk villantják tekintetüket. (...)
W.orkSH.op - Hamlet – színinövendékekkel
(...) Aktuális Hamlet? Az értelmezés fontos kiindulópontja, hogy Marton László, Hegedűs D. Géza és Forgács Péter osztályvezető tanárok tizenegy hallgatója cserélgeti, átsiklatja egymás között a szerepeket (nem mindegyiket és nem összevissza). Nem új fogás, Zsótérnál sem. E megoldás a tragédia szilárd struktúráján belül ingatagabb, bomlékonyabb, esetleg nehezen rajtakapható viszonylatokat hoz létre. A nézőt is arra készteti, hogy ne egyetlen fizikai, logikai vagy etikai szemszögből kövesse az eseményeket. (Egyébként is az első és második nagy egység alatt más-más – egymással szemközti – pódiumon ültünk, a kettő között pedig a szoborhoz sétáltunk.) A Zsótér-workshop, a vizsgaelőadás több tárgyból, azaz több szerepből vizsgáztatja a növendékeket. S olyan készségekből is, mint a jelen nem lenni tudás, a metronómra pontos érkezés, a társra való aktív figyelem, a test tárgyi alakzattá gubbasztása, virrasztás egy-egy figura világosodásáért.
(...) A gyulai Hamlet-változatban Zsótér visszafogottabban volt jelen, mint a budapestiben, ahol még technikai munkatársként is helytállt. Itt csak kézjeleket adott, s a lovas szobor mellett dobta az éjszaka magasába piros színű ellenzős sapkáját. A jelet, mely egy tehetséges színészosztály gépezetét úgy beindította, ahogy az csak szerencsés csillagzat alatt esik meg.
Több lényeg, kevesebb művészkedés - Bocsárdi László Hamlet-rendezése Gyulán
(...) A Gyulai Várszínház és a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház közös vállalkozásában létrejött premier Daniel Olbrychskije, azaz Hamletje: Mátray László. Értelmiségi Calibanként indít, a romantikus sóhajtozástól a fölényes dinamikáig kipróbál tucatnyi fogást, hogy kontúrt adjon e mindenestül kétséges (alapból: félszeg macsó) dán királyfinak. Mátray (a többiekéhez hasonló) fölösleges mászkálásaival, falkaparásával, jelentékenységet elhitetni képtelen verődésével, modoros kivárásaival ugyanúgy messze jár még a szereptől, mint nem egy társa, de a Hamlet-ikont többé-kevés beleképzelhetjük. Rendezője felel a személyiség következetlenségeiért (s az écáért, hogy Mátray úgy Hamlet, hogy ő Fortinbras is), dramaturgja (Sebestyén Rita), hogy e Hamlet ajkára alig illő, meglepően ósdi, zavaros, terjengős-túlrövidített szöveg jött létre (főleg Arany János fordítása nyomán). Az egyik replikával szólva: több lényeg, kevesebb művészkedés nem ártott volna. (...)
A fesztiválról képekben:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.