"Komoly kihívás volt a margitszigeti felújítás" - A színpad tervezője válaszolt

Egy ligetes erdőben búvik meg, ezért egyedülálló a Margitszigeti Szabadtéri Színpad - mesélte Lente András tervező, aki a játszóhely megújítását megálmodta. A korabeli margitszigeti építményről faggatta Mátraházi Zsuzsa, arról, milyennek látja ma az éppen 75 éves színpadot.

–  Fantasztikus alkotásnak gondolom a tér azon részét, amely a harmincas évekbeli állapotát tükrözi. Remekül választották ki a helyszínt, ahová a színpadot telepítették. Nagyon szép a karéjos bejáratrész, a kerengő a Víztoronnyal, a legyezőszerű nézőtér. Az 1970-es években végeztek némi felújítást a létesítményben, a nézőtér dőlésszögét, szélességét valamelyest megváltoztatták, így meredekebb és nagyobb lett, de a színpad mérete a régi maradt. Ezért is volt szükség a mostani felújításra. A világítástechnikát is modernizálni kellett és a színpad régi tetejét is muszáj volt kicserélni, mert kicsit megrogyott. 

– Milyen igényekkel szembesítették, amikor a feladattal megkeresték?
– Bán Teodóra igazgató asszony jól körülhatárolta, mire volna szükség. Kérte, hogy növeljük meg a színpad területét, hogy az óriási nézőtérről mindenki jól láthassa a produkciókat, hogy cseréljük ki a játszóteret lefedő tetőt, ami kicsi és alacsony volt, ráadásul akadályozta a színpad teljes megvilágítását, így behatárolta az előadások terét.

– Hogyan mérlegelték az adottságokat, amelyekhez igazodni voltak kénytelenek?
– Ha az ember megvizsgálja a színpadi környezetet, látja, hogy a nagy, erőteljes, geometrikus formák dominálják. Vertikális hangsúlyt ad a műemléki védettségű Víztorony, amit gyűrűszerűen vesz körül a büférész, és a legyező formájú nézőtér. Az egyértelmű volt, hogy ezek ellenpontjaként a túloldalra, a színpad fölé nem tagolt, hanem egyívű építményt kell helyezni, amely lezárja a kompozíciót. Az is hamar világossá vált, hogy a színpadtechnikai tartószerkezetnek függetlenednie kell a könnyed tetőzettől. A szűkös határidő is hozzájárult ahhoz, hogy végül a feszített sátorszerkezet mellett döntöttünk, mert ennek a megvalósítása viszonylag kevés helyszíni munkát igényelt.

– Nem okozott nehézséget, hogy óriási tetőt kellett felhúzni tartóoszlopok nélkül?
– Ez komoly kihívást jelentett a kivitelezőknek is, mert kétségtelenül ez a legnagyobb színpadi tetőzet Magyarországon, még az operaházi színpad is legfeljebb a fele a most kialakított szabadtérinek, ami kis híján megfelel egy hídszerkezetnek. Nekünk is sokat kellett tanulnunk a munkafolyamat alatt.

– Nem morogtak a különös feladat miatt a kivitelezők?
– Morogni morogtak, de ennél nagyobb gondot jelentett, hogy a munkaidő rövidsége miatt bizonyos részeket nem tudtak úgy megvalósítani, ahogy mi szerettük volna. Például az acéltartó nem lehetett hajlított ív, mert ilyen ívet csak külföldön készítenek, fél év alatt, óriási költség fejében. Magyarországon külön gépet kellett volna venni a gyártásához. Így darabokból hegesztettünk egy ívet. Ha valaki nagyon figyelmesen nézi, látja az illesztéseket.

– A színpadtechnikát illetően mire képes az újjászületett teátrum?
– A szabadtéri színpad tulajdonképpen burkolt síkja a természetnek, az ilyen szélesre tárt teret nem mindig kedvelik azok a rendezők, akik kőszínházból szeretnék áthelyezni a produkciójukat, mert alkalmazkodást kíván. De például az ő kérésükre készültek az oldalszínpad levehető takaróelemei. A világítástechnika is korszerűsödött. A nézőknek biztosan nagy élményt nyújt a megújult szabadtéri színpad a Margitszigeten!

Forrás: Szabad Tér Színház, Színház.hu / Mátraházi Zsuzsa