Nagy Ervinnel készített interjút a Life.hu-nak Szily Nóra. A színész mesélt többek közt kudarcélményekről, az anyaszínházhoz kötő köldökzsinórról, és arról, érzi-e még magában a dunaújvárosi srácot. Lapszemle.
"A mai napig nem futok el kudarcélményektől, sőt, merek kockáztatni. Azért próbálom ki magam más műfajokban is. Általában a színészek 70-80 százaléka magától nem megy, csak ha hívják. Én kifejezetten presszionálom magam ilyen kihívások felé" - mesélte Nagy Ervin, aki elárulta: unja, ha csak ugyanolyan területen dolgozhat. "Erre lassan jöttem rá az elmúlt 6-7 évben, amikor a színházban azt éreztem, hogy kicsit mellőznek. Közben hívtak ide-oda, és az operától kezdve az operetten át sok műfajba kirándulgattam. Az anyaszínházamhoz fűző köldökzsinórt kezdtem kicsit lazábbra venni. Rájöttem, hogy ezek a helyzetek kifejezetten inspirálnak" - tette hozzá a Katona József Színház társulatának tagja.
Fotó: Hámori Zsófia, Life.hu
A színész arról is beszélt, olyan szakmai kvalitású emberek "nevelték", mint Máté Gábor, Horvai István, Sinkó László, Gálffi László. "Nagyon fontos, hogy milyen szemléletmódot kapsz 18 és 22 éves korod között. Aztán a Katonához kerültem, ami tényleg egy szűrő. Megpróbáltam és ma is igyekszem a bulvárt elkerülni, és nem venni részt olyanban, amiről azt gondolom - ez tényleg csak ösztön -, hogy tré. Vele nem beszélgetek, oda nem megyek el, abban a műsorban nem fogok szerepet vállalni, mert tudom, hogy a pénzt mossák a háttérben. A választások szabadsága szűk ebben a kis országban, de én mégis igyekszem megőrizni. Ez nem könnyű néha" - árulta el Nagy Ervin.
A kérdésre, érzi-e még a "dunaújvárosi srácot" magában, Nagy Ervin így felelt: "Szerettem erre mindig romantikusan gondolni. Tulajdonképpen a mai napig azt hiszem, hogy nekem sokkal többet jelent egy kétkezi munkásember, aki rendesen végzi a feladatát a senkiházi politikusoknál, vagy akár olyan művészeknél, akik B kategóriásak és mindig a könnyebb utat választják. Ez megmaradt bennem. Mint a paraszti pír a fejemen. A józan értékítélet. Nem lettem pesti entellektüel. Simán tudok beszélgetni bárkivel. Mindig arra törekedtem, hogy az asszimilációm - ha lehet ezt így mondani - tökéletes legyen, de ennek ellenére ne felejtsem el azt, hogy honnan jöttem. Nem szeretem azt, aki folyamatosan mentében jár, és tüntet a vidékiségével, mert szerintem ez halál ciki. De azt, hogy én megtalálom a hangot a roma útásóval éppúgy, mint a miniszterelnök-helyettessel - erre mindig próbáltam ügyelni."
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.