Szinetár Miklós augusztus végén veheti át gyémántdiplomáját 60 éves pályafutásának elismeréseként. A Kossuth-díjas rendező többek között arról mesélt a Magyar Hírlapnak, milyenek a kulturális viszonyok a moromonoknál, és hogyan járnak színházba a japánok. Lapszemle.
A Magyar Hírlap cikkéből:
"Még 1953-ban kaptam meg a diplomámat a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, vizsgaelőadásomat Szegeden rendeztem Shakespeare Windsori víg nők című darabjából. 15 országban dolgoztam, összes rendezésem száma 190 körül jár, ebben van színház, opera, operett, televízió, film. Büszke vagyok arra, hogy ötvenegy évet tanítottam a Főiskolán, a televízióban pedig huszonnyolc évet töltöttem" - foglalta össze röviden pályáját Szinetár Miklós.
Arra a kérdésre, hogyan látja a hazai és a külföldi kulturális viszonyokat, Szinetár Miklós elmondta, abban érez alapvető különbséget, hogy sok európai országban nagyobb részt vállal a kultúra támogatásából az állam. "De azt is hozzá kell tenni, hogy Amerikában például egyáltalán nincs ilyen. Öt évig tanítottam Salt Lake Cityben, vizsgákat, előadásokat rendeztem a mormon fővárosban minden nyáron egy operakurzuson, amelyen mindent a közösség teremt elő. Japánban szintén nem sok pénzzel támogatja az állam a kulturális projekteket, intézményeket, de ott a nagyüzemek igen komoly szponzorációt vállalnak. Amikor ott vendégszerepeltünk az Operával, hihetetlenül magas helyárakat állapítottak meg: magyar pénzben ötvenezer forint körüli összegbe került egy jegy, amelyet azonban nem a munkavállalók fizettek ki, hanem a vállalatuktól kapták a jegyeket az előadásokra, jutalomként" - mesélte Szinetár Miklós.
A rendező kitért a televíziózásra is, véleménye szerint hibás az a szemlélet, amely kizárólag milliós nézőszámokban képes gondolkodni. "Régen a televízióban nemcsak a nézettséget mérték, hanem volt egy tetszési index is. Ma azt nézik, hány helyen van bekapcsolva a készülék. Annak idején előfordult olyan, hogy Szophoklész Elektrája kapta a legmagasabb pontot Zsurzs Éva rendezésében. Nem azért, mert a közönség áhítja a nemes veretű szövegeket, hanem mert a történést szeretné látni, amit ebben a műben meg is kap. Ma is hiszek abban, hogy a közönséget fokozatosan rá lehet venni arra, hogy értékes műveket is fogyasszon" - hangsúlyozta Szinetár Miklós.
A teljes interjú a Magyar Hírlap hétfői számában olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.