Kanadában járnak a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadévesei. Újabb beszámolójukban Tóth András, Zoltán Áron és Janka Barnabás ad hír az út tapasztalatairól.
Marton László, Hegedűs D. Géza és Forgács Péter színészosztálya a torontói Soulpepper Színházban vendégeskedik július 15-től 28-ig. A diákok közös produkción dolgoznak a Soulpepper Academyn is tanító Marton László növendékeivel.
2013. július 16.
„Ez irigylésre méltó dolog!” – Villáminterjú Tóth Andrással
Janka Barnabás: Milyen volt az utad, András?
Tóth András: Nagyon jó volt a repülőzés, de már a sokadik óra után elkezdett fájni a vádlim…Nem tudom, miért.
JB: Járkáltál a gépen?
TA: Nem. Lehet, hogy ezért… (Nevet.)
JB: De ült mellettetek egy szép lány...
TA: Hm... Mindenesetre megismerkedtünk vele. Aztán megérkeztünk, de jetlagünk nem volt. Legalábbis nekem nem. Tegnap ízlett az első sör, amit Tankhouse-nak hívnak. Na ott a pincérnőnek megmondtam, hogy szép, mint a felkelő nap.
JB: Mindezt angolul?
TA: Igen, természetesen.
JB: Mit gondolsz a lányokról? Vannak olyan szépek, mint otthon?
TA: Igen, azt hiszem... Igazából az a csodálatos, hogy sokféle nemzetiség él itt egy helyen, és jól tűrik egymást. Ez irigylésre méltó...
JB: Milyen a szállásod?
TA: Nagyon szuper. Daniel Brooks a tulajdonosa, aki rendező-író-költő, és egy sokoldalú színházi ember.
JB: Hogy állsz a próbáiddal?
TA: Úgy volt, hogy ma próbálunk, de végül elmaradt.
JB: Akkor most Toronto felfedezése marad. Milyennek látod a várost?
TA: Sokkal zsúfoltabbra számítottam. Tetszenek a nagy épületek, és az, hogy az emberekben kifogyhatatlan a segítőkészség. Érthetően beszélnek, elfogadják, hogy külföldi vagy, szóval nagyon jó itt.
JB: Mit üzensz az otthoniaknak?
TA A szüleimnek azt üzene, hogy előbb-utóbb ki kell jönniük, látniuk kell mindazt, amit most én látok. A testvéreimnek (nyolc testvére van Andrásnak - JB.) meg azt, hogy nagyon hiányoznak.
2013. július 17.
Zoltán Áron szavaival:
Tegnap kicsit zaklatottabb napunk volt:
1. Kevesebb kép készült, mert egy "logisztikai hiba" miatt nem maradt erő a gépemben.
2. Reggel az előadásainkhoz gyűjtöttük a kellékeket, ruhákat, díszleteket, de utána haza kellett jönnünk, mert Hasi átköltözött hozzánk a Chinatown egyik zugából. Sajnos egy 3/4 órás utat közel 3 óra alatt tettünk meg.
3. De! Utána finom hideg sörrel vártak minket vissza Chinatownba, ahol megnéztük az összes Vintage store-t és a jamaikai, indiai, kínai és egyéb nációk ruhaboltjait, ami szintén nagy kaland volt.
4. Este Vízkeresztet próbáltunk, majd végignéztünk egy premierköszöntést. Olyan elementáris erővel gyártják itt a darabokat, hogy tegnapra is jutott egy bemutató. De most nem volt buli, mert nagyon kifáradtunk, így inkább hazautaztunk.
Janka Barnabás szavaival:
A keddi napunk azzal telt a Soulpepperben, hogy összeírtuk milyen kellékekre, ruhákra, bútorokra lesz szükségünk ahhoz, hogy a kanadaiaknak is megmutathassuk néhány vizsgánkat. Reggel tíztől délután kettőig elég sok színész megfordult a színházban, és mindegyiknek volt hozzánk egy kedves mondata. Mivel Kata hozott egy hatalmas szótárt, a segítségével mindent lefordítottunk nekik, a művértől kezdve, a liszten át, a köpenyig.
Délután nekivágtunk felfedezni Toronto különböző részeit. Párokba osztottak minket, úgyhogy kettesével jártuk utunkat. Én Erikával és Hegedűs D. Gézával tartottam, ugyanis a tanár úr később csatlakozott a programhoz. Kipróbáltuk a torontóiak számára is új, úgynevezett BIXI rendszert, ami fél órára biztosít egy kerékpárt, amiért csak akkor kell fizetni, ha túllépjük az időkorlátot. Mivel segítőink, Mikaela és Frank leleményességben nem szenvednek hiányt, egész délután ingyen bicikliztünk egyik BIXI állomástól a másikig. Jártunk az Ontario tó partján, de eltekertünk a 'Portugál faluba', a Kis Olaszországnak nevezett városrészbe, és végül a Kínai negyedbe is. A Kínai negyed elég beszédes elnevezés, csak ott láttunk kínaiakat, de ott rengeteget. Városnéző túránk este hatkor ért véget, amikor mindenki visszaérkezett a színházhoz, és elkezdtük a próbákat. Először az egyetemen készült vizsgáink – a W.S. Vízkereszt, vagy amit akartok, A.P. Csehov Három nővér – próbái zajlanak. Jövő hétfőn és kedden bemutatjuk őket, majd közös munkához látunk a kanadai akadémistákkal. Marton tanár úr választása alapján Shakespeare Szentivánéji álom című munkáját dolgozzuk fel...
Folytatás következik...
Az útról képekben:
Színház.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.