Palya Bea Kapolcs háziasszonya. Udvara évek óta meghatározó helyszíne a Művészetek Völgye programjának. Idén egy új taggal bővült az udvar csapata: megszületett Bea kislánya, Lili.
Tavaly nagy hassal fesztiváloztál itt Kapolcson, idén már egy apró gyermek fekszik a karodon. Milyennek látod az akkori önmagad és mennyit változtatott rajtad az anyaság?
Csodálkozom, hogy hogyan bírtam, ugyanakkor ismerem magam, tudom, hogy mindig aktív vagyok. Nagyon szerettem azt az időszakot, most pedig élvezem, hogy a testem másként mozgékony. Szeretem, hogy van a Lili, szerettem a várandóságot is, de bizonyos részeinél már nagyon vártam, hogy vége legyen. Kicsit minden más a Lilivel, a figyelmem egy része mindig az övé, de ezt egyáltalán nem bánom.
Egy tavalyi interjúban olvastam, azt reméled, gyermeked születése kreatív energiákkal tölt fel. Így történt?
Abszolút. Egyrészt arra inspirált, hogy megírjam az Altatok című albumot, ami kettőnk viszonyáról szól. Lili egy hihetetlenül nyitott és áramló lény. Érdekes figyelni, hogy hat az emberekre: a férfiak meglágyulnak, a nők még gyönyörűbbek lesznek. Most pedig azt írom ki magamból, ami a testemmel történt a szülés óta: az anyává válás göröngyeit.
Sok fiatal tehetségnek biztosítasz fellépési lehetőséget itt, a Palya-udvarban, fontos számodra, hogy felkarolj előadókat, együtteseket?
Én mindig nagyon szerettem másokat hallgatni. És figyelni, hogy ki mit csinál. A Palya-udvart igyekszünk minden évben úgy megújítani, hogy mindvégig értéket képviseljen, ez nagyon sok lelki és zenei odaadást igényel. Mialatt mi gőzerővel dolgoztunk ezen, a Palya-udvar márkanévvé vált, a közönség és a fellépők fejében egyaránt. Itt rengeteg kreatív zenekar lehetőséget kap. Másodszor írtunk ki zenei pályázatot, amelyre idén 200-an jelentkeztek, akik közül tíz előadót, együttest meghívtunk Kapolcsra. Olyan zenészeket, akik nem kerülnek be a mainstream zenei tehetségkutató televíziós műsorokba, ez egy másik csatorna, egy másik lehetőség. Idén többeket visszahívtunk: a Melodisztik Duót vagy a Presszó Tangó Libidót. Nagyon sokan kerülnek be az udvarunkba. És ez nem csak fizikailag egy udvar, hanem egy szellemiség, egy értékrend, egy közösség. Remélem, hogy a fellépők is úgy mennek el innen, hogy valami pluszt visznek magukkal.
Előtted megnyílnak már a kapuk, vagy még harcolnod kell az előre jutásért?
Én nem vagyok egy pop arc. A mainstream egy kicsit populárisabb nyelven szólal meg, mint amiket én szeretek. Ami az én fülemnek kedves, az kevés embert szólít meg. Másrészt nem szeretek ugyanúgy játszani, állandóan változtatok a zenémen. Nem feltétlenül jutok el bizonyos helyekre, ami nem baj. Most tudom, hogy érdekes vagyok a kereskedelmi tévéknek, de húsz év után már tudni lehet rólam, hogy nem törekszem erre. Nekem sokkal nagyobb siker az a szabadság, amivel ezt az egészet csinálom.
Akkor Kapolcs az igazi tereped?
Nekem nincs kevésbé fontos fellépés. Minden koncerten megtörténhet a varázslat. Kapolcs azonban mégis különbözik minden mástól. Itt én házigazda vagyok, ami egy módosult tudatállapottal jár. Naponta négyszer fellépek, mindenkit végighallgatok, este bulizom, napközben interjúkat adok. Ez rendkívül tömény élményanyag. Nagyon szeretem ezt. Nem kell továbbállni a koncert után. Nincs lezárás, folyamatos áramlás van. Ez meghatározza a hozzáállásomat.
Forrás: muveszetekvolgye.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.