'Udvarozunk, udvarolunk' - Indul a Művészetek Völgye!

Ma veszi kezdetét és tíz napon át tart a Művészetek Völgye összművészeti fesztivál, amely Kapolcson, Taliándörögdön, Monostorapátiban és Vigántpetenden várja a látogatókat. A szervezők idén mintegy félezer programmal készülnek.

Így élni együtt / Völgymegnyitó

Udvarozunk, udvarolunk. Újra és egyre inkább az udvaroké, pitvaroké, lugasoké, pajtáké, hambároké és tornácoké a Völgy. Ahogy Mártapista mondja az akácok árnyékában: kicsi is, szürke is, de a miénk. Ezt persze már a programfüzetre érti, ami tényleg monokróm lett az idén, árnyalatra szürke, méretre kicsi, viszont be lehet zsebelni. Elfér a glott gatyába-dekoltázsba tűrve, hózentróger alá csippentve. Most őszintén: kit érdekel, hogy kisebbek lettünk? Hiszen Gryllusék arcán egyre szélesebb a mosoly, Hobó ércesebb, mint valaha, Palya Bea édesanyásan kerekedik-gömbölyödik, Lackfi haja szálaival meg fordítottan arányos a rímdömping. És alig múlt péntek dél, de már özönlik a fővédnökség az utcán. A Técsőiek úgy vinnyogatnak a Katlan Tóninál, hogy az Pestig is elhallik. Bár csak hallanák azok is, akiknek a napi politikától már opálos a dobhártyájuk. Hjaj, milyen jól esően messze is van most a város, bármelyiknek vagyunk is lakói. Ahogy a főszervező mondja, most majd „itt élünk együtt" tíz napig, csak ez számít, semmi más. Előzőleg a világgazdaság felmutatta bütykös, nagy ujját - mi is összébb kényszerültünk (de legalább nem széjjelebb), s ha már összébb, hát tényleg testközelbe a Művészetekkel a Völgyben. Uramisten, már huszonkettedszer pezseg fel Kapolcs, generációk jöttek-mennek, a Zsigulikat felváltották a a sportcélú haszonjárművel, miszerint SUV-ok, a Camping bicikliket a rollerek, az ipari kevertet a Zsindelyes, a falusi ebet a dédunokája, a zsíros kenyeret a langalló, de a dal maradt. Az élet receptje ugyanaz. Meg kell tanulni otthon lenni, drótok helyett kultúrából kerítést ácsolni. De nem ám olyat, ami szétválaszt, hanem olyat, ami összeköt és megtart.

A dal maradt, a Kaláka például rá is gyújt rögvest egyből kettőre: egy meghatóbb Kányádi Sándorra és egy mókás Erndst Jandl-ra, amelyet a tisztelt VIP már majdnem olyan ügyes tapskészséggel követ, mint a nyílt tekintetű óvodások, akikből a Völgyben sosem elég. Apropó Völgy és a gyerekek. A tiszteletre méltó Kovács Előd Kapolcs már 15 éves! A Völgy annyira bensőséges, hogy a fiatalemberről azt is tudjuk, hogy anno itt, a Művészetek Völgyében fogant, azóta - talán az itt megélt koncertek hatására - klasszikus zenélésbe fogott, felvették a konzi fuvola szakára, így most megesett Kapolcs első kapolcsi barokk fuvolás fellépése is. Nyelje keresztbe a blockflötét, aki nem hatódik meg az ilyesmin!
És még Hobón is meg lehet hatódni, ki gondolta volna. Igazi neandreVölgyi. A magyar blues-rock nagymestere a Magyar Hobológiai Társaság Vándor-Ló-Gyűlésének tíznapos konferenciáján minden nap másik koncertet ad péntektől, így - saját bevallása szerint - élete legnagyobb vállalkozásába kezd.

Palya Bea - Mártapista szerint - mindjárt kétszer van jelen, szemlátomást anya lesz nemsokára. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a Völgy vezérei össze is mérték vele a megnyitón a hasukat, amiből viszont csecsemőszív-dobbanásra improvizált Völgy-nyitó dal lett, olyannyira, hogy Lackfi János elérkezettnek látta az időt a bejelentésre: így kell újraalapítani Magyarországot. De legalábbis újratölteni a rendszert.
Futottak még: a Völgyvezérek, a polgármesterek és egy tűzoltóautó a Völgy lángjával, háztól házig, a láng meggyúlt, Galkó Balázs pedig Nagy László Tüzével zárta a nyitányt:

„tűz
te gyönyörű,
jegeken győztes-örömű,
ne tűrd, hogy vénhedjünk sorra
lélekben szakállasodva,
hűlve latoló józanságban,
ahol áru és árulás van,
öltöztess tündér-pirosba,
röptess az örök tilosba,
jéghegyek fölé piros bálba,
ifjúság királya,
tűz!"

Így megy ez. Van még tíz napunk együtt. Versbe mártva muzsikálni, udvarozni és udvarolni, újratölteni és újratöltekezni, oldani és oldódni, dalolni és dallá válni.

Forrás: muveszetekvolgye.hu