Bóta Zsolt, a Vígszínház színpadmester-helyettese a közelmúltban Várkonyi Zoltán-emlékdíjat kapott. Eredetileg karosszérialakatos volt, de a színházi pályáját díszítőként kezdte, majd hosszú ideig volt zsinórmester. A Pepita Magazin interjúját szemléztük.
"Már majdnem huszonöt éve annak, hogy elkísértem a Vígszínházba az egyik barátomat, aki kellékesnek jött volna, de kiderült, hogy már nincs kellékes állás. És az akkori színpadmester, Krisztiáni István megkérdezte tőle, nem akar-e inkább díszítő lenni. Ő gondolkodott egy kicsit, majd azt mondta, akár lehetne díszítő is. Aztán tőlem is megkérdezte Krisztiáni. Azt válaszoltam neki, hogy eredetileg csak kísérőnek jöttem, de akár lehetek díszítő is, mert tulajdonképpen unom magam" - mesélte Bóta Zsolt, akit nem annyira a színház, mint inkább a műszaki dolgok érdekelnek.
"A nagy, erős gépeket szeretem, és ezeket általában rám is bízzák, akár a forgószínpadról van szó, akár a süllyesztőről vagy a zsinórpadlásról. Hét hónapig voltam csak díszítő, utána majdnem húsz évig zsinórmester. És most is úgy van, hogy ha éppen nincs ki a létszám, akkor felmegyek a fiúkhoz segíteni. (…) Néha például csak a díszlet egyharmadát kell felhúzni a zsinórtérbe, a következő pillanatban meg lehet, hogy egy embert kell felemelni, és röptetőszerkezeten jobbra-balra húzni. De az is előfordul, hogy például egy lómakettet kell mozgatni, vagy csak valamelyik kelléket. A vihar előadásában viszont egy majdnem tízszer tíz méteres színpadot engedtünk le, majdnem három és fél tonna volt a súlya, és egyszer csak jött le az égből" - számolt be a színpadmester-helyettes, aki elárulta, nagyon mutatósak a kollégák, és ha egyenként megnézzük őket, mindegyik komoly figura, Eszenyi Enikő kifejezetten szereti belerendezni őket a produkcióiba.
A kérdésre, van-e olyan produkció, amit rendszeresen végignéz vagy legalább egy jelenetét megnézi, Bóta Zsolt úgy felelt, a Makrancos Kata közben például ki sem tud szabadulni az előszínpadi vezérlőből, míg A zöld kilencesben végig kell ülnie az egész előadást. "Az első szótól az utolsóig végighallgatom, mert mozog benne minden föntről, működik a forgó és a süllyesztő is. Néha hárman lelépnek a süllyesztőről, ketten fel. Abszolút oda kell figyelni, mert nagyon szűkek a helyek, ahová el tudnak helyezkedni, és úgy kell üzemeltetni mindent, hogy senki ne akadjon be sehová. (…) A padlás előadásában Cserna Antal biztosítóhevederjének elszakadt a rögzítése. Drótkötélpályán engedtük le Tónit, elcsúszott az ütközőig, és beleakadt, kicsúszott a keze a hevederből... Másfél méter magasból leesett a padlás tetejére, onnan pedig legurult. De nem történt nagy baj, inkább csak kínos volt. Ahhoz képest, hogy mekkora gyárat üzemeltetünk itt a háttérben, mekkora díszletek jönnek-mennek, nem szokott baj történni" - tért ki a részletekre Bóta Zsolt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.