A puding próbája az evés. Lehet, hogy ez egy magyar szólás, bár a híres 100 éves cukrászda városában nem láttam igazi pudingot... Igaz, karácsonykor még nem próbáltam – lehet, hogy a szilvásat ki kellene várni? Amúgy is azt mondják, télen befagy a tó, lehet korcsolyázni ott, ahol most Hamletre figyeltünk az idei harmadik verzióban.
Megdolgoztak a miskolciak a vízzel, a forgóval, egy kis bagoly is beszállt – csak hangban! – stílusosan a vasárnap esti előadásba.
Na, de puding, hogy is jutott eszembe? Az eredeti szó a „boudin". Ezt buden-nek ejtik, és a franciák és a belgák ma a hurkára használják. A puding (nyelvészek hallják a származást...) nekem minden, ami jó – összesütve. Sós, ha húsokból, édes, ha gyümölcsökből készül. És az idei gyulai 12 nap a legjobb puding volt: sós is és édes is.
Nevetés és könnyek, zene és tánc, nagy érzelmek, szép történetek – ilyen volt az utolsó két nap.
Vasárnap délután ismét élveztem Nádasdy kollégám történeteit: a velem való évtizedes párbeszédének eredménye fordításainak sora – sosem tudok betelni azzal a bölcsességgel, ahogyan módszerét szemlélteti, a szavaimat úgy érti, ahogyan gondoltam, pedig időnként rejtjelezve írtam ezt-azt. Még az életéről is beszélt: most tudtam meg, hogy fiatalon nem volt nagy rajongóm, sőt! Majdnem megbukott az egyetemen, mert egy Falstaff című darabot tulajdonított nekem.
A hétfő különös döntés egy fesztivál zárásaként, de megérte kivárni: nemzetköziség a köbön, érzelmek a teljes skálán. Délután, kezdődő naplementében a Múzeum kertjében kisebb varázslás történt: a szonettjeim angolul, német-belga koprodukcióban szóltak, trombita,dob, bőgő és a –gyermekeire is gondoló – szerző és énekesnő, Caroll Vanwelden előadásában. A helyi hallgatósággal az előadás után beszélgető muzsikusok otthon érezték magukat. Nekem is jó volt .
Kellően hangolva készültünk az estére: a búcsú magasztos volt, egyszerre szólalt meg kelet és nyugat, sokféle nyelven, angolul is...erős érzelmek, szép nők, nagy mozdulatok, ének, zene, tánc együtt. Lear vagy nem – nem tudtam eldönteni. E nélkül is hatott. Meghatott.
2.
Így hát a búcsú ismét a visszatérés reményével tölt el. Azt hiszem, hozok pudingot, és Shakespeare Fesztivál néven fogom népszerűsíteni.
Kedves Gyulám! Tizedszerre találkozunk 2014-ben.
/Fotók: Ránki Júlia/
Vilmos naplója a IX. Shakespeare Fesztiválról: 2013. július 14-15. (vasárnap, hétfő)
www.shakespearefesztival.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.