Csütörtök este 7 órakor került sor az Átriumban az Alföldi színháza című könyv bemutatójára, melyen Csáki Judit és Alföldi Róbert beszélgettek. A találkozót élőben közvetítette a Színház.hu oldala.
Élőben közvetítjük a beszélgetést:
Csütörtök este 7 órakor könyvbemutatót tartottak az Átriumban. A Színház.hu oldalán élőben követhették Csáki Judit és Alföldi Róbert beszélgetését az Alföldi színháza - Öt nemzeti év című kötetről, amelyben nem csak a Nemzeti Színház volt igazgatója, hanem közéleti személyiségek, írók, színészek, rendezők gondolatait is olvashatjuk.
Részletek a könyvből:
Olyan, mindent kitöltő fájdalom és büszkeség volt bennem, amit ritkán éreztem az életemben. A tökéletes, kérdés nélküli bizonyosság, hogy megcsináljuk azt a Nemzetit, amit szerettem volna; hogy meg tudjuk csinálni, és – hadd legyek szerénytelen –, most meg is csináltuk. Innen már semmi sem számít. Ez volt akkor bennem. És bőgtem a folyosón, ahol senki nem látott. (Alföldi Róbert)
... A színházban mindegy, milyen egyébként kinek-kinek a politikai nézete, hiszen ott tényleg együtt megyünk föl a kötélre este hétkor háló nélkül, és teljesen ki vagyunk szolgáltatva egymásnak. Ennél nagyobb egymásra utaltság még házastársak közt is ritka. Ez pedig összehozta a csapatot. (Blaskó Péter)
Robi azt a taktikát választotta, hogy ha lőnek ránk, még többet dolgozunk. Akkor nem nyolc bemutató lesz, hanem tizenkettő. Persze, voltak hangok azért a büfében, hogy minek ez, csináljunk inkább hármat, de azt állítsuk ki rendesen; mert az is közhangulat volt, hogy elég volt már a fapadosságból, a pénztelenségből. (Stohl András)
A kihívás. Aminek a nemzeti drámák esetében a játszási hagyomány – a megannyi kudarcos, félsikeres vagy sikeres előadás – is a része. A kihívás lényege, hogy meg lehet-e szólaltatni ezeket a klasszikusokat úgy, hogy egyrészt valóban a szerzőjük beszéljen ki a műből, másrészt elérje a közönséget; úgy szóljon hozzájuk, hogy találva érezzék magukat. Aki belevág, nem nulláról indul a közönség kegyeiért és jegyei- ért, hanem mínuszból. Egyébként az én legmélyebb ízlésem néha – nem ritkán – bosszankodni kényszerült Alföldi Nemzeti Színházában; a rendezői gesztusokat időnként felületesnek, egy-kulcsra-járónak találtam – akadnak ilyen mozzanatok ma is. De egyfelől van ez a legmélyebb ízlésem, másfelől viszont mélyen toleráns vagyok a tekintetben, hogy mi minden lehet színház; ezért tudom, hogy amit Alföldi csinál, az nagyon is színház. Ami éppen fölfelé szárnyalt, sugallatosnak és nagyon közösséginek tűnt. És miután egy színházi lendület nagyjából hét-nyolc év, még lett volna benne pár év. Még egy ciklus. (Ascher Tamás)
Ma eljöttem a Nemzeti mellett; ránéztem, és nem történt bennem semmi. Leraktam. És ebben nagy segítségemre volt az utolsó fél év. (Alföldi Róbert)
Vidnyánszky azt mondta, „szeretném, ha a művésznő maradna”. Ez a „művésznő” kicsit zavart, de éreztem, hogy csak őszinte tiszteletből mondja, hiszen nem ismerjük egymást, soha nem dolgoztunk együtt. Azt válaszoltam: „ezt én is így gondoltam egy darabig”. (Molnár Piroska)
Ha politikán a közélet iránti érzékenységet értjük, akkor a Nemzeti Színház „politikus színház” volt, abban az értelemben, hogy a valóságot tekintette zsinórmértéknek, nem elvont „nemzeti színházi” eszményeket követett. De közvetlenül soha nem reagált politikai történésekre. Viszont a történelmi múlt vagy a „nemzetkarakterológia” – ha ezen a kissé ködös fogalmon a „mi a magyar” kérdését értjük – tisztázásához nagymértékben hozzájárult. (Koltai Tamás)
Már-már azt vártam, hogy legyen vége. Ne kelljen még egy kört futnom a miniszteri biztossal, ne kelljen még egy ócska mondatot visszaverni, ne gon- dolják már, hogy minden lépésem arra irányul, hogy betartsunk a következő vezetésnek – és általában: legyen vége. Mert már nem lehet hogyan megköszönni a szeretetet, az együttérzést, az ünneplést. (Alföldi Róbert)
Mert együtt valami MELLETT tudtunk beszélni, hiszen valami ELLEN bárki egyedül is tud. Együtt talán tényleg új értelmet adtunk. Együtt talán új értelmet kaptunk. Ez is megér egy misét. Megérte. (Makranczi Zalán)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.