73 éve született a világhírű koreográfus, a Tanztheater Wuppertal alapítója Pina Bausch. Rá emlékezünk összeállításunkkal.
Pina Bausch pályájáról röviden:
1940. július 27-én született Philippine "Pina" Bausch a Düsseldorfhoz közeli Solingenben. Kávéház-tulajdonos szülők gyermekeként szerzett emberi tapasztalatai első alkotói periódusára is hatással voltak. Szokatlan fizikai hajlékonysága már fiatalkorában megmutatkozott.
14 évesen az esseni Folkwang Akadémiára jelentkezett, melynek akkori igazgatója, Németország egyik legismertebb koreográfusa, Kurt Jooss a német expresszionista tánc egyik megalapítója volt, aki a tehetséges, fiatal lányban utódját vélte felismerni. Az iskola befejezése után, 1960-tól ösztöndíjjal folytatta tanulmányait a New York-i Julliard School-ban, ahol olyan mesterek tanították, mint Anthony Tudor, José Limón és Paul Taylor. Itt a New American Ballet mellett Paul Sanasardo és Donya Feuer társulatában lépett fel, majd tagja lett a Metropolitan Opera balett-társulatának.
1962-ben visszatért Essenbe, és mint szólótáncos csatlakozott Jooss új Folkwang Ballett társulatához, ahol első koreográfiájáig számos előadásban asszisztált Joossnak. 1968-ban első önálló munkáját Fragmentecímmel Bartók Béla zenéjére alkotta meg. A következő évben átvette a Folkwang Táncstúdió vezetését, 1972-től kezdődően pedig a Wuppertal Opera Ballett - később Tanztheater Wuppertal Pina Bausch - művészeti vezetője lett.
Bausch 2007-ben első nőként vehette át művészet és filozófia kategóriában a japán Kyoto-díjat, majd 2008-ban a rangos Goethe-díjat.
68 korában hunyt el 2009 június 30-án. Négy évvel halála után, Lutz Förster személyében új vezetőt választottak a Tanztheater Wuppertal társulatának élére.
Előadásrészlet a Vollmond című darabból:
A videó Pina Bausch Vollmond című koreográfiájából ad ízelítőt.
Művészek, írók, újságírók Bausch-ról:
„Bausch óta mást jelent ez a szó: táncolni. Tulajdonképpen a Dudennek ezt jeleznie kéne, v. B., n. B., vor Bausch, nach Bausch, előtt, után.” (Esterházy Péter)
"Amikor 25 évvel ezelőtt először láttam őt táncolni, rabul ejtett és megrendített. Egészen új módon segített megérteni az emberi mozgást, gesztusokat és érzéseket." (Wim Wenders)
„Miről van szó Pina Bausch színházában? Arról a világról, amelyben élünk. Rólunk, akik kínlódunk, lótunk-futunk, gyönyörűséget keresünk, izgatottan várjuk boldogulásunkat, közben begyakorolt, mindennapi gépiességeket végzünk, rámolunk, hurcolkodunk, átalakítunk, hogy megint visszarendezhessük magunk körül a világot.” (M. G. P.)
"Nem létezett nála egyetlen vitatható mozdulat, minden gesztust megindokolt, ugyanakkor maximálisan számított táncosai kreativitására." (Novák Ferenc)
"Mesélik, hogy Fellini nem szerette a táncot mindaddig, amíg valaki nem vitte el egy Pina Bausch-előadásra. Azon túl Fellini úgy beszélt róla, mint egy képzeletbeli apácáról, egy száműzetésben élő királynőről, egy bírónőről, aki szeme egyetlen arisztokratikus villanásával gyengédséget és misztériumot, valami megfejthetetlen mozdulatlanságot sugall. Nem véletlen hát, hogy az És a hajó megy című filmjébe a német koreográfust szerződtette a vak osztrák hercegnő szerepére." (Szentgyörgyi Rita)
"Az ő kinyújtott kezeit láttam, a semmibe révedő tekintetét, amikor a két kómában fekvő nő történetét írtam. Ez a látszatra passzív tekintet a szenvedély, a féltékenység, a vágy, a csalódás érzetét váltotta ki belőlem." (Pedro Almodóvart Beszélj hozzá! című filmjének készítésekor)
"Nem szép, mégis gyönyörű; nem harsány, mégis állandóan történik körülötte valami; nem tolakodó, mégis mindenki vele akar találkozni. A közelében lenni, hallgatni halk beszédét, figyelni a mozdulatait, érzékelni a kisugárzását". (Váradi Júlia)
"Pina Bauschnak nincsen programja. Pina Bausch szelíd, nem akar senkit se boldogítani, se megváltani. Az előadások végére táncosainak legszemélyesebb ismerősei vagyunk. Miközben másról sem beszél, mint a férfiak és a nők viszonyáról, valójában táncosainak személyes tulajdonságait tárják föl a helyzetek. Az alkatuk, a karakterük egyik megnyilvánulásaként látjuk viszont, hogy nők vagy férfiak. S ilyen értelemben Pina Bausch nagyon közel állna a realista színpadi jellemábrázoláshoz, ha nem nyitna nekünk egy olyan tükörfolyosót, amely a pluralitás játékszabályai szerint mindent megsokszoroz". (Nádas Péter)
Pina Bauscht zord kritikusai sokszor vádolták ízléstelenséggel, kétségbe vonva Tanztheater-ének táncművészetét. Mintha a klasszikus baletten kívul ez a sokelemű kollázs már nem volna tánc. „Pedig egy simogatas is lehet olyan, mint a tánc" - mondta ő joggal. Tango, tangere - a szó gyökere érintést jelent. Bausch színpadán mást sem látunk, mint az érintés legváltozatosabb, mániákus és kiszolgáltatott, groteszk és szenvedélyes formáit. Felnagyított, túlzásig merészkedô, lassú rituálékban állítja elénk a párharc alakzatait. Szépsege konvulzív, mint a szürrealisták eszménye volt. Ez érinti meg a nezőket is. (Bíró Yvette)
Pina Bausch arcai:
1. "A szüleim hagyták, hogy azt csináljak, amit akarok. (...) Tudja, ha az ember apja vendéglős, akkor már nagyon korán a saját lábán kell állnia".
2. "Szerettem táncolni, mert féltem beszélni."
3. "Amikor mozogtam, képes voltam érezni."
4. "Azt próbáltam csinálni, amit a többiek. Egyszer, amikor hasra kellett feküdni, és a fejünkhöz érinteni a lábunkat, hallottam, hogy egy hölgy azt mondja: „Milyen hajlékony ez a kislány". Elég hülyén hangzik ez ma, de én valahogy rettenetesen büszke voltam arra, hogy valaki megdicsért".
5. "Csak csináltam, amit kellett, és egy idő után gyerekszerepeket kaptam, liftes fiú voltam egy operettben..., nem is emlékszem... mór egy háremben, lengettem a legyezőt, vagy rikkancs. Ilyen kis szerepeket kaptam, és mindig borzasztóan féltem".
6. "Én mindig nagyon féltem bármit megtenni, ugyanakkor borzasztóan élveztem is."
7. "Szeretnék még tanulni. De a vágyaim sokkal nagyobbak, mint az erőm. Csak remélni tudom, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy egy kicsit többet valósítsak meg a vágyaimból."
8. "Sokszor szeretném feladni, de nem teszem… Ez bonyolult. A munka rengeteg erőt kíván. Én pedig olyan törékeny vagyok. De ez érzelmi kérdés."
9. "Olyasvalaki vagyok, aki soha nem adja fel."
(Jean Cébron, Kurt Jooss, Pina Bausch és Erika Fabry egy próbán.)
10. "Talán úgy érzem, én vagyok... a talizmán. Nem is tudom. De, tudom - én is részese akarok lenni. Ha nem ülnék be az előadásokra, többé nem lennék a része. Bűnösnek érezném magam. Minden összetartozik - a darab, a társulat meg én. Egyszerűen ott kell lennem".
11. "Mindig csak azt tettem meg, amiről azt gondoltam, meg kell tennem. Ha valaki azt mondaná, idejöhetsz és dolgozhatsz, de ehhez ezt meg ezt meg kell tenned - erre nem lennék képes".
12. "Nem hiszem, hogy körbe-körbe járok, de ha igen, akkor ezek az én köreim. Mindez velem történik, azzal a személlyel, aki vagyok, és aki természetesen mindig ugyanaz marad. Azt hiszem, hogy aki ezzel vádol, egyáltalán nem érti azt, mit csinálok".
13. "A munka során mindig eljön az a pont, amikor azt gondolom, 'ez az utolsó alkalom, soha többet nem fogom ezt csinálni'. És utána arra jutok, 'nem kéne most befejeznem, rögtön új darabot kéne csinálnom'. Minden szélsőséget és mélységet megélek."
14. "Nem lenne jó, ha hirtelen lehetőséget kapnék arra, hogy egy évig próbálhassak egy új darabot. Ez egészen biztosan túl sok lenne, nem tudnám összefogni, kicsúszna a kezemből".
15. "Egyszerűen nem tartom jónak, hogy egy egész éven át ugyanazon a darabon dolgozzunk. Én addigra már valami mást szeretnék, mint amit akkor gondoltam, amikor belekezdtünk. De ebben nem vagyok egészen biztos."
16. "Valóban, szinte csodálkozom is, hogy ennyi energiám van. Honnan máshonnan jönne ez, ha nem innen, a színházból?"
(Bausch első férjével, Rolf Borzikkal)
17. "Ha a munka örömet szerez, ha valaki tud viccelni - úgy értem, munka közben -, akkor az... mi is a megfelelő szó... akkor az ember megújítja önmagát."
18. "Néha magam is csodálkozom, hogy meddig bírom még... de aztán mindig megoldódnak a problémák".
19. "Valójában mindig dolgozom. Minden órám munkával telik."
20. "Manapság a vidám dolgokat meglehetősen szomorúnak látom."
21. "Sose változtattam meg semmit a lakásomban. Minden évben azt gondoltam, holnap már el is megyek."
22. "Én abban hiszek, hogy közelebb kellene kerülnünk egymáshoz".
23. "Minden alkalommal kezdő vagyok".
24. "Túl sokat gondolkodom. Olyan, mintha a fejem útban volna. Valami egyszerűnek tűnik, de én bonyolítom".
25. "Most már nincs időm azt mondani: „Mi lenne, ha elmennék valahová két hétre?" Nem nyaralásra gondolok, csak egyszerűen kikapcsolódni, kiszabadulni ez alól a nyomás alól, egy pillanatra letenni ezt a súlyt a vállamról".
26. "Soha nem állok meg."
27. "Máról holnapra élek".
28. "Addig húzom az időt, ameddig csak lehet, mert mindig ugyanúgy a kályhától, a nulláról kell elindulnom. Többnyire megkérek egy táncost, hogy próbáljunk ki valamit, vagy megpróbálok mondani nekik róla valamennyit. De általában rettentő nehéznek tartom az első lépések megtételét, mert..., mert tudom, hogy a táncosok ilyenkor azt várják tőlem, mondjam meg pontosan, hogy mit akarok".
29. "Amikor egy darabon dolgozom, egyáltalán nincs arra időm, hogy a következőre gondoljak - egész egyszerűen képtelen vagyok beosztani az időmet. Teljesen lehetetlen."
30. "Átkozottul nehéz ám, ha az ember kimond valamit, és azt... véglegesnek veszik."
31. "Néha csak egy ötlet, egy gondolat jött... Úgy éreztem, ha túl sokat beszélek minderről, azzal valahogy bepiszkítom. Nem mondhatom ki, mi is az. Védelmembe kell vennem, úgy kell körülírnom, hogy közben érintetlen maradjon, legalábbis kezdetben".
32. "Azt hiszem, még mindig visszatartjuk magunkat. Ez valahol természetes, hiszen szeretnénk tetszeni, jó lenne, ha szeretnének. És úgy érzem, ez valahogy visszafogja az embert".
33. "Reménytelenül próbálkozom a táncolással. Azt remélem, hogy új utakat találok a mozgással kapcsolatban".
34. "Hol kezdődik a tánc? Voltaképpen mikortól nevezhetjük táncnak? Ez a tudatossággal függ össze, a test tudatosságával, és azzal, ahogyan a dolgokat megformáljuk. De nem szükséges, hogy valamiféle esztétikus forma legyen, lehet másfajta is, attól az még tánc".
35. "Az ember valójában valami olyasmit szeretne elmondani, ami elmondhatatlan, ezért olyan költészetet művel, amelyből kiérezhető a jelentés. A szavak pedig jelentést hordoznak, végleges jelentést. Ezért nem a szavak visznek az igazi célhoz".
36. "Kérdések százait teszem fel. A táncosoknak pedig válaszolniuk kell ezekre, kitalálni valamit... Ha értik a kérdést, akkor tudják, mi micsoda. Ők tudják, hogy én mit keresek. Csak az a probléma, hogy sok kérdés nem vezet sehová. (...) Sokszor azt hiszem, hogy nagyon jó kérdést tettem fel, aztán semmi eredmény. Máskor pedig ugyanazt kérdezem, csak teljesen másképp, míg végül gyönyörű dolgok születnek válaszképpen".
37. Talán úgy érzem, én vagyok... a talizmán. Nem is tudom. De, tudom - én is részese akarok lenni. Ha nem ülnék be az előadásokra, többé nem lennék a része. Bűnösnek érezném magam. Minden összetartozik - a darab, a társulat meg én. Egyszerűen ott kell lennem.
38. "A lépések mindig valahonnan máshonnan jönnek - soha nem a lábból".