Augusztus 2-án és 8-án látható a Las Flamencas című előadás a Nemzeti Táncszínház Karmelita udvarában. Az anya és lánya kapcsolatát feldolgozó flamenco-táncelőadás egyik előadójával, Lippai Andrea táncművésszel készült villáminterjú.
A flamenco táncszínházi előadásként izgalmas alapanyag. Mi az a plusz, amit alkotóként hozzátesz?
E táncműfaj tradíciói és technikája nyilván alapja színházi produkcióinknak. Saját történeteink elmesélésére használjuk, ettől lesz egyedi. Olyat hozunk ki belőle, amely még Spanyolországban sem látható. Pályám különböző szakaszaiban megélt színházi tapasztalataim is ötvöződnek előadásainkban. Saját díszletek, jelmezek, színészi játék, versek, más táncműfajokkal való egyedi fúziók teszik különlegessé estjeinket. A flamenco eredetileg az érzelmek kifejezésére hivatott szólisztikus műfaj. Mivel minden tánc típusa más- más érzelmet fejez ki, általa a mi mondanivalónk árnyaltabb megjelenítésére van lehetőség, így válnak gondolataink színpadi mesékké.
Az anya-lánya témát hogyan lehet ezzel az eszközzel kifejezni?
A Las Flamencasban egy anya lányához fűződő kapcsolatát mutatjuk be különböző életszakaszaikban. Azt, ahogyan végigkíséri a születéstől, a felnőtté válás útján, s végül elengedi kezét. Zsófit én kezdtem tanítani, felkészíteni a művészi pályára. Sokféle műfajt kipróbált, mire megtalálta a saját útját. Számomra nagy öröm, hogy Ő fog ebben a műfajban kiteljesedni. Idén diplomázott a Sevillai táncművészeti Conservatoriumban, ahol a flamencón kívül spanyol néptáncot, klasszikus balettet, modern táncot, jógát és tánctörténetet is tanult. Széles körű rálátása lett e művészeti ágra. A flamenco, mint érzelemvilág, és mint technika tehát az alap, de azon kívül sok minden kell még ahhoz, hogy egy est művészi értéket adjon a néző számára.
Mi inspirálja alkotóként?
Az emberi kapcsolatok! Az érzelmek! A ritmusok! Engem az izgat, miért ide születtem e világra, e színes emberi kultúra aprócska részeként, mi az én dolgom itt, milyen értéket tudok adni azzal, amit én tudok. Tudok-e ezzel nyomot hagyni? A flamenco eredendően befogadó műfaj. Nem utasít el, nem zár ki senkit, de ez nem mindig volt így. Ma képes a legkülönbözőbb műfajokkal fuzionálva teljesen egyedi élményt létrehozni, maga a fejlődés, az örök megújulás. Azok a fúziók érdekelnek, hol különböző kultúrák találkoznak, hatnak egymásra létrehozva egy speciális hangulatot, amely már nem csupán azokhoz szól, akik a flamencót szeretik.
Forrás: nemzetitancszinhaz.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.