Udvaros Dorottyával készített interjút a Nők Lapja. A színésznő többek közt arra a kérdésre felelt, hogyan áll az életkorával, és elárulta, melyik volt az a pillanat, amikor rájött arra, hogy az élet nem csak szerepek eljátszásból áll. Lapszemle.
A Nők Lapja cikkéből:
"Érdekes egy monstre produkcióban részt venni, Saroltot játszani az István, a királyban – ahol magunk közt szólva, negyven fokban, egy hangárban, talpig fekete bársonyban, mondhattam volna, hogy akkor én most, koromra való tekintettel elájulok… szóval kemény volt, persze nem ájultam el" - mesélte Udvaros Dorottya.
A kérdésre, hogy áll a korával, a színésznő így felelt: "Köszönöm, jól. Hogy már nem úgy áll mindenem, ahogy valamikor? Hát édes jó Istenem, közben annyi minden más van, ami meg akkor nem volt meg. Nekem nincs időm azon görcsölni, hogy múlik az idő, és jaj, mi lesz. Most leszek ötvenkilenc, és nem érzem, hogy törés volna, hogy már nem én játszom Júliát. Mindenki azt mondja, a nagy drámai női szerepek negyvenéves korig tartanak, aztán annyi. Emlékszel Patkós Irmára? A hófehér hajára… Tündéri édes, bűbájos volt. Egyszer dolgoztam vele, forgattunk együtt. Állandóan rohant vissza Ceglédre, a kis kertjébe. Valójában az érdekelte a legjobban. Dayka Margit is, szerelmem. Tök mindegy, hány éves volt. Már rég azt gondolom magamban, hogy fantasztikus nagyiszerepek várnak rám. És látod, még mindig ott tartok, hogy ennyi évesen eljátszhatok egy szerelmes asszonyt" - utalt Udvaros Dorottya az Orlai Produkció A szív hídjai című előadásában alakított szerepére.
Fotó: nlcafe.hu
A Nemzeti Színház művésze az interjúban arról is beszámolt, hogyan változtatta meg a munkához való viszonyát, amikor megszületett első gyermeke.
"A főiskola után Szolnokra mentem, boldogan. Nagyon intenzív időszak kezdődött. Elég hamar elkezdtem forgatni is. Volt olyan, hogy az Amerikai Elektrát próbáltam Szolnokon, és minden éjjel Sándor Palival a Ripacsokat forgattuk Budapesten. Nem aludtam semmit, a taxiban valamit. Visszanéztem a régi fotóimat, és egészen harmincéves koromig én minden fotón hullafáradt vagyok. A hajam lógott, nem volt energiám fölöltözni. És ebben a vágtában egyszer csak hirtelen, mint egy vörös villanófény megjelent a fejemben: harmincéves vagyok, az nem lehet, hogy nekem ne legyen gyerekem… Ez volt az a pillanat. Addig semmi ilyen mérföldkőre nem emlékszem. Nyaranta három filmet forgattam, télen bemutattam egy darabot pénteken, és hétfőn elkezdtem próbálni egy újat. Nem volt szünet. Iszonyú sokat dolgoztam. És akkor jött Máté. És vele a megnyugvás, megtisztulás, hogy nagyon szép, ami eddig történt, de van még valami az életben azon kívül, hogy szépen eljátszok egymás után szerepeket" - mesélte Udvaros Dorottya.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.