Augusztus 2-án kerül sor a Zsámbéki Színházi Bázison Leea Klemola: Kokkola című tragikomédiájának bemutatójára, Erdeős Anna rendezésében. A próbafolyamatról az alkotók naplóbejegyzésekkel jelentkeznek a Színház.hu-n. A második részt olvashatják.
Az alkotók ajánlója:
Piano Larsson két segédjével és a Gondviselő Bt. buszával járja Kokkolát, hogy ha kell, segítsen. Bárkinek, bármiben. Az ajándék anorákokban a mínusz fokok is kibírhatóak, a Nice presszóban pedig bőven fogy a vodka, amiért mintha senki nem fizetne. Cserébe mindenki részeg és érzékeny. Maura, a tulajdonosnő, Piano barátnőjébe szerelmes. Az anyja, Marja Terttu saját ikertestvérébe, a 60 éves Sakuba, aki pedig tolószékes feleségétől akar gyereket. Maura anyjáért meg a pultos Vili van oda, de annyira, hogy félig fagyott lábával még a kórházból is kiszökik miatta, pedig megesik, hogy a nő bepisil, egyszer ráadásul fókává is változik. Teljes biztonsággal mondhatjuk, hogy a kortárs finn írónő, Leea Klemola darabja egy abszurd agyrém. Ugyanakkor végtelenül empatikus, toleráns és szociális. Akárcsak mi, akik nagyon-nagyon régen a kaposvári színész szak első négy évfolyamában végeztünk. Sok mindent csináltunk már azóta, de ennyire együtt még semmit. Felállásunk önként és fanatikusan vállalt közösségi élmény. Még csak annyit szeretnék mondani, hogy jégtáblák és hal.
Kokkola 2.
Aki ma Pesten ébredt – ugye itt folynak Kokkolánk próbái – biztosan észrevette, hogy ma fújt a szél. Éppenséggel nem jeges, de szél. Sok mindent vitt és hozott magával ez a szél, hozott dalokat, vitte a hangunkat szerte a nagyvilágba, hogy...szidda kamma röpok, pok, pok, pok... zenei próbával kezdtük és fejeztük be a napot; hogy mennyi jó hanggal megáldott kollégát sodort össze ez a finn áramlat!!!
És hogy valaki (Hegedűs Barbara) előkap egy ukulelét és hogy valaki (Czene Zsófi) teljes természetességgel énekel grönlandiul – ez ugye már csak így.
Beleugrottunk a második felvonásba. A szél elvitt valamennyi koncentrációt is, aztán visszahozta, elvitte, hozta, a jelenetek pörögtek. Én a negyedik jelenettől már Grönlandon vagyok, igaz csak fejben, de ahogy a gyermekem apja szokta mondani: "ugyebármindenottdőlel".
Marja-Terttuként a testvérem, Saku után leskelődöm egész nap. Velem van Piano, jó vele, jól berúgunk és a humor is rendben, meg nincs konfliktus. Ez a hülye Vili csak aki itt rontja a levegőt, kicsit aztán meg is lövöm a lábán.
Tegnap este találkoztam egy finn ismerőssel, aki látta kint a Kokkolát – megint ezek a finn szálak, pont most, pont egy finn, pont itt, aki látta a Kokkolát – szóval ő meséli, hogy az ottani előadásban egy nagydarab, nagyon nevezetes férfi színész volt Marja-Terttu. Igen, igen, a nembeli cserékkel sosem tudok vitatkozni.
Sokszor eszembe jut a nagydarab, híres finn színész, aztán próbálok nem erre koncentrálni.
Közben rájövök, hogy minden szereplőt szeretek. Valahogy tényleg megvan ez a ritka összhang, mindenki klappol a szerepéhez.
Amúgy ma elmentem a Google-el Kokkolába, akárki akármit mond, durva, hogy odakattintok és látom! Te is megtalálod a Nice presszót?
Ha igen, ha nem, mindenesetre írd be a naptáradba, hogy péntek este 8! Mármint ezen a héten.
Kokkola 3.
"Oké, akkor most egybe!"-azért ezt is ritkán hallod a harmadik napon.
De végülis holnap kezdődik a főpróbahét, ezen röhögünk. Főpróbanap.
Példányok színesek és gyűröttek. Fiúk kezében sör.
Kokkola egyre inkább velünk van.
Vagy mi egyre inkább Kokkolában..
Nem mindig tudok Marja-Terttuként megszólalni, ki-ki zökkenek, nem találom, aztán megtalálom.
Nem akarok az idő rövidségével foglalkozni, felesleges.
Várom, hogy vége legyen a rendelkezőnek.
A lányok, akik szólót énekelnek, folyton próbálnak. Fantasztikus.
Most is az a legjobb, amikor kint vagyunk a jégen, bent csak a baj van, kint a jégen meg valahogy nem. Marja-Terttuként sokat beszélek erről, most ezt fontosnak látom. Szélsőségek között élni, nagyon megadja a keretet, nem lehet nem figyelembe venni. Ha valahol 6 hónapig csak 3 órára jön fel a nap, és akkor sem látod, csak valami szűrt fényt!
Kényelmes egy országba születtünk, minden tekintetben.
Nem akarok túl sok mindent vinni a sorokba, de keveset sem lehet. Ahogy ez a szereppel is van.
Tényleg holnap főpróbahét, várom. De azt hiszem, ezt már mondtam. Máris ismétlem magam. Magam.
És azt hiszem, már azt is írtam, hogy ne felejtsd el beírni a naptáradba, hogy péntek este 8. Mármint ezen a héten.
Szerző: Kovács Napsugár
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.