A Peer Gynt ösztöndíjasok Zsámbékon - Balogh Rodrigó a Sin Village-ről

A Független Színház Sin Village című, Ibsen Peer Gynt-jén alapuló, hazai viszonyokra aktualizált túraszínházi előadása szeptember 8-án látható a Zsámbéki Színházi Bázison. Ennek kapcsán az előadás rendezője, a társulat alapítója, Balogh Rodrigó válaszolt Artner Sisso kérdéseire.

Fotó: eric-roset.ch

- Miért kapta a Peer Gynt előadás végül a Sin Village címet?
 - A mi történetünk középpontjában a kistelepülési korrupció áll. Ha egy kicsit jobban körülnézünk, látható, érezhető - a múltban kevésbé, a jelenben egyértelműen – a következő döntéshozói policy: ne érts semmihez, csessz el mindent, és légy büntethető. Egy prostituált társadalom vergődése van a középpontban. Bűnös falu, ahol, - ahogy a mi Peer Gynt-ünk/Günterünk fogalmaz - „én tudom, hogy mennyi vaj van a fületek mögött, tudom, hogy senki nem él itt, aki ne lenne sáros valami miatt”. Egyszóval kevés kivétellel, gyakorlatilag bárkire, bármikor ráhúzható a „vizes lepedő”. Ha nem pampog, akkor erre kevesebb az esély. Nagy vész nincs, mert nem nagyon pampog. Különösen egy kistelepülésen, ahol szinte mindenki tud a másik simlis dolgairól. A simlik meg mindennaposak.

- Mennyiben maradtatok hűek az eredeti Peer Gynt-höz?
 - Ibsen 1867-ben írta a Peer Gynt-öt. Nekünk, társadalmi színházként 2013-ról érdemes beszélnünk. Ezért számos ponton el kellett térnünk az eredeti darabtól. Illés Marcival (a Független Színház alapítója, dramaturgja, társrendezője) elsősorban az érdekelt minket, hogy a „Peer Gynt ösztöndíjas” fiatalok, akik játsszák az előadást, milyen problémákat látnak ma Magyarországon politikai, gazdasági, közéleti területeken, és milyen megoldási alternatíváik vannak. Nem kevésbé volt fontos, hogy e témákat milyen színházi formanyelven szeretnék közvetíteni. A helyzetgyakorlatok rögzítése során akkora anyagunk lett, hogy az eredeti darab első három felvonásának feldolgozásáig jutottunk el. A negyedik és ötödik felvonás átdolgozott változatának próbafolyamata télen indul.

Fotó: Független Színház

- A norvég ösztöndíjnak volt-e kikötése az előadással kapcsolatban?
- Tetszett nekik az ötlettervünk. A mi elgondolásunk az volt, hogy Peer és édesanyja, Aase egy magyar falu gettójában élő cigány emberek. Aase guberálásból tartja fönn magát. A mi olvasatunkban a norvég mesevilágot a cigány szellemvilággal helyettesítettük. Bizalmi alapú ötletterv-pályázat volt, nem érdekelték őket a szerződéseink, pláne a számlák. „Ez a ti projektetek, biztos remek lesz, és arra költitek a pénzt, amire kell…” – állította a pályáztató. Az Ibsen Awards munkatársa megtekintette az előadást. Elképzelhető, hogy a 2014-es nemzetközi Ibsen konferencián a Sin Village lesz a díszelőadás, ennek részleteit októberben egyeztetjük.

- A Gellért-hegy után hogyan találtátok meg a Zsámbéki Bázist az előadásra? Mikor jártatok először ebben a szabadtéri színházban?
- 2012 nyarán forgattuk a Tollfosztás c. színdarabunk játékfilmes verzióját. Illés Márton társrendezővel és Maly Róbert operatőrrel a Bázison is terepszemléztünk, ami végül négy jelenet helyszíneként jött szóba. A fölvetésünkre, hogy ott forgassunk, Vásárhelyi Nóra már-már meghökkentő együttműködést tanúsított. Ezt a nyitottságot Ábrahám György, a Bázis műszaki munkatársa is tromfolta. Nóra később megtekintette a Millenáris gyepén bemutatott Földevők c. előadásunkat is, ezt követően jött tőle a felkérés, hogy a 12. előadásunk legyen évadzáró előadás a Zsámbéki Színházi Bázison.

Fotó: Független Színház

 - Mi jelenti most a Független Színházat?
 - 2004-ben indultunk, két-három-évente tudtunk bemutatni egy előadást, mostanra - úgy tűnik - állandósult az évente egy-kettő. Főleg nemzetközi terepeken számítunk komolyan vehető reputációra.  Az van, hogy a színművészeti képzés alig elérhető a hátránnyal küzdő, főként cigány fiatalok számára, a cigány származású színházi szakemberek igen alulreprezentáltak. Megoldani nem tudjuk a helyzetet, de azzal, hogy színházi ösztöndíjasokat képzünk és delegálunk a színházi struktúra berkeibe, jelentős arányban tudunk mozgatni a trenden. Az önmagukat függetlenként definiáló csapatok közül mindenki másképp éli meg, vagy gondolja a függetlenségét. Nincs két egyforma.

Mi társadalmi színházként azt gondoljuk, hogy a kulturális autonómia fenntartása az elsődleges érdek. Ahhoz, hogy ez működni tudjon, ki kellett mondani: sem a hazai, sem az EU-s források nem jelenhetnek meg körülöttünk, mivel mindkettő egyre cikibb. Nézd, eddig az “oszd meg és uralkodj” elve érvényesült a kultúrpolitikában, most az, hogy “oszd le és uralkodj”. Mindegyiknek voltak, vannak és lesznek sorban állói, kedvezményezettjei és áldozatai. A sorban sokan állnak, nem kellünk mi közéjük.

 - Mik a tervek a következő évadra? Hogyan vihető tovább a Peer Gynt?
 - A csapat egyben van, nincs hátráltató körülmény körülöttünk. Tisztesen tudunk működni a piaci és jegybevételekből, meg akad egy-két magántámogató. Az intézményi kulturális javak elszigeteltek, nehezen hozzáférhetőek az oktatási és kulturális téren hátrányokkal küzdő csoportok számára. A kulturális intézmények fenntarthatósága egyre reménytelenebb. Szabadtéren játszunk, most éppen a Gellért-hegyen. Télen elkészítjük a második felvonást, ha kijön a jó idő, ezt is szabad téren fogjuk bemutatni. Ez már a nagypolitikai színtereken történő korrupció témakörét, illetve az első generációs szegény családból származó értelmiségiek helyzetét mutatja meg, fókuszban a stricivel és a drogdealerrel, a „hamis próféta” rapsztárral, valamint a cigány szociológussal és annak nem kicsit korrupt kultúrpolitikus férjével. Azért akadnak majd jó arcok is benne, pl. egy falusi hitoktató, aki úgy éli meg a mindennapjait, hogy segítsen a csóringer gyerekeken, és egy modell, aki arról ábrándozik, hogy cigótelepi környezetben tartson modellfotózást. Eléggé rácsúsztunk erre a Peer Gynt-re. Minden tiszteletünk, Mr. Ibsen.

A Sin Village szeptember 8-án látható a Zsámbéki Színházi Bázison.

Az interjút készítette: Artner Sisso