Villanások és elmélkedések – Völgybúcsú 2013

A nyolcadik napon egy kissé meglebbentek az ajtókon a nyitvatartás végét jelző feliratok: zárva leszünk. Mindenki szépen szeretne búcsúzni és búcsúztatni. Ennyi nap után van mire emlékezni, és van miért várni a következő évet. Papp Ervin búcsúja az idei Művészetek Völgyétől.

Köszöntöm Őket és Búcsúzom Tőlük: az összes Fellépőtől és Völgybaráttól, a falvak lakóitól, s a Fesztivál létrejöttét segítő minden közreműködőtől! Köszöntöm Őket most, ebben a pillanatban és gyorsan leírom ezeket a szavakat – nehogy elröppenjenek az idő mindent felkapó fuvallatában…

Újságcikkekből, dokumentumfilmekből és látogatók elbeszéléseiből nem lehet megtudni semmit; csak egyedül lehet megtudni valamit, akkor és ott, egy pillanattal sem előbb, sem később. (Márai Sándor)

bevezetés 1.: völgyblog – nyolcadik nap (részlet)
A nyolcadik napon egy kissé meglebbentek az ajtókon a nyitva tartás végét jelző feliratok: zárva leszünk. A völgyben már megjelent a jegyek között az utolsó hétvégi bérlet, még hetvenkét órán keresztül happy hour van az Udvarokban. S nem csupán a jegyárak okán, hanem mert minden gazda beleadja még az utolsó erejét – mindenki szépen szeretne búcsúzni és búcsúztatni. Ennyi nap után van mire emlékezni, és van miért várni a következő évet. Vannak fontos tanulságok és feledhetetlen élmények. Barátságok és szerelmek köttettek – idegenek cserélnek címeket, hogy aztán a völgyön kívüli világban már el is feledkezzenek egymásról, de tudják, hogy a következő évben, ha újra összefutnak Kapolcson, megint életre szóló barátokká lesznek.

bevezetés 2.: a Futár jelenti
„Az én Völgyem. És a Tiétek is. Ahol a kánikulában a forróságtól remegő utakon gólyalábbal óriásbicikliző, tangóharmonikázó cirkuszosok hirdetik: ők is eljöttek a Völgybe. Ahol a sátrak előtt jól esik kicsit semmit tenni egy bágyadt reggelen. Ahol a langalló mellé bőven jut szellemi és lelki táplálék is. Ahol Palya Bea és a Kaláka együtt táncol velünk. Ahol megállás nélkül szól a muzsika a Blue sPot Café-ban, és az ország minden tájáról érkeznek zenész-táncosok a Muharay udvarba. Ahol Jancsi bácsinál lehet a legnagyobbakat enni, csak hogy utána rogyásig ropjuk. Ahol éjjel, Kapolcs mellett az égre nézve láthatjuk a tejutat, a csillagködöt, és a galaxis közepén érezhetjük magunkat. Mert ott is vagyunk. És ahonnan már távolodva, egy távolsági busz ablakát bámulva egy ragacsos ülésen, az összefutó, eggyé váló, majd útjukat külön folytató esőcseppeket nézve az éjszakák sorának közepén elgondolkodunk: a cseppek az aszfaltra halva másnap a kánikulában elpárolognak, hogy jövőre újra leessenek, összetalálkozzanak, és egy véletlen busz ablakán eggyé váljanak. Így gurulnak most együtt, le az ablakon, míg a víz csíkja ketté nem válik. És tudom, ahogy a cseppek, úgy jövőre mi is találkozunk. Mert ez az én Völgyem. És a Tiétek is.” (Kovács-Cohner Róbert, völgyfutár)

völgyelés innen-onnan
A völgyet, a völgyelést olyan fogalomnak tekintem, amely megjelenít egyrészről egy valóságosan létező, ezáltal elemezhető kulturális teret – másrészt azonban (s nálam ez teszi lehetővé, hogy folyamatosan lojális legyek vele szemben), tehát másrészt egy elképzelt és magam által „felmagasztalt” lehetőség víziója, amely bennünk él – s kinél-kinél változó értékekkel bír. A völgy megszokott hullámai és hegyei évről évre polémiákat gerjesztenek – sokan ilyennek szeretik meg, kevesek pedig végérvényesen elpártolnak mellőle.

Állandóság vagy megújulás? Örök dilemma. Sokan kedvelik, ha a megismert arculat és programszerkezet köszön vissza minden évben, mások éppen ezt nehezményezik, és szeretnének újdonságokkal találkozni. Ebben az évben mindkét kívánalom teljesült: az udvarok szerkezeti, műfaji megoszlása már második-harmadik éve változatlan, Palya Udvar, Kaláka Versudvar Lack-filosszal, Hobológia és Hobó Klub, Blue sPot Café, Muharay Udvar, Ősök Háza, Éltető Völgy – Értékőr Udvar, Jancsi bácsi Udvara, Zöldprogramok – ugyanakkor régiújdonságként ismét megerősödött a dzsessz és az irodalom, valamint a völgykomolyzene jelenléte – igazi szívfájdalom, hogy a völgyszínház valóban sorvadni látszik. Azaz (…)

a Nappal, a Holddal
A Völgyben, hiába terveztem percre pontosan az életem, a történések megléte, vagy éppenséggel szertefoszlása felülír minden tudatosságot. Irigylem azokat, akik minden nap így léteznek – tervezni tudnak a kiszámíthatatlan történéssel, nem függenek tőle, hanem szabaddá teszik önmagukat általa. A Völgy legőszintébb leképeződése, s egyben legtisztább tükörképe a Circus Soluna világa. A kiszámíthatatlan véletlen szervezőereje okán, tíz napon keresztül csodálhattuk a családi cirkusz-színházat – apró területen az ártatlanság és a csoda megtestesülése kicsiknek-nagyoknak. Az ott élők nem cirkuszi akrobaták, nem artisták ÉS magánemberek, hanem helyüket kereső játékosok, akik minden este megpróbálnak újjászületni.

le-kapolcsolás

Majd jövőre! – mint ahogy annyi mindenre (elmaradt, megcsúszott eseményre), válasz ez a MAJD JÖVŐRE-panel. Biztos forrásból állíthatom, hogy a 2014. évi fesztivál valóban megújulni vágyik. S ez nem is annyira a nyilvánosság előtt zajlik, inkább szerkezeti, szervezeti módosulásokban. Hogy ellentétébe csapó ráutalással éljek: egyszerre törekszik a Völgy a távolodó ártatlanság visszahódítására és a kellően profi szervezés összehangolására. Szeretné mindezt úgy tenni, hogy a kedves Völgylátogató mindennek csak a számára tetsző oldalát érezze.

A Völgy ilyen, lüktet és önálló személyisége van. Többször említettem, olyan mint egy organikus lény. Mindannyiunk számára kissé eltérő önmagát mutatja. Mindenki azt szeretheti benne, amely önmagából visszatükröződik. Röviden, van a Völgy és vagyunk mi. A völgy a legtöbb esetben a visszasugárzott Völgylátogató – azt találjuk benne (illetve azt nem), amelyet magunkban keresünk. Ennyi – nem kell ezt tovább fejtegetni. A Völgyben csak mi vagyunk és a tíz nap a keresett csodáról szól. A Völgyet – nem védem és nem támadom – egész egyszerűen elfogadom olyannak, amilyenné az adott jelenben, a pillanat lehetőségei által megmutatkozni tudott. Parányi hibákkal, jelentős erényekkel – nem ez a fontos, hanem, hogy továbbra is ikonikus találkahely volt sokak számára. A völgy 2013-ban is az maradt, ami volt, reménysugár sokaknak. Reménysugár a benemteljesedett megvalósulására Látogatóknak és Szervezőknek: jövőre minden megvalósul, amelyről az idén álmodtunk.

KONKLÚZIÓ
A nyolcadik napon írott ajánlóban már jeleztem Dörögdről szólva, nekem búcsúhangulatom lett, s ezt talán a látogatott helyek csendes, mélázó környezete is erősítette. Ősök háza, zöld zugoly, kántortanító, plébánia – a felsorolás önmagában is meditációra késztet, bizony, elcsendesedtem az idei völgyben én magam is. Számtalan gondolatellentét kelt birokra bennem a tíz nap alatt, de megértettem valamit végérvényesen: nem lényeges a kiabáló győzelem; a magamutogató jelenlét és az alamusziság nem győzedelmeskedhet a csendes nyugalmon, a szépia színű képek a legszebbek, mert elfedik a valóság rút piszkait, s a képzelet színezhet újra mindent. Röviden: a Völgy él és virul azok számára, akik élni akarnak benne, s hogy milyen a valóságban, senkire sem tartozik.* Jöjjön a 24. Völgy!

PAPPERVIN, a megbízott felelős blogoló ezzel a bejegyzéssel búcsúzik a fesztiváltól..., s köszönti a jövő évit.

*Lábazat: A Völgy kettőssége: van egy mindenkiben létező, az Illető vágyait-álmait visszatükröző völgy, amely önmagában egyéni illúzió csupán; s van egy valóságos völgy, amelyet megpróbálnak kívülről leírni, erényeit magasztalni és hiányosságait megítélni – de a kettő oly’ távol áll egymástól, mint a völgyben lévők és a völgyön kívüliek világa. ámin.