"A ritmus számít, nem a duma" - 70 éves lenne Halász Péter

Halász Péter író, rendező, színész, a magyar avantgárd színház kiemelkedő alakja, a világ számos pontján elismert posztmodern alkotó hetven éve, 1943. augusztus 20-án (egyes források szerint 1944-ben) született Budapesten. 

Halász Péter teljes életet élt. Fél évszázados pályája során nemcsak monumentális életművet hozott létre, hanem bejárta az emberi lét összes magaslatait és bugyrait. Nem félt megszegni a hatalmak játékszabályait, otthagyni a megszokottat, megjárni a poklokat, a halál arcába nevetni. Így aztán nem is halt meg igazán. (Najmányi László)

- Mi van, mi van, mi van?!
- Nem tudom, Péter, valahogy... nem vagyok jelen.
- Ki mondta, hogy legyél jelen. Én se vagyok jelen. Mondd el a szöveget.

(Forrás: Göttinger Pál)

Halász Péter pályájáról:

Művészeti tevékenységét a hatvanas évek első felében az Egyetemi Színpadon kezdte, s több kísérleti színházi társulatban is szerepet vállalt. Az általa 1969-ben alapított Kassák Ház Stúdió provokatív előadásaival a határokat feszegette, A skanzen gyilkosai című darabjuk miatt 1972-ben gyakorlatilag betiltották őket. Társulatával ezután a Dohány utcai lakásszínházban adták elő filozofikus, szürreális és abszurd darabjaikat (Csehov Három nővér című drámáját például férfi főszereplőkkel állította színpadra). Halász az alternatív színházkultúra egyik legfontosabb egyénisége lett, azonban egy balatonboglári performanszukat követően 1976-ban többéves emigrációra kényszerült. Társaival Franciaországban, Hollandiában, Németországban lépett fel, egyik leghíresebb, kirakatszínházi darabjuk a Disznó, gyerek, tűz! címet viselte.

Halász végül New Yorkban telepedett le, s megalapította a Squat Színházat (az elnevezés a házfoglaló - squatter - mozgalomból ered), amely alternatív előadásaival a New York-i művészkörökben kultikus hellyé vált.

Halászék 1979-ben elnyerték a belgrádi nemzetközi színházi fesztivál nagydíját, három évvel később a Mr. Dead and Mrs. Free című darabjukat a New York-i kritikusok az évad legjobb új darabjának választották. A társulattal dolgozott Andy Warhol, a pop-art atyja (egyik leghíresebb előadásuk az Andy Warhol utolsó szerelme címet viselte), s filmet forgatott róluk Fassbinder, a német film fene- és csodagyereke. A Squat Színház 1984-ben, sikerei csúcsán feloszlott. Halász a következő évben Love Theatre nevű új társulatával újságcikkekből íródott darabot állított színpadra.

Az avantgárd művész a rendszerváltást követően, 1991-ben tért vissza Magyarországra. Első produkcióját (Ő, aki valamikor a sisakkészítő gyönyörű felesége volt) a Petőfi Csarnokban adta elő. Több színházban is rendezett, emlékezetes a Katona József Színház A kínai című előadása, a Kamrában színészei újsághírek alapján rögtönöztek. Dolgozott a Merlinben, a Trafóban, az Új Színházban, a Nemzeti Színházban és a Színház- és Filmművészeti Egyetemen is. Egykori alkotótársával, Jeles Andrással egy ideig saját társulatot vezetett, a józsefvárosi Városi Színházat. Zenei műfajban is kipróbálta magát: a Művészetek Palotájában Händel Semele, az Operaházban Fekete Gyula A megmentett város című operáját állította színpadra.

1993-ban elnyerte a magyar filmszemle legjobb főszereplőjének díját Szirtes András Sade márki élete,1994-ben pedig a filmkritikusok díját Jeles Senkiföldje című munkájában nyújtott alakításáért. Szerepet kapott egyebek közt Bereményi Géza (A turné), Enyedi Ildikó (Simon mágus), Szabó István (A napfény íze), Jancsó Miklós (A mohácsi vész, Ede megevé ebédem) munkáiban is.

Herminamező-Szellemjárás című filmjét, melyet ő rendezett, s melynek a forgatókönyvét is részben ő írta, fődíjjal tüntették ki a 2006-os 37. Magyar Filmszemlén a kísérleti film kategóriában. Az 1956-os forradalomról szóló művét halála után mutatták be a hazai mozik.

Halász Péter halála előtt pár héttel a budapesti Műcsarnokban megrendezte saját búcsúszertartását. Utolsó performanszán - amelyen egy nyitott koporsóba is befeküdt - több száz közeli barátja és rajongója búcsúzott tőle. 62 éves korában, 2006. március 9-én halt meg New Yorkban.

Ruszt József Halász Péterről:

"Benne volt már akkor is az öntörvényű színházi ember. Ugyanakkor ambivalens fickó is volt. Kemény ellenfél, akit azonban meg lehetett győzni. Hogy milyen színésznek tartottam, arról már beszéltünk. Inkább költőnek láttam, aki játszani kezdett. Hogy is mondjam? Egy kis költőt egy nagy színész naggyá tud formálni, ez fordítva nem megy. Bohóc volt. Egyedi bohóc, akinek nincs iskolája. Az, amit csinál, folytathatatlan. Az ő színháza egyszemélyes színház. Akkor is, ha sokan játszanak benne. Úgy gondolom, hogy mindabban, amit csinál, valami mély trauma fejeződik ki. Tulajdonképpen politikus volt, anélkül, hogy politizált volna. Szerettem őt, szerettem a tudását, következetességét, hűségét a konfliktusokban, azt, hogy nagyon szociális volt a társulaton belül, s azt, ahogy komolytalannak, cikisnek tartotta a realista színházat. Azt hiszem, az együtt töltött évek a tanulóévei voltak. Különböző színházi módszereket, egyfajta politikai hangütést, attitűdöt, biztos értékorientációt kapott tőlem s mindannyiunktól, akik az Egyetemi Színpadot alkottuk. Amit akkor tanult, egy életre elégséges alap annak, akiben költői véna van. A költőit persze tágan kell érteni. S Péterben megvan ez a költői véna".

Halász Péterről saját szavaival:

Szépek: A szépek között csúnya voltam, a csúnyák között szép, az okosok közt hülye voltam, a hülyék közt okos.

Alkat: Későn érő alkat vagyok. Ki kellett járnom a saját iskolámat ahhoz, hogy színészként elfogadhatóvá váljak a színpadon. Hozzátartozik ehhez, hogy Ruszttól nagyon sokat tanultam. Izzadsz, mi? Menjünk tovább, tudod, szeretem váltogatni a hideget a meleggel. Most bemegyünk a száraz gőzbe. Vigyázz, ez itt most forró lesz... Jó a szíved? Na, akkor gyere be a hideg vízbe!

Botrány: Mi nem protestáltunk.Úgy gondoltuk, azzal, hogy engedély nélkül, szabadon csináljuk, amit csinálunk, azt állítjuk, hogy a létező rendszer nem létezik. Erre kellett a botrány. Az már redundancia lett volna, ha mi még visszalépve azt is közöljük: ez a rendszer egy nagy lószar.

Külföld: Egyre kevesebb impulzus jött már, egyre többet izzadt az ember. Lényeges dolog itt az ambíció is. Azt gondoltuk, hogy amit csinálunk, az megállja a helyét bárhol a világon. De ezt ki is akartuk próbálni. A kalandvágy tehát fontos szerepet játszott a döntésben. Képzeld csak el: egy társaság együtt dolgozik évek óta és most már tudják is, hogyan kell jól dolgozni, előadásokat létrehozni, el tudjék viselni egymást…

Oda: Oda kell mennünk, amitől egy kicsit félünk.

Ágy: Amikor először visszajöttem Magyarországra, lényegében akkor szakadtam el Magyarországtól. Nagyon jól érzem itt magam, de nem tudnék itt élni. Ugyanakkor azt is megéreztem, hogy New York sem a hazám. Nincs házam se itt, se ott. Ami van, az az agyamban létezik. Akinek nincsen hazája, annak legyen egy pihenőhelye, ahol a sok csavargás után ki tudja magát pihenni. A nagymama-előadásban, a Sisakkészítő felesége című darabban van egy ágy. Az előadás előtt ebben mindig szundítok öt-tíz percet - úgy, ahogy láttad a fürdőben is. Néha aztán pánikban ébredek, hogy „Úristen, már megy az előadás, én pedig nem szólalok meg, pedig mindenki rám néz!". Ez egy elég ócska ágy, de valahol az agyam csücskében ott bújik, és ha lefekvéskor fel tudom ezt idézni, akkor mindig könnyen elalszom.

Élet: Arról nem volt szó, hogy a színház maga az élet. Merít belőle, de önálló élete van. Attól életszerű, hogy a saját életét éli, és különbözik az élettől. Amikor úgy csinálunk, mintha az élet lenne, az akkor nem színház.

Félre: Én azt szeretem, ha a munkatársaim egy kicsit félreértenek. Nem nagyon, csak kicsit.

Művészet: Egyszer művészet nélkül kellene színházat csinálni.

5: Öt perc szünet. Fel kell vennem a fizetésemet.

Ritmus: A ritmus számít, nem a duma.

Engedd: Ami nem megy beléd, az nem fog tudni kijönni se...  Úgyhogy engedd be... engedd be!

Idő: Változik az idő, és ha az ember állandóan petárdákat pufogtat, abból nem marad más, csak füst. És hát hány éve csinálom már? Fene tudja, régóta, az biztos. Ma nem azzal lehet megragadni a néző figyelmét, amivel tegnap. Olyan ez, mint a mentőautó szirénája. Háromévenként ki kell cserélni a „dallamát", mert különben nem hallja meg senki.

Holnap: Nem érdekel, hogy mi lesz holnap!

Forrás: Színház, Színház.hu, MTI