"A konyhánkban kezdődött minden"

Kapolcs polgármesterével, Márvány Ellivel egy farönkre ülünk le beszélgetni. Megnézném, alattunk vannak-e hangyák, de azt mondja, az se lenne baj. És milyen igaza van. Mert itt vagyunk, újra itt vagyunk Magyarország szívében, Kapolcson. Kovács-Cohner Róbert interjúját olvashatják.

És bár Elli tekintete gondterhelt, hiszen egyre kevesebb a pénz, a feladat pedig egyre több, ilyenkor, a Művészetek Völgye alatt előbújik belőle a fiatal lány, aki mindig lelkes, aki az átéjszakázott kapolcsi találkozókra gondolva nosztalgiázik, és aki képes az élet legapróbb dolgainak is örülni. És kérdezni sem kell - mesélni kezd...

Márvány Elli: Egy véletlen találkozással kezdődött az egész... ami aztán sorsszerűnek bizonyult. Pontosan emlékszem a pillanatra, amikor megláttam a vidékbe akkor már halálosan szerelmes Márta Pistát, amint elveszetten bolyong Kapolcs utcáin átutazóban. Gyakorlatilag egymásnak ütköztünk: én voltam az első ember, akivel találkozott a településen. Beszélgetni kezdtünk, és elmondta: gyönyörűnek találja a környéket, tud az itt élők nehéz helyzetéről, a munkahiányról, így azon gondolkodik, hogy valahogy fel kellene virágoztatni a helyi kulturális turizmust. A szavakat újabb találkozások követték, míg Istvánnak meg nem mutattam egy gyönyörű házikót. Ez volt az az ingatlan, amit aztán megvásárolt Kapolcson.
Völgyfutár: Ezek szerint az első pillanattól a lehető legtevékenyebben vesz részt a Művészetek Völgye életében. Három éve immár nem csak mint szervező, hanem mint polgármester is. Ez a rengeteg munka mellett nyilván sok örömmel, és legalább annyi nehéz pillanattal jár.

ME: A legnagyobb öröm az, hogy a közösséggel kapcsolatot alakíthatok ki; emberekkel foglalkozhatok; tehetek a faluért. Ugyanakkor mivel nehéz a helyzetünk, sokan mosoly helyett így fogadnak: "Menj a nénikédbe!" Úgyhogy nagyon egészséges leszek mostanában (nevet). És persze tudom, hogy ez a munkámmal jár.

VF: Sok a nehézség?

ME: A falu sajnos öregszik, az iskola már 2008-ban bezárt, nemrégiben pedig az óvoda is, ami eddig két faluból tartotta fent magát. Van olyan év, hogy Kapolcson nem születik gyermek. A falu lakosságának harmada nyugdíjas. Ezért is jelent nekünk nagyon sokat a Völgy. Ezalatt a tíz nap alatt szinte mindenki kiveszi a részét a munkából valamilyen módon. 200 portából 110-ben profitálnak a Völgyből - szobáztatnak, parkolót adnak ki, vagy éppen a Kék Abrosz kapcsán próbálnak meg érvényesülni.

VF: Már korábban is akartam kérdezni: miért pont kék?

ME: Egyszerű, mint a pofon: mert Kapolcs címere is kék (nevet). Ez egy kiemelkedő lehetőség a vidékfejlesztésben: az itt lakók saját portájukon láthatják vendégül a betérőket, így jóval könnyebben juthatnak egyről a kettőre. Házi alapanyagokból nem csak finomabb, de egészségesebb ételek készülnek. És az is fontos, hogy az ember azt adja el, amit korábban szeretettel gondozott egész évben. A gazda megkapálja a kiskertjét, a felesleget pedig eladja: mindenki jól jár.

VF: Kapolcs is? Jó irányba tartanak a dolgok?

ME: 89'-ben még csak egy hatalmas hétvégi házibuli volt Pista baráti körével, 91-ben már tudatosan szerveződött a fesztivált. Ez volt a mi hőskorunk. Azt szoktam mondani, hogy a Művészetek Völgye a magyar fesztiválok öreganyja. Az első magától szerveződő fesztivál. Arra, hogy az értékeit 23 éven keresztül sikerült megőrizni, joggal lehetünk büszkék. Ami talán még fontosabb, az az, hogy közben felnőtt egy generáció, akik lelkesen hozzák a gyerekeiket, sőt: már a Kapolcsi művészek új generációjáról is beszélhetünk, mióta Kapolcska (a 16 éves Kovács Előd Kapolcs fuvolaművész) zenélni kezdett. Ő a mi büszkeségünk.

VF: Fiatalodik a fesztivál?

ME: Igen. Egyszerre fiatalodik és tér vissza a gyökerekhez. A minden évben fellépő művészek folyamatos megújulásának és odaadó munkájának köszönhetően a látogatók úgy térnek ide vissza minden évben, mintha hazatérnének, mégis mindig új élmények érik őket - a kisebb lépték miatt pedig ma újra olyan családias a fesztivál, mint a hőskorban volt. Annak persze örülnénk, ha az öt falu újra karöltve szolgálnak a programoknak otthonul. Mindenesetre nagyon jó úton járunk a családias, eredeti Völgy rekonstruálása felé. Legalábbis afelé, ami az én szívemnek kedves.

VF: Mi az első meghatározó élménye a "Völgykorszakból"?

ME: 91' egy éjszakáján ülünk Vayer Tamással, Hujber Balázzsal - a díszletesekkel -, és Csiszár Imrével, az első előadás (Karnyóné) rendezőjével - a konyhámban. Ott éjszakáztunk, ott kezdtük a reggelt, együtt főztünk - ezek voltak az első "stábértekezletek". És jöttek a faluból, egyre jöttek, és kiosztottuk a feladatokat: te hozod a teknőt, te a vasvillát, te pedig a díszletben segítesz! - a falu apraja nagyja összegyűlt. És úgy érzem, ez most kicsit megint így van. Ez a Völgy második hőskorszaka.

Kovács-Cohner Róbert